Dr. Kiss László (MSZP)

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elsőként azt kell mondanom, hogy Potápi államtitkár úrnak nem könnyű a helyzete, mert egy olyan beszámolónak a kormányzati védelmezője, amely egyébként nem az ő államtitkári tevékenységéhez köthető. Ugyanakkor én nagyra értékelem azt, hogy az expozéjában beszélt arról, ami már az ön munkája is, hogy ebben az évben milyen programok indulnak el. Azt hiszem, majd a későbbi évek egyik beszámolójának a vitáján fogjuk tudni ennek az értékelését elvégezni.

Ugyanakkor engedjék meg, hogy megosszam azt a hiányérzetemet is, miszerint jó lenne, ha Semjén miniszter úr is részt venne ebben a vitában, tekintve, hogy akkor nem állna elő az a ‑ szerintem kicsit méltatlan ‑ helyzet, hogy a kritikáimat az államtitkár úrnak kell címeznem, miközben adott esetben azt a kritikát az államtitkár úr tevékenysége nem alapozhatja feltétlenül meg ebben.

Mindenképpen fontosnak tartom azt is leszögezni az elején, hogy a Nemzeti összetartozás bizottsága nemcsak ezt a jelentést ‑ az ízlésemhez képest egy kicsit későn ‑, hanem az Állami Számvevőszék jelentését is vizsgálta a javaslatomra, amelyért köszönettel tartozom mind a bizottság elnökének, mind a bizottság tagjainak, hogy ezt lehetővé tették. Úgy gondolom, hogy a későbbiekben is hasonlóan, ezt a kettőt együtt kell értékelni, mert fontos, hogy ne csak a jelentést, hanem az Állami Számvevőszék véleményét is lássuk ehhez képest.

Azt kell mondanom, hogy az MSZP kicsit másként értékeli a Bethlen Gábor Alap tevékenységét. Úgy gondoljuk, hogy számos kudarc jellemzi a Fidesz által a határon túli magyarság támogatására megálmodott Bethlen Gábor Alap munkáját.

Rögtön az alap késedelmes bírósági bejegyzése, majd a határon túli szakértők kizárása a döntés-előkészítésből és a döntéshozatalból, majd az alap első igazgatóságának politikai ellehetetlenítése, majd szélnek eresztése, a pályázati kiírások csúszása, majd ebből fakadóan a támogatások késői kifizetése már az indulás pillanatában is foglalkoztatták a hazai és a határon túli közvéleményt. 2011-12-ben a „Szülőföldön magyarul” oktatási-nevelési támogatások szintén elhúzódó kifizetése, 2013-14-ben pedig ugyanezen támogatások egy részének visszatartása adott témát a hazai és határon túli magyar sajtónak. Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy az OTP Bankkal kötött szerződés értelmében minden pályázó csak a bankon keresztül juthatott és juthat hozzá ehhez a támogatáshoz. Csak halkan jegyezném meg, hogy az OTP Banknál kormányzati fellépésre volt szükség ahhoz, hogy a bank munkatársai közé Székelyföldön, Erdélyben magyarokat is felvegyenek, illetve számos más esetben is jelzés érkezett több ellenzéki képviselőtől is, hogy üdvös lenne, ha az OTP Bank székelyföldi, erdélyi fiókjait legalább magyar nyelvű feliratokkal is ellátnák, ha már egy hazai bankról van szó.

További késedelmet és nehézségeket jelentett és jelent a szülők számára az OTP bankos megoldás. Igazából érthetetlen számunkra az, hogy miért csak az OTP Bankkal lehet ezt a szerződést megkötni. Azt, hogy ez mekkora probléma, jól mutatja, hogy a pályázók 80 százaléka postán kérte a támogatást, és csak 20 százalék élt a banki utalás lehetőségével ‑ ez jól jelzi, hogy ez valóban súlyos probléma. További kérdéseket vet fel az a fajta burkolt banki támogatás egy kereskedelmi bank felé, amely számlanyitásra kényszeríti a határon túli pályázókat ebben az irányban.

