Vágó Sebestyén (Jobbik)

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amint már az általános vitában és a bizottsági ülésen is elmondtuk, természetesen mi is támogatni fogjuk a határozati javaslat elfogadását, persze a kritikáink megfogalmazásával, amelyek közül egy-kettőt módosító indítványban is beterjesztettünk. Támogatni fogjuk, mert úgy gondoljuk, annak tényleges elvnek kell lennie, hogy a fogyatékos­ügyet pártokon és frakciókon felett lévő ügynek, össznemzeti ügynek kell tekinteni. S habár hiányosnak tartjuk az előttünk lévő programot, mégis azt gondoljuk, hogy azokkal az alapelvekkel, amelyeket megfogalmaztak benne, egyet tudunk érteni. Hiányosnak tekintjük; elég, ha összehasonlítjuk az előző fogyatékosügyi programokkal, amelyek bizonyos kérdésekre részletesebben tértek ki.

Egyetértek Tapolczai Gergely képviselőtársammal, én is nagyon várom az intézkedési terv létrejöttét, azt viszont továbbra is fenntartom, amit módosító indítványban be is nyújtottam, hogy az intézkedési terv végrehajtását, illetve megvalósulását csak abban az esetben tudjuk hatékonyan ellenőrizni ‑ akár az Országgyűlés, akár az érintetteket képviselő érdekvédelmi szervezetek ‑, ha nem az idő felénél, hanem az intézkedési tervek lejártakor történik meg ezek monitorozása. Nézzük meg, most hogyan állunk, és akkor esetleg a következő intézkedési terv megalkotásánál figyelembe tudjuk venni azt is, hogy e szervezetek vagy akár az Országgyűlés véleménye alapján mi az a pont, ameddig eljutottunk, teljesítettük-e azt, ami az egyharmados intézkedési tervben szerepelt vagy nem, és ez alapján tudjuk megtenni a következő lépéseket.

Az ember azért szembesülhet azzal, hogy lehet szép programot alkotni, a határozati javaslat mellékleteként lehet egy nagyon szép fogalmakat, nagyon szép irányelveket megfogalmazó anyagot letenni az asztalra, de amikor azt tapasztalja az ember, hogy másfél éves csúszás van ‑ amiről valami olyasmi magyarázatot is hallottunk a bizottságban, hogy jöttek a választások, és az egyéb törvények szele elsodorta ezt a dolgot ‑, akkor úgy gondoljuk, hogy ennek a kérdésnek prioritást kell élveznie.

(22.40)

És ha bejönnek kampány-törvénymódosítások és kampány-törvényjavaslatok, azok nem írhatják fölül azt, hogy igenis időbeli kötelezettségünk volt arra, hogy az új fogyatékosügyi programot elfogadjuk. De ha figyelembe vesszük, hogy az idén kerül sor az intézkedési terv elfogadására is, és ha mondjuk, párhuzamba akarjuk állítani ezt az intézkedési tervet a programban foglaltakkal, és figyelembe vesszük azt is, amiről Tapolczai Gergely képviselőtársam szintén beszélt, hogy akár a gyógyászati segédeszközök hozzáférésével kapcsolatban változtatni kell, akár a fogyatékossággal élő emberek vagy a megváltozott életű emberek lakóhelyének átalakítására is nagyobb súlyt kell fektetnünk, szemben ezzel a 2015-ös költségvetésben, amit tavaly fogadott el az Országgyűlés, azt látjuk, hogy a lakókörnyezet, a lakóhely átalakítására szánt költségvetési keret kisebb, mint ami 2014-ben volt. Valahogy ezek nincsenek párhuzamban.

Alapelvekként megfogalmazódik az önálló életvitel, a munkába állás segítése, ehhez képest ezekre a célokra a 2015-ös költségvetésben ténylegesen ismét kevesebb összeget találunk, mint ami a 2014-es költségvetésben volt. Tehát a ténylegesen jelenleg hatályban lévő törvények vagy akár a tavaly év végén elfogadott törvények, amelyek vonatkoznak az egész 2015-ös évre, bizonyos pontokban ellentétben vannak a programban megfogalmazottakkal, és ez így kétségessé teszi azt is, hogy így a program egyáltalán megvalósítható-e vagy sem. Úgy gondolom, ezeket a problémákat így kell kezelni.

Arra, hogy a jelenlegi helyzet ismertetésénél nagyon sok a párhuzamosság az előző tervekkel szemben is, csak azt tudom mondani, hogy sajnos nagyon sok esetben nem változott meg a helyzet. Sajnos a közlekedési eszközök, a tömegközlekedési eszközök akadálymentesítése, vagy akár a tömegközlekedési, közösségi közlekedési eszközök megközelíthetősége fogyatékossággal élő emberek számára, ma is azt mondhatjuk, hogy szinte a lehetetlen határát súrolja. Elég akár az előttem szólók által elmondott vasútállomásokat figyelembe venni, de akár megnézhetjük a buszvégállomásokat vagy az egyéb tömegközlekedési eszközök megközelíthetőségét is.

Ezen kellene változtatni, és amit én már nagyon sokszor mondtam az akadálymentesítéssel kapcsolatban, hogy igenis már ideje lenne felülvizsgálni azt, hogy miért is kerülnek annyiba az akadálymentesítési beruházások Magyarországon, miért telepedhetett erre rá egy nagyon jól fizető üzemág, és ráadásul miért ragaszkodunk azokhoz a dolgokhoz, azokhoz a tárgyakhoz, azokhoz a megoldásokhoz, amelyek ma Magyarországon trendként szerepelnek, de nagyon sok esetben használhatatlanok; miért ragaszkodunk olyan kivitelezésekhez, amelyek alkalmatlanok erre a funkcióra, akár a mellékhelyiségek kialakításáról, akadálymentesítéséről beszélünk, akár más kérdésekről, amelyek szóba kerülnek.

Tehát úgy gondolom, hogy az akadálymentesítés olcsósításával, illetve úgy is mondanám, hogy ésszerű, racionális áron, megfizethető szintre való leszállításával, illetve a végrehajtás egyszerűsítésével már előreléphetnénk, és igenis elérhetnénk idővel a teljes akadálymentesítést. De még egyszer azt mondom, hogy a határozati javaslatot el fogjuk fogadni, mert az abban megfogalmazottakkal egyetértünk. Módosító indítványokkal is jeleztük, és a vitában is jeleztük azt, hogy természetesen ezek szerintünk kiegészítésre szolgálnak, néhány esetben javításra szorulnak. Csak kétségeink vannak, mert amint már elmondtam, a jelenleg hatályos törvények nagyon sok esetben ellentétben állnak az ebben megfogalmazottakkal. De még egyszer mondom, a megfogalmazottakkal egyetértünk, és így a zárószavazás során igennel fogunk szavazni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)