Dr. Bárándy Gergely (MSZP)

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót is és mást is. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ombudsman Úr! Azzal kezdeném, hogy mind Szabó Máté, mind Székely László ombudsman urak tevékenységét pozitívnak, támogatásra érdemesnek tartottuk és tartjuk most is. Igaz ez a beszámolóra is.

Én az általánosságoknál maradnék, de Bangóné Borbély Ildikó, Teleki László, Gúr Nándor és Korózs Lajos képviselőtársaim a részletekre fognak kitérni, úgyhogy kérem, hogy majd őket is figyelemmel hallgassák meg.

Jelen esetben, minthogy nincs okunk a legfőbb ügyészhez hasonló politikai elfogultságot kritizáló megjegyzésekre, sőt ki kell emelnem, hogy ilyet még csak nyomokban sem véltünk felfedezni az ombudsman és helyetteseinek tevékenysége során, ezért tudunk, én a magam részéről tudok egy kicsit rövidebb lenni, mint akkor voltam. A bizottsági ülésen egyébként viszonylag részletesen elmondtuk az észrevételeinket, ennek mintegy összefoglalóját szeretném most a plenáris ülésen is adni.

(13.10)

Ott azt mondtam ‑ és itt egy kicsit meglepődve hallgattam Demeter Zoltán képviselőtársamat is ‑, hogy az egyik legkomolyabb dicséret az ombudsmani tevékenységgel kapcsolatban a kormánypártok bírálata. Ezt akkor Papcsák Ferenc képviselőtársam meg is valósította, vártam volna ezt Demeter képviselőtársamtól is, aki erről nem ejtett szót. Nem ejtett szót, pedig azt gondolom, hogy abban az esetben, hogyha a Fidesznek tetszik ez az ombudsmani jelentés, akkor a kormányzati intézkedéseinek egy jelentős része viszont nem tetszik neki, vagy nem ismeri, vagy nem olvasta el az ombudsman jelentését. Ugyanis számos olyan pontban ‑ de erről képviselőtársaim fognak majd bővebben szólni ‑ fogalmazott meg kritikát az alapvető jogok biztosa, amit önök egyébként vehemensen védtek, képviseltek, mármint annak az ellenkezőjét. Azt gondolom ‑ még egyszer mondom ‑ ez az egyik legnagyobb dicséret egy olyan állami szervnek, amelyiknek a fékek és ellensúlyok rendszerét tekintve legalábbis feladata nemcsak a közigazgatásnak, hanem a kormánynak is a kritikája, és a kormányzati intézkedések vagy a közigazgatási működés bizonyosfajta ellensúlyának lenni.

Azt tudom mondani, ha összefoglalóan kívánok szólni az ombudsmani tevékenységről, hogy az ombudsman úr és a helyettesei tették a dolgukat. Tették a dolgukat, és úgy tették a dolgukat, hogy mindezzel a lényegi ügyekre koncentráltak, a lényegi ügyekben nyilvánítottak véleményt kritikus hozzáállással. Szeretném azt is kiemelni, és ez is a legnagyobb rendben van, hogy ez néha találkozott az álláspontunkkal, néha pedig nem találkozott az álláspontunkkal, de ez így helyénvaló.

Nagyon szeretik fideszes képviselőtársaim ilyen­kor kiemelni, pedig már egy-két évvel túl vagyunk ennek az aktualitásán, de ha önök ezt teszik, én is megteszem, hogy a struktúra milyen rendkívüli módon sikeres. Tisztelt képviselőtársaim, azt lehet mondani, hogy ez a struktúra, már az ombudsmani, viszonylag kisebb változtatáson ment keresztül, már mondjuk, az alkotmánybíróságihoz képest, főleg a jelölési eljárást tekintve utalhatok itt például a most megjelent 70 oldalas elemzésre, ami gyakorlatilag kimutatta azt, hogy az Alkotmánybíróság a kormánypártoknak és a kormánynak gyakorlatilag a kiszolgálójává vált. Van olyan alkotmánybíró, aki 100 százalékban a kormánynak tetsző döntést hozott, egyébként nem is egy, hanem kettő ilyen van, de a többiek sem maradnak el a 80-90 százalékukkal sokkal ettől. Az tehát nem egy sikeres struktúra meglátásom szerint. Itt ehhez képest viszonylag kisebb változásokról volt szó. Itt a két, illetve akkor három helyettes önállósága szűnt meg, egy fő ombudsman működik a mai rendszerben, akinek tulajdonképpen alárendeltjei, beosztottjai ‑ természetesen tudom, a megválasztással kapcsolatban és más szempontból sem teljesen igaz ez ‑, nagyságrendileg ki lehet jelenteni, hogy a beosztottjai a helyettesek. Mi akkor is mondtuk, hogy lehet ilyen modell is, lehet olyan is. A kritika elsősorban a részünkről nem is erre vonatkozott, hanem az adatvédelmi biztos önállóságának a megszüntetésére, de ahogy a bizottsági ülésen is mondtam, ez a vita nem idetartozik, hanem majd oda, amikor az Adatvédelmi Hivatal elnökének a beszámolójáról lesz, illetve volt szó.

