Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tavasszal gyakorta találkozhatunk az égő-füstölő határ látványával. Március közepén a következő látványban volt részem. Az országút mindkét oldalán égett a gyep, egy tucat tűzoltó figyelte a tűz terjedését, de nem avatkoztak be az utakkal határolt területen, hagyták, hogy a terület leégjen. A terület szélén az előző évekből származó, már használhatatlan szalmabálák voltak egymás mellé rakva, felhasználásuk valamilyen ok miatt elmaradt. A tűz ezeket is elérte. Másnap visszafelé utamban ezek a körbálák még mindig füstöltek.

Ehhez képest néhány nappal korábban, március 5-én lépett hatályba az új országos tűzvédelmi szabályzat, amelynek 225. § (1) bekezdése a következőt mondja: „Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a lábon álló növényzet, tarló, a növénytermesztéssel összefüggésben és a belterületi ingatlanok használata során keletkezett hulladék szabadtéri égetése tilos.” A határozott tiltás nagyon időszerű. Miközben folyamatosan beszélünk az éghajlatváltozásról, ami nem mellesleg a mezőgazdaságot is veszélyezteti, évente több ezer hektáron égetik el a növényi szerves maradványokat, az üvegházhatást okozó szén-dioxid kibocsátása mellett.

Közvetlenül ennél lényegesen jobban veszélyezteti az emberi egészséget a mikroszennyezők kibocsátása. Egy svájci tanulmány szerint egy nagyobb kupac avar hatórás égésével annyi szálló por keletkezik, mint 250 autóbusz 24 órai folyamatos közlekedése során. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tanulmánya szerint Magyarországon évente 16 200 ember hal meg idő előtt a részecskeszennyezés miatt, akik ennek hiányában tíz évvel tovább élhetnének.

Amellett, hogy az égetés szennyezi a környezetet, hatalmas mértékű pocsékolását jelenti az energiának és az életet adó tápláléknak. Egy parlagon hagyott gyepterület egy hektárján mintegy 20-30 gigajoule energiát pocsékolunk el hasznosítás nélkül. Ráadásul az elégetett növényi szerves maradványok hiányoznak a talaj számára. Egyrészt az égetés megfosztja a talajfelszínt a talajvédő borítástól, másrészt meggátolja annak lehetőségét, hogy a szerves anyagból humusz képződjék. De nemcsak hogy meggátolja, de még a talaj kevéske humuszvagyonát is elégeti azokkal a talajlakó élőlényekkel együtt, amelyek nem képesek elviselni a hőtermelést.

Miközben arról panaszkodunk, hogy csökken a biológiai sokféleség, a tűz a felszínen és a felszín közeli talajrétegekben megsemmisíti az élővilágot, ezáltal az élővilág képtelenné válik a talaj megújítására. A tűzoltó megfékezi a tüzet, ha azt látja, hogy az emberi életet vagy a vagyont veszély fenyegeti, de mindannyiunk tudatából hiányzik, hogy az emberi életet, vagyont nemcsak közvetlenül, hanem ökológiai vagyonunk közvetett pocsékolásával is lehet veszélyeztetni. Az általam említett esetben nem a közvetlen kár, hanem a közvetett kár ténye áll fenn, a beavatkozás pedig elmaradt, annak ellenére, hogy a 39/2011. BM-rendelet a tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési tevékenységének általános szabályairól így fogalmaz.

(16.10)

„A tűzoltóság a tudomására jutott tűzesethez és a műszaki mentést igénylő esetekhez ‑ a már eloltott és utólagosan bejelentett tűzesetek kivételével - biz­tosítja a feladat végrehajtásához rendelkezésre álló és szükséges erők, eszközök kirendelését, a helyszínre haladéktalanul kivonul, az életveszélyt elhárítja, a tűz továbbterjedését megakadályozza, a tüzet szakszerűen eloltja, a műszaki mentést elvégzi, és a tűzvizsgálati cselekmény elvégzése érdekében szükséges feladatokat végrehajtja.”

Vagyis a helyes tudatosságnak a megszületése nélkül aligha lehet elvárni, hogy az új szabályzat eredményesen kerüljön végrehajtásra a hulladékok nyílttéri égetésének vonatkozásában. Ennek a tudatosságnak a hiányára vall a rendelet ezen paragrafusának azon feltüntetése is, hogy „ha jogszabály másként nem rendelkezik”. Természetesen rendelkezik másként. Már a rendelet következő paragrafusa megadja a kiskaput azzal, hogy 10 hektáros részletekben, a tűzvédelmi hatóság engedélyével irányított tűzgyújtás végezhető külterületen. Belterületen pedig az adott önkormányzat határozhat meg a kerti hulladékégetéshez időszakokat.

A rendelet a környezeti károkozás mértékéhez képest meglehetősen alacsony mértékű bírságokat szab ki, de ennek mértéke érdektelen, ha a külterületi tüzek okozói általában ismeretlenek maradnak.

Végül: elengedhetetlen lenne, hogy minden érin­tett tudatában legyen annak, hogy a külterületi tűzesetek közvetett kára sokkal jelentősebb annál, mint hogy megengedhetők legyenek. Köszönöm szépen a figyelmet.