Szávay István (Jobbik)

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen az újabb lehetőséget, elnök úr. Nagyon-nagyon sok minden elhangzott, menjünk végig rajta szépen sorban.

Itt a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnél fejezte be Szászfalvi képviselő úr. Igen, Szász Jenő elnök úr ott volt a bizottsági ülésen, és egyetlenegy kérdésre nem volt hajlandó válaszolni, kedves képviselőtársam; ön is ott volt. Ugyanis valamilyen rejtélyes oknál fogva Szász Jenő azért vett részt a Nemzeti összetartozás bizottsága ülésén, hogy azt megnyissa, vagy nem is nagyon értettük igazából, hogy ő ott mit keresett. Mondott valami köszöntőt, majd amikor jelentkeztem, és elkezdtem tőle megkérdezni, hogy mit csinál az intézet, meg mire vertek el 1,2 milliárd forintot az elmúlt egy évben az adófizetők pénzéből úgy, hogy közben meg önök elveszik a határon túli magyar családoktól a nevelési-oktatási támogatást, akkor Szász Jenő egyetlenegy kérdésre sem volt hajlandó válaszolni, mondván, hogy ő most nem tájékoztatni jött ide a bizottság ülésére, hanem köszöntőt mondani. Na, úgyhogy erről ennyit. Várjuk egyébként az elnök urat a bizottság ülésére, felvettük a féléves napirendünkbe. Roppant kíváncsi vagyok, hogy miről fog tudni beszámolni. Tényleg csak pár hónapja van honlapjuk; amikor ott volt a bizottság ülésén, akkor még nem volt egyébként, arra nem telt az 1,2 milliárdból. A mai napig nincsenek betöltve az álláshelyek, tehát megvan a keret, hogy hány fő dolgozhatna az intézetben, de odáig nem sikerült eljutniuk, hogy legalább az álláshelyeket betöltsék. Nincsenek területi referensek sem, nem tudjuk, hol van a székházuk, mert hol van, hol nincs, hol elköltözik. A programjaikat nem értjük, hogy egy Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek, egy tudományos intézetnek miért mangalicafesztivált kell szerveznie meg székelyföldi focikupát, azon kívül, hogy Szász elnök úr székelyudvarhelyi, ezért szervezett Székelyföldön focikupát. (Tessely Zoltán: Nem erről beszélünk!) Nincsen gond a focikupával, támogassák a Bethlen Gábor Alapból, de ezt talán nem a kutatóintézetnek kellene megcsinálnia.

Sorolta itt a példákat Szászfalvi képviselő úr, Pánczél elnök úr is; hosszasan lamentáltak azon, milyen volt az MSZP nemzetpolitikája. Vissza lehet azért erre egy-két mondat erejéig térni, érdemes is, meg én is megtettem, de azért tessenek most már figyelembe venni vagy végre tudomásul venni, hogy 2015-ben vagyunk, és öt éve önök vannak kormányon! Tehát már engem ellenzékiként, akit egyébként nem lehet túl nagy szocialista szimpátiával vádolni, már engem nem érdekel, hogy most öt meg tíz meg tizenöt évvel ezelőtt mi volt.

Képviselő úr, az persze nevetséges, azért ne beszéljünk itt zöldségeket ‑ Kiss László képviselőtársamnak mondom ‑, hogy itt nem volt politikai elfogultság az önök kormányzása alatt a nemzetpolitikában. Hogyne lett volna! Hogyne lett volna, de ne ezeket a példákat soroljuk!

Szászfalvi képviselő úr, a 2013-as Bethlen Gábor Alap-beszámolót tárgyaljuk, soroljuk a 2013-as visszaéléseket meg pártpolitikai alapon osztott pénzeket, arról beszéljünk! Egyébként meg, ha már itt vagyunk, akkor meg kikívánkozik belőlem az is, hogy elmondjam, hogy azért van egy nagy különbség ettől függetlenül az MSZP-s és a fideszes pénzosztás között. Abban nem különböznek, hogy pártpolitikai alapon elfogult volt, a különbség az, hogy az MSZP-kormány idején legalább nem akartak mindenkit kinyírni meg megfojtani, aki nem értett velük egyet, önök meg ezt csinálják.