Azt tudjuk mondani, hogy minél kisebb a változás, relatíve annál kisebb kárt okoztak önök. De azt is kiemelhetjük, és erről is szó esett a bizottsági ülésen, hogy az, hogy a hivatal ilyen módon tud működni, azt elsősorban nem a struktúra biztosítja, hanem az ombudsman úr és a helyettesei közötti kiváló emberi, szakmai kapcsolat. Ezt természetesen önmagában pozitívumként kell értékelni, főleg akkor, amikor meglátásunk szerint ezt a struktúra nem feltétlenül szavatolná, márpedig, ha strukturális kérdésekről beszélünk, akkor, azt gondolom, a jó működést magának a struktúrának kell biztosítani, nem pedig az abban a struktúrában dolgozó szereplők egymáshoz való pozitív viszonyának, márpedig most erről van szó. Kíváncsi leszek vagy lennék arra ‑ remélem, ez minél később fog bekövetkezni ‑, hogy a struktúra akkor is megállja-e majd a helyét, hogyha konfliktus alakul ki adott esetben egy következő vagy egy azt követő biztos és a helyettesei között. Ott már komoly fenntartásaim vannak.

A másik ‑ és itt lépjünk túl a strukturális kérdéseken, hiszen ez a beszámolót csak érintőlegesen érinti, vagy csak nagyon picit érinti ‑, hogy látszik az a beszámolóból és egyébként az ombudsmani működésből is, hogy a hivatal és személyesen az ombudsman úr is kiváló és szoros kapcsolatot tart fenn a civil társadalom képviselőivel. A bizottsági ülésen is kiemeltem, és most is szeretném kiemelni, ezt mi igazán jelentős és fontos dolognak tartjuk, hiszen talán ez a hivatal felelős leginkább azért, hogy a társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartás megvalósuljon, hogy a társadalmi szervezetek véleményét, tudását az állami működésbe integrálja az ombudsman és munkatársai. Erre tehát kérjük továbbra is az ombudsman urat, hogy ezt a jó szokását ő is és a helyettesei is őrizzék meg.

A másik, amit szeretnék kiemelni, hogy az ombudsman úr szintén megtartotta elődjének azt a gyakorlatát, hogy él azzal a jogosítványával, hogy ha szükséges, akkor az Alkotmánybírósághoz fordul. Van olyan, aki erre jogosult lenne, de nem teszi, hál’ istennek, az alapvető jogok biztosa teszi. Tudható az ugyanis, hogy önök az Alkotmánybírósághoz fordulás jogát olyan mértékben korlátozták, hogy gyakorlatilag ma már ezzel a joggal szinte alig élhet valaki. Közérdekű bejelentést, beadványt, az actio popularist megszüntették, megszüntették a képviselőknek azt a jogát, hogy az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollját kérjék. A képviselők egynegyedéhez kötötték ezt a jogosultságot, tudva azt ‑ ez még az előző ciklusban volt, hogy ez most is így alakult, ez az ellenzék számára peches dolog, de az előzőben önök tudták, hogy ez így van ‑, hogy egyetlen parlamenti frakciónak sincs meg az egynegyedes képviselete itt az Országgyűlésben, csak akkor tudnak az Alkotmánybírósághoz fordulni, hogyha együttesen két olyan frakció teszi ezt, akiknek finoman fogalmazva is az elveik igen messze állnak egymástól, a felfogásuk igen messze áll egymástól, ilyenformán az együttműködés maximum néha-néha eseti tud lenni, de gyakori biztos nem. Önök ezt pontosan tudták, amikor ezt a szabályrendszert kialakították, és sajnos ugyanez a helyzet most is. Éppen ezért, úgy gondolom, nagyon nagy jelentősége van annak, hogy az ombudsman él ezzel a jogosultságával, mert ma azt tudom mondani, hogy aki jogosult is és akar is élni vele, nagyjából ő az egyetlen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dolgot még mindenképpen megemlítenék a vezérszónoki felszólalásban, azt, hogy sokan, és az ombudsman úr is ezek között van, illetve a helyettesei is ezek között vannak, akik ezt kifogásolták és említették, hogy a kormány az egyeztetési kötelezettségének nem tesz eleget, késve vagy egyáltalán nem küldi meg azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket egyébként jogszabály szerint előzetes egyeztetés céljából meg kellene küldeni. A köztársasági elnök most az egyik törvényt éppen emiatt nem írta alá, hanem visszaküldte az Országgyűlésnek megfontolásra, ugyanis a kormány ismételten elmulasztotta a kötelező egyeztetést.

Az Alkotmánybíróság egyébként egyszer már helyezett hatályon kívül alkotmányellenesség miatt jogszabályt azért, mert az egyházügyi törvényben olyan eljárási hibákat vélt felfedezni, amelyek az alkotmányosságot érintették, többek között más mellett az egyeztetési kötelezettséget, akár külsőt, akár belsőt, tehát az ellenzékkel, a képviselőkkel történt egyeztetési kötelezettséget. Éppen ezért a kormánypárti képviselőknek címezve, akik közül, ha jól látom, most összesen ketten ülnek itt a teremben, többen nem a vitában (Dr. Schiffer András: Kormánytag egy sincs bent!), kormánytag egy sincs bent az Országgyűlés üléstermében, szóval, talán a jegyzőkönyvet majd elolvassák, talán: ezt a fajta jogalkotási módot fejezzék be!

(13.20)

Többen kérték már önöktől, gyakorlatilag nincs olyan közjogi méltóság, aki ne emelt volna kifogást ez ellen a gyakorlat ellen, az ellenzéket természetesen ugyanúgy beleszámítva, mi is számtalanszor tettük már meg mindezt.

Összefoglalva és még egyszer azt mondom az általánosságok szintjén maradva: ilyen megfontolások alapján az MSZP frakciója örömmel támogatja és elfogadja az alapvető jogok biztosának beszámolóját, a részletekről pedig, ahogy említettem, a képviselőtársaim fognak szólni. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)