Dr. Kiss László (MSZP)

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy tűnik, hogy most már a malőr elhárult, köszönöm a segítségüket.

Igazából én magam is a szakmámhoz, illetve választókörzetemhez illeszkedő kérdéssel szeretnék itt foglalkozni napirend után, hiszen a III. kerületben, amit a kultúra egyik budapesti fellegváraként is lehet jellemezni, azt gondolom, számos esetben csodálatos kulturális értékek kerülnek napvilágra. Most is, 2015 januárjában is hasonló volt a helyzet, két nagyméretű ókori kőszarkofágra bukkantak Óbudán, a Budapest-Esztergom-vasútvonal felújítása során. Ezt a leletet az óbudai vasútállomásnál találták, egy vízelvezető árok ásatásakor.

A római kori temetkezéseket az Aquincumi Múzeum régészei két nap alatt tárták fel. Ez egy elég rövid határidő, nagyon sokat kellett a régész kollégáknak dolgozni azért, hogy szakszerűen megcsinálják ezt a feltárást.

A szarkofág fedelét markolóval lehetett felnyitni, a tömege ennek ugyanis egy tonnát nyomott.

Sajnos ezeket a szarkofágokat már az ókorban kirabolták, ezért itt nem nagyon volt tárgyi emlék, csak csontmaradványok.

Ha megnézzük ezeket a szarkofágokat, akkor azt látjuk, hogy a fedőlapját cserepekkel kirakott háztető formájúvá alakították, az egyik oldalán díszes füles keretet készítettek az elhunyt sírfelirata számára, azonban ezt a mezőt sajnos üresen hagyták, így nem tudhatjuk, hogy kik nyugszanak ebben a szarkofágban. Azonban az bizonyosnak tűnik, hogy a sírok egy korábban már ismert római kori temetőhöz tartoznak, amely Aquincum polgárvárosából a nyugati irányba kivezető főút két oldalán húzódott. Nem akarok senkit untatni történelmi kiselőadásokkal, de azért azt illik megjegyezni ‑ nekem különösen illik megjegyezni ‑, hogy alapvetően a III. századtól jellemző az ilyen típusú temetkezés. Ez annak köszönhető, hogy a II-III. század fordulójától visszaszorul a hagyományos hamvasztásos temetkezés, előtérbe kerül ez a szarkofágos temetkezés. És ha megnézzük, akkor innentől kezdve szerte a világon a római területeken egyre több ilyen szarkofágot láthatunk, amelyek díszesek, szépen faragottak voltak, és általában sajnos ebben az esetben nem lehetett következtetni arra, hogy kik is nyugszanak bennük.

Sajnos ezeket a síremlékeket nagyon korán már kirabolták a zűrzavaros időszakban, a népvándorlás korában, így gyakorlatilag kevéssé jellemző, hogy jelentős tárgyi emlékeket találunk bennük. De az is gyakori volt, hogy miután kirabolták ezeket a szarkofágokat, a rómaiak újra felhasználták őket temetkezés céljából, vagy pedig a föld alá rejtették, hogy még egyszer ne történhessen meg ez a csúfság.

Nem előzmények nélküli ez a lelet a III. kerületben, emlékeztetem önöket arra, hogy 2011-ben egy hasonló szarkofágot találtak, a múzeum szakemberei tárták fel ezt is, kicsit távolabb a Raktár utcai építkezésen.

Ha már szóba kerül ez a lelet, akkor engedjék meg, hogy néhány mondatban megemlékezzek magáról a múzeumról is, hiszen bár 1778 óta lehet azt mondani, hogy a III. kerületben mindenféle római emlékeket találnak, azonban maga a múzeum 1894-ben alakult meg.

(19.00)

Tehát azóta gyakorlatilag a magyar ókortudomány egyik fellegváraként nemcsak nagyon komoly kutatómunkát végez, hanem magas színvonalú tárlataival igazi turistacsalogató látványosság.

Mindig elmondom, amikor tehetem, hogy a III. kerület az a kerület, ahol szinte egyedülálló módon két amfiteátrum is található: egy polgárvárosi és egy katonavárosi amfiteátrum. Senkit nem akarok untatni, de a ciklus végére szerintem mindenki tudni fogja ebben a Házban, aki engem már hallott. Fontos, hogy a polgárvárosi amfiteátrum az Esztergom–Budapest-vasútvonal mentén található, ahogyan maga a múzeum is. Éppen ezért kezdeményezték a múzeum munkatársai, hogy az épülő vasútvonal mellett ‑ ahol egyébként a Gázgyári lakótelep tömbje is található ‑, az új állomáson ismertető információt nyújtó táblák kerüljenek kihelyezésre, amelyeken nemcsak a múzeum elhelyezkedése vagy adott esetben a polgárvárosi amfiteátrum elhelyezkedése legyen feltüntetve, hanem néhány szó magáról az építményekről, a múzeumról és a Gázgyári lakótelepről is. De hasonlóan lehetne mondani azt, hogy egy másik vasútállomási pontnál a Mocsárosdűlő élővilágát lehetne bemutatni.

Nos, remélem, hogy önöknek egy kicsit közelebb hoztam Óbuda kultúráját, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)