Egyed Zsolt (Jobbik)

EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Elmondok önnek egy rövid történetet.

Pista bácsi a szülei halála után megörökli a családi házat, de mivel van sajátja, komoly terveket sző a házzal. Esetleg hétvégi háznak hagyja meg, ahol szőlőt termeszt, kertészkedik. Talán a megspórolt pénzéből rendbe hozza, és büszkén adja át gyermekeinek, hogy segítse őket. Amíg terveit szövögeti, megdöbbenve tapasztalja a mindennapi betöréseket. A családi örökséget menekíteni kell, mert fosztogatják, tönkreteszik. Szól a rend őreinek, akik csupán kutyavásárlásra biztatják Pista bácsit. Vesz egy komoly házőrzőt, ami úgy megharapja a kezét, hogy napokig kórházban fekszik. Amire hazaér, már se ablaka, se ajtaja a háznak. Úgy elszomorítja a látvány, hogy egy jó ideig nem is megy ki. Aztán levelet kap az önkormányzattól, hogy életveszélyessé vált házát dokumentálva, szakszerűen bontassa le. Mivel világéletében törvénytisztelő ember volt, így megteszi. Ezután elmorzsol egy könnycseppet, és bezárja maga mögött a volt szülői ház kapuját ‑ ha lenne.

Tudják, ki a történet szereplője, Pista bácsi? Sok-sok munkában megőszült, idős magyar ember, akiket maguk cserbenhagytak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mikorra tervezik, hogy valós cselekedetekkel védik meg azt a sok-sok lakóingatlant, amelyek üresen állva várják következő tulajdonosukat? Miért alakult ki az az állapot Magyarországon, hogy a hatóságok előtt már ismert sorozatbetörők folyamatosan szabadlábra bocsátással folytatják tulajdonaink, környezetünk pusztítását? Kezükben volt a jogszabályi háttér biztosítása, amivel önök csúnyán visszaéltek.

Várom az államtitkár úr érdemi válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)