(11.40)

Aki nem eszik az önök kezéből, aki nem hajlandó a Fidesznek száz százalékig behódolni, azt kinyírják, megfojtják és ellehetetlenítik. Ez tökéletesen látszik a pénzosztásban, tökéletesen látszik a pályázati eredményekben.

Szó volt arról, kritika tárgyává tette Szászfalvi képviselőtársam, hogy a szocialisták megszüntették a MÁÉRT-ot. Ezt kétségkívül így van, és ez kétségkívül botrányos. De a szocialisták megszüntették a MÁÉRT-ot, önök meg teljesen kiherélték. A Magyar Állandó Értekezletnek abban a formában, ahogy most működik, gyakorlatilag csak annyi értelme van, hogy Semjén Zsolt utána tudjon tartani egy sajtótájékoztatót, és el tudja mondani, hogy mennyire nagyszerű a magyar nemzetpolitika, és hogy egyetértés mutatkozott megint a zárónyilatkozat aláírásakor. Arról a Semjén Zsoltról beszélünk egyébként, aki miniszterelnök-helyettesként a nemzetpolitikát felügyeli, és az elmúlt öt évben egyetlenegy alkalommal, képviselőtársaim, amikor a témájába, területéhez tartozó nem túl sok beszámoló vagy törvény tárgyalása zajlott a Házban, miniszterelnök-helyettes úr egyetlenegy alkalommal nem tette itt tiszteletét. Mint ahogy most sincs itt. (Tessely Zoltán közbeszólása.) Ez nyilván nem Potápi államtitkár úr jelenlétével szembeni kritika természetesen, de azért, azt hiszem, beleférhetne a miniszterelnök-helyettes úr idejébe az, hogy mondjuk, évente két alkalommal beballag a parlamentbe, és itt van, ha a határon túli magyarokról tárgyalunk.

Egyébként meg a MÁÉRT zárónyilatkozatáról annyit, képviselő úr, meg az egész MÁÉRT működéséről, hogy hiába foglalunk bele egyébként bármit a zárónyilatkozatba, ha önök azt nem tartják be, és nem kötelezi önöket semmire. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a legutóbbi MÁÉRT-záró­nyilatkozatban, amit egyhangúlag elfogadtunk, önök is, a két kormánypárt és a kormány is, szerepelt az a kitétel, hogy a jelenlévők egyetértenek azzal, hogy szükséges a Magyarországtól távol élők vagy tartózkodók választójog-gyakorlásának a megkönnyítése. Magyarul arra megoldás találása… (Potápi Árpád János felé fordulva:) ‑ nem tudom, miért bólogat, államtitkár úr, így volt ez bizony ‑, annak a megkönnyítése, annak az állapotnak a felszámolása, hogy ne kelljen adott esetben (Tessely Zoltán: Az eredményeket néztétek?) több száz vagy ezer kilométert utazni (Tessely Zoltán: Az eredményeket néztétek?) egy Amerikába vagy Nyugat-Európába… Nyomjon egy kétpercest, képviselő úr, nagyon kíváncsi vagyok a véleményére, de így én sem hallom, hogy ön mit mond, meg én sem tudok beszélni.

Tehát annak a megkönnyítése, hogy ne kelljen több száz vagy ezer kilométert utazni azért, hogy konzulátuson lehessen szavazni. Merthogy most egyébként ez a helyzet, hogy a határon túli magyarok, akik döntő részben, sőt elsöprő részben a Fidesz szimpatizánsai és szavazói, postán borítékban is feladhatják a szavazatukat bárhonnan a nagyvilágból, míg a Nyugat-Európában élő, többek között az önök és az MSZP katasztrofális gazdaságpolitikájának eredményeképpen Magyarországról kivándorolt ezt nem teheti meg, nem is nagyon vesznek részt a szavazáson.