Több alkalommal elmondtuk, és továbbra is egyértelműen kifogásoljuk, hogy politikai szempontok dominálnak a külhoni magyar támogatások elosztásával kapcsolatban. Úgy tűnik, továbbra sem elsődleges szempont, hogy az egyes pályázó szervezetek valójában milyen érdemi munkát és tevékenységet, a magyar megmaradás szempontjából milyen hasznos munkát végeznek. Négy év távlatából ma már kimondható, hogy emiatt mondott le testületileg az alap korábbi teljes igazgatósága.

Továbbra sem tartjuk elfogadhatónak, hogy az alap legfőbb döntéshozatali fóruma egy négytagú bizottság, amely csak döntés-előkészítési jogkörrel egy kilencfős kollégiumot bízott meg. A döntően államapparátusi szakemberekből álló kollégium csak a nyílt pályázati kiírására beérkezett pályázatok esetében illetékes, minden más esetben a bizottság dönt. A döntés-előkészítésben illetékes kollégium tagja csak a Magyarország területén lakóhellyel rendelkező szakértő lehet. Ez eltér a korábbi támogatáspolitikai koncepcióktól, mert emiatt nem lehet része a döntés-előkészítésnek határon túli szakértő vagy a MÁÉRT munkájában részt vevő személy. Ezzel gyakorlatilag a helyzet- és terepismerettel rendelkező határon túli szervezeteket kizárták a szakértői munkából. Csak összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy az Illyés Közalapítvány esetében például a hét szomszédos országban működő alkuratóriumi szaktestületi rendszeren keresztül közel 300 határon túli szakember véleményezte a beérkezett pályázatokat korábban.

Semjén Zsolt tárca nélküli miniszter egy írásbeli kérdésemre adott válaszában azt írta, hogy az új támogatáspolitikai koncepció nem zárja ki a külhoni magyar szervezeteket a döntéshozatalból, hiszen a támogatáspolitika irányvonalait a Magyar Állandó Értekezlet szabja meg, ahol a teljes magyar politikum képviselettel rendelkezik. Sajnos, nem emlékszünk olyan MÁÉRT-ülésre, ahol napirendi pont lett volna a támogatáspolitika irányvonalainak évenkénti megvitatása, bár igény lenne rá a külhoni magyar szervezetek részéről is, az MSZP részéről is. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom megjegyezni a MÁÉRT kapcsán, hogy számos kritika érte a MÁÉRT-et, pontosabban annak a struktúráját annyiban, amennyiben a MÁÉRT sokszor teljes konszenzussal elfogadott zárónyilatkozatai nem érvényesülnek a jogalkotásban a mindennapok folyamán. Felmerülhet az a kérdés, hogy mi értelme van teljes konszenzusra törekedni, majd azt követően gyakorlatilag nem élni ezzel a konszenzussal.

A források terén is azt lehet mondani, hogy jelentőset a kormány nem alkotott. Bizonyítja ezt az, hogy az alap teljes, 15 milliárdot kicsit meghaladó támogatási keretösszegéből csak 600 millió forintos keret terhére hirdettek meg nyilvános pályázati kiírást ‑ tehát 15 milliárdból 600 millió forintra. Gyakorlatilag ez is tovább forgácsolódik egy 400 milliós központra és 200 milliós regionális pályázati keretre. Ehhez képest az egyedi támogatásokra, a meghívásos pályázatok, a nemzeti jelentőségű intézmények és programok támogatására majdnem 8 milliárd forint ment el.

Továbbra sem tudjuk elfogadni, hogy a beszámoló nyilvános pályázati kiírás keretében tünteti fel a Szász Pál-ösztöndíjprogramot, a „2013 a külhoni magyar kisiskolások évét”, továbbá az oktatás-nevelés és tankönyv- és taneszköz-támogatásokat is, mivel ezek speciális, azaz csak egy meghatározott pályázati kör számára elérhető támogatási formák, semmiképp nem sorolhatók a külhoni magyar oktatási és kulturális civil szervezet megmaradását szolgáló nyilvános pályázatok közé.

Valóban Pánczél elnök úr kifejtette azt, hogy nagyon sok kritika érkezett az oktatási-nevelési támogatások, illetve a tankönyv- és taneszköz-támogatás kapcsán. Itt fontos megjegyezni, hogy ez a támogatás mind pályázati számban ‑ 250 ezer főnél többen pályáztak ‑, mind pedig támogatási keretösszegben is a BGA legnagyobb támogatási projektje.