Szóval, a Magyar Állandó Értekezletnek, képviselő úr, így sok értelme nincs. Ott érdemi vita nem zajlik, érdemi döntések nincsenek. A Nemzetpolitikai Államtitkárság ügyes kezű munkatársai a korábbi 3-4 év zárónyilatkozatát ollózzák össze egy újabb, ötödik verzióba, és az egész MÁÉRT-on félórákon keresztül kell az üres kormányzati sikerpropagandát hallgatni arról, hogy mennyire nagyszerű minden a határon túl, úgy, hogy még kérdést sem lehet feltenni az előadó államtitkároknak, vagy amikor lehetne kérdést feltenni, addigra az államtitkár urak már elhagyják a helyszínt. Tehát ott semmilyen érdemi vita nincs. A nemzetpolitikának az lenne a terepe elvileg, ott kellene az összmagyarságot érintő ügyeket megtárgyalni, de önök természetesen ott lehetőséget erre nem biztosítanak. Mint ahogy egyébként a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán sem.

Szó volt róla, visszautalt Szászfalvi képviselő úr Volner képviselőtársam hozzászólására, aki a határon átnyúló kapcsolatokról beszélt. Az tényleg nem igaz, hogy sok minden nem történt. Ebben egyetértek a képviselő úrral. Például az történt, hogy önök lemondtak mind magyar-szlovák, mind magyar-román viszonylatban az irányító hatóságról. Önként és dalolva átadtuk Pozsonynak és Bukarestnek az irányító hatóságot, mert ezzel is valami egészen elképesztő nyomorult módon valami gesztust próbáltak gyakorolni Románia és Szlovákia irányába. Egyébként magyar-román viszonylatban teljesen behalt az egész kezdeményezés, mert a románok gyakorlatilag nem hajlandóak Magyarországgal most szóba állni. A magyar-román kapcsolatok ilyen mélyen, nem is tudom, mikor voltak utoljára, de az elmúlt évtizedben nem nagyon. Na, ennyit ért Németh Zsoltnak és Martonyi Jánosnak az a nagy sikerű külpolitikája, amit árnyalatnyilag sem lehet megkülönböztetni a Kovács László-féle külpolitikától. Ennyit értek az egyoldalú gesztusok, ennyit ért az állandó hajbókolás, az állandó meghajlás, meg az abban való reménykedés, hogy ha mi jó fejek vagyunk és visszavonulunk, nem követelünk sokat, akkor talán majd egy kicsit enyhíteni fognak a határon túli magyarokon lévő nyomáson, de nem szabad hangosnak lenni, nem szabad követelni, nem kell jogokat kérni, nem szabad fellépni határozottan a román kormánnyal szemben, mert ők a barátaink és stratégiai partnereink. Na, ennyit ért ez a politika öt év alatt, meg azt megelőzően egyébként, idejutottunk most nagyjából.

Nevelési-oktatási támogatás. Nagyon kár volt ezt még egyszer felhoznia Szászfalvi államtitkár úrnak, de akkor elmondom még egyszer. 44 500 forintnak kellene reálértéken lennie ennek a támogatásnak most. Amikor ön arról beszél, hogy itt mekkora támogatásbővítések voltak, az egész egyszerűen nem igaz. Reálértéken… (Közbeszólásra reagálva:) Nem, nem vagyunk előrébb! Reálértéket tekintve semmivel nem vagyunk előrébb, mint 2009-2010-ben voltunk (Szászfalvi László közbeszólása.), de a nevelési-oktatási támogatás az egyik legékesebb bizonyíték egyébként arra, hogy ez mennyire igaz. Ennek az összegnek 44 500 forintnak kellene lennie, ehhez képest önök a 22 ezer forintot is lecsökkentik 17 ezerre.

Erre már tényleg csak egy mondat erejéig reagálok Vinnai képviselő úrnak és önnek is, Szászfalvi képviselő úr. Arra, hogy hat minisztériumban meg hat fejezetben vannak a nemzetpolitikai célok szétdobálva, ön azt mondta, hogy ez nem értékítélet kérdése. Nem, ez egy szakmai kérdés. Az Állami Számvevőszék megállapítása szerint, Szászfalvi képviselő úr ‑ amit egyébként megtett az Állami Számvevőszék, tavaly meg tavalyelőtt is ezt írta az éves jelentésében ‑, nem átláthatóak a nemzetpolitikai célú támogatások. (Szászfalvi László: Tíz évvel ezelőtt is ezt írta!) Az az Állami Számvevőszék, amelynek az elnöke az önök egykori képviselőtársa. (Szászfalvi László: Tíz éve is azt írta!) Nem, idén nem azt írta, képviselő úr! (Szászfalvi László: Tíz évvel ezelőtt! ‑ Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Idén azt írta, hogy romlott az átláthatósága a nemzetpolitikai célú támogatásoknak. Önök nemhogy ezt javítani tudták volna, hanem az eddig is átláthatatlan rendszert… (Szászfalvi László nemet int.) De igen, olvassa el a jelentést, képviselő úr, ez szerepel benne!