(9.50)

Azonban, amit folyamatosan elmondunk a bizottsági üléseken is, továbbra sem készült semmilyen felmérés, ami az elmúlt 12 év távlatában láttatná, hogy a támogatás mennyiben járult hozzá a tanulmányukat magyar nyelven folytató tanulók, illetve hallgatók létszámának növekedéséhez vagy legalább szinten tartásához. Ezt nem tudjuk. Ebben a bizottsági ülésen számos esetben eszmét cseréltünk, és igazából túl nagy vita nem alakult ki abban, hogy valóban szükség lenne egy ilyen felmérésre, és szükség lenne egy távlati együtt gondolkodásra ebben a kérdésben. Ezúttal is jelzem, hogy tényleg szükség lenne.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes írásbeli kérdésemre adott válasza, amelyben számszerűsíti az elmúlt 12 év pályázóinak számát, illetve a kifizetett összeget, nem minősülhet szerintem sem elemzésnek, ebből ugyanis egyáltalán nem derül ki, hogy az eddigi támogatás mennyiben járult hozzá a tanulmányaikat magyar nyelven folytató tanulók, illetve hallgatók létszámának növekedéséhez vagy legalábbis szinten tartásához. Azért fontos kitérni ezekre a kérdésekre és válaszokra is, hiszen mintegy 25 írásbeli kérdéssel fordultam a BGA-jelentés kapcsán a szaktárcához, és szeretném azokat is kiemelni, amelyekre választ kaptam, ez egy ilyen kérdés volt, és azokra a kérdésekre is rátérni a mai napon, amelyekre nem kaptam választ, hátha most sikerül.

Úgy tűnik, hogy a támogatás kifizetése is jelentős problémát okoz ennek a kormányzatnak. A kedvezménytörvény hatálybalépését követően ugyanis példátlan módon a kormány 2013-ban és 2014-ben is 22 400 forintról 17 200 forintra csökkentette az oktatás-nevelési, valamint a tankönyv- és taneszköz-támogatás egy főre eső összegét. Az oktatás-nevelési, valamint taneszköz- és tankönyvtámogatás pályázati kerete az MSZP-kormányok ideje alatt felülről nyitott előirányzatként működött. Ez azért fontos, mert így láthatjuk, hogy minden pályázó megkapta azt az összeget, amit igényelt, abban az esetben, ha megfelelt a pályázati feltételeknek, és nem fordulhatott elő az, hogy a források hiánya miatt valaki nem vagy csak kevesebb összeget kapott. Úgy gondolom, amikor rákérdeztem arra, hogy mi az oka, hogy a fennmaradó 5200 forintot nem fizették ki a pályázatokra, akkor a miniszterelnök-helyettes azon válasza, miszerint a BGA bizottsága végül azért döntött amellett, hogy nem fizeti ki a fennmaradt összeget, mert az adminisztrációs és a folyósítási költség nem lett volna arányban a folyósítandó támogatással, nos, ezt a választ egy kicsit cinikusnak, és mondjuk úgy, hogy nem érdeminek tekintem.

Azt is kérdeztem írásbeli kérdésben, hogy mikor fizeti ki a kormányzat ezt a fennmaradó 5200 forintot. Erre az volt a válasz a kormány részéről, hogy a státustörvény nem rögzíti ennek a támogatásnak az összegét, így nem értelmezhető az a kérdés, amelyben a támogatás „hiányzó részét” kérem számon. Az, hogy „hiányzó rész”, az egy érdekes kérdés, ugyanis valóban, a státustörvény ezt az összeget nem nevesíti, azonban a BG Alapkezelő által meghirdetett pályázati felhívás szó szerint az alábbiakat tartalmazza, idézem szó szerint: „nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatás 22 400 forintnak megfelelő…” és akkor itt a valutanemek vannak felsorolva. Úgy gondolom, nem jogszerű, bizonyosan nem helyes, ha a BGA bizottság utólag módosítja ezt a pályázati kiírást.