És ne húzogassa a bajszomat Vinnai képviselő úr a beregszászi főiskolával! Nagyon jól ismerem a beregszászi főiskolát. (Zaj a Fidesz padsoraiból. ‑ Az elnök ismét megkocogtatja a csengőt.) Kárpátaljai a feleségem, ott végzett a főiskolán, sőt annak hallgatói önkormányzati elnöke volt. Pontosan tudjuk, hogy mi történik ott. Azt, hogy pontosan mi mire fordítódik, mondjuk, annyira nem tudjuk, de amikor a főiskoláról beszélünk, akkor említsük meg azt is, hogy ha ön a színvonalas képzést kéri számon, amire szükség van, és a főiskolára is szükség van, és nagyon helyes, hogy támogatják ‑ az a nem helyes, hogy mást nem támogatnak ‑, csak ha színvonalas képzésről beszélünk, akkor tegyük hozzá azt is, hogy hassanak önök oda, hogy a képzés tényleg színvonalas legyen, tényleg fokozattal rendelkező oktatók tanítsanak ott. Ebben van a magyar államnak is felelőssége, például a tudományos fokozatok kölcsönös elismerésében, ez az egyik történet. A másik az, hogy ne feltétlenül KMKSZ-es káderek kifizetőhelye legyen a főiskola, és olyanok taníthassanak ott, akiknek nemhogy tudományos fokozatuk, hanem még szakirányú egyetemi végzettségük sincs, és polihisztorként négy-öt meg hat különböző tantárgyat tanítanak.

A főiskola egyébként, minden fontossága és hasznossága mellett, önök is nagyon jól tudják, meg én is, csak nem illik erről beszélni, gyakorlatilag egy pártfőiskolaként működik. Az önök ottani kihelyezett tagozataként. Világosan közölve van, gyakorlatilag világosan közölve van… (Moraj a Fidesz padsoraiból.) Ó, dehogynem! Világosan közölve van és el van várva mindenkitől, el van várva mindenkitől, a dolgozóktól is, az oktatóktól is és a hallgatóktól a KMKSZ és a Fidesz támogatása. Ez el van tőlük várva. Ezt önök is tudják, mindenki tudja. Ellenben van számos más olyan oktatási intézmény Kárpátalján, amelyre még nem sikerült rátenyerelni, nem is támogatják nyilván ezeket az intézményeket egyetlenegy fillérrel sem.

Összefoglalva ‑ és többször nem szeretnék hozzászólni, a vitát pedig lassan le is lehet zárni szerintem, mert ugyanazokat a témákat járjuk körbe-körbe ‑, nagyon örülnék, ha csak negyedakkora vehemenciával ostoroznák, mondjuk, a saját kormányukat, mint ahogy megteszik az MSZP-s nemzetpolitika kétségkívül meglévő visszásságainak a feltárása kapcsán. Pontosan tudom, hogy önök is tisztában vannak azzal, hogy a Bethlen Gábor Alap környékén azért nagyon sok minden nincs rendben. Ezt mindnyájan tudjuk. Van várakozásunk azzal kapcsolatban, hogy sikerült egy kicsit nagyobb rendet rakni, meg van némi pozitív várakozásunk azzal kapcsolatban, hogy az államtitkár úrnak az irányításával talán majd kicsit máshogy fognak menni a dolgok, mint Répás Zsuzsanna alatt történt. De azért most már lassan eltelt egy év vagy háromnegyed az új kormányzásból, várnánk lassan az ezzel kapcsolatos eredményeket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)