Nem kaptam választ arra az írásbeli kérdésemre sem, hogy megfelelően előkészítettnek és hatékonynak ítélte a kormány a BGA 2013-as központi, illetve regionális pályázati felhívásait. A nyilvános pályázati kiírás keretei között meghirdetett központi és regionális pályázatok nevetségesen kicsi pénzügyi keretére világít rá a beszámoló azon megállapítása is, hogy a rendelkezésre álló keret a beérkezett pályázati igény csupán 7,2 százalékának támogatására volt elegendő. Csak a nagyságrend értékeléséhez érdemes megjegyezni azt, hogy a BGA működéséhez kapcsolódó közvetlen költségek címén 45,4 millió forint került felhasználásra, 34,4 millió forint tranzakciós illeték, 6,1 millió forint számlavezetési díj és 4,8 millió forint devizaátutalási költség. Ezek a tételek néhány országos hatáskörrel működő határon túli civil szervezet éves költségvetését is jelentik. A miniszterelnök-helyettes arról is tájékoztatott, hogy az alapnál jelentkező közvetlen költségek mérséklésére az alapkezelőnek nincs lehetősége, azok kifizetése kötelező, azonban a válaszából nem derül ki, hogy esetlegesen méltányossági alapon kezdeményezte-e ennek mérséklését a BGA. Miért nem kezdeményeztek jogszabály-módosítást például a tranzakciós illeték ügyében?

Néhány szót érdemes ejteni a nemzeti jelentőségű intézmények kapcsán is, ugyanis itt fontos megjegyezni, hogy ez a rendszer valóban kiépült, és nagyon helyes, hogy vannak ilyen intézmények, az azonban kevésbé, hogy a kormányzat nem vette figyelembe a határon túli szervezetek véleményét és az egyes régiókban javaslatot tevő szervezetek választáson bizonyított támogatottságát. Mint ismeretes, az MSZP-kormány által 2007-ben elindított program több tíz, a legitim határon túli magyar szervezetek által ajánlott kiemelt határon túli intézménynek tette lehetővé a normatív alapú, hosszú távra történő, kiszámítható finanszírozást. A Fidesz 2010-es hatalomra jutása után azonban hangsúlyozta, hogy folytatni és támogatni kívánja ezt a szerintük is hasznos programot, azonban a korábbi nemzeti jelentőségű intézmények mégsem kaptak támogatást. Erdély esetében például az RMDSZ 10 témakörben több mint 126 intézmény támogatására tett javaslatot, ebből azonban csak nagyon keveset látunk viszont a listában, a közel 30 szórványkollégiumból mindössze 3, a 31 magyar ház és kulturális központ közül egyedüliként az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület; kutatóintézetek, ösztöndíjprogramok, internetes portálok, illetve kulturális és tudományos folyóiratok közül egy sem kapott támogatást. Színházak, bábszínházak, hivatásos néptáncegyüttesek a nemzeti jelentőségű programba kerültek, amelynek tartalma viszont nem ismert. Kárpátalján a felsőoktatási intézmények közül csak a magyar állam által fenntartott beregszászi főiskola kap támogatást. A legszembetűnőbb, hogy a jelenlegi magyar kormány nem tartja nemzeti jelentőségű intézménynek az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karát, illetve a Hungarológiai Központot és a Munkácsi Állami Egyetem magyar tagozatát, holott a hangoztatott feltételeknek ‑ például a közösség meg­maradása, gyarapodása, a magyar nyelv terjesztése ‑ mindkettő régóta megfelel, a stabil, kiszámítható működésük ugyancsak megkérdőjelezhetetlen. Erre van válasz: Répás Zsuzsanna korábbi helyettes államtitkár szerint egy, az ukrán állam által fenntartott felsőoktatási intézmény nem lehet magyar nemzeti jelentőségű intézmény. Az államtitkár asszony azonban nyilván elfelejtette, hogy a Vajdaságban a szerb állam által fenntartott Újvidéki Egyetem Magyar Nyelvű Tanítóképző Kara nemzeti jelentőségű intézmény lett, és nemcsak működésre, programra, hanem beruházásra is kapott támogatást. De sorolni lehetne még a BGA kapcsán a kritikákat, amelyeket meg is fogok tenni a vita további szakaszában.

Mindezek alapján, azt gondolom, látszik, hogy számos problémát, számos jelzést lehet tenni a BGA-beszámoló kapcsán. Az MSZP ezért aztán nem támogatja a jelentés, a beszámoló elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)