V. Németh Zsolt (Fidesz)

V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nyilván csak azokra térek már ki, amiket az előbbi felszólalásomban nem említettem.

Dr. Szakács László képviselő úr említi, hogy úgy ment át a köztudatba a termékdíj, mint napadó meg szappan. Nem úgy ment át, a hecckampány során önök vitték így át. Tehát nem úgy ment át természetesen, hanem ráéreztek arra, hogy itt valami szimbolikus dolgot is lehet ebből csinálni. Tehát még egyszer is azt mondom, hogy a gyakorlati terhe, jelentősége ennek töredéke, mint amit ki tetszettek hozni ebből.

De inkább a lényegi dologra, hogy rátérjek: azt említi, hogy elment mellettünk a világ.

(16.40)

Nos, hulladékgazdálkodás tekintetében nem így van. Ha valaki visszatekint csak két évtizedet, akkor azt látja, hogy Magyarország gyakorlatilag valamennyi települése bírt egy, a falu végén lévő kavicsgödörrel, szemétteleppel, ahova aztán leöntözgették egymásra a hulladékot. Nos, ezeknek a felszámolása tulajdonképpen befejeződött oly módon, hogy már tilos, hogy ott legyen, jó részének a rekultivációja jelenleg folyik, és korszerű hulladéklerakók vannak az országban, amelyben nem kettő, hanem tizen-egynéhány évnyi még a szabad kapacitás.

Azonban közben elkészültek a korszerű válogatók is, különböző kezelőművek, és kialakult a hulladékgazdálkodásnak egy rendszere, amelynek fontos mérföldköve január 1-je volt. Mégpedig ettől az időponttól Magyarország valamennyi településén elkülönített rendszert kell működtetni a papír, a fém, a műanyag és az üveg vonatkozásában. Mégpedig annyiban tér el a magyar rendszer az Európai Unióban kötelezőtől, hogy nálunk ez alapvetően házhoz menő rendszer, tehát kivételként engedi meg a jogszabály, hogy hulladékgyűjtő szigeteket használjunk. Ezért vagy kialakították ezt most már országszerte, vagy ezekben a hetekben kötik meg a szolgáltatók a szerződéseket az önkormányzatokkal, lepontosítva például a szükségszerűen fennmaradó vagy elhelyezendő gyűjtőszigetek helyét.

Magyarország jelenleg a vállalásait tartja ebben a négy hulladékáramban. Egyedül az üveggel van gond, ezt valljuk be, ott nem tudjuk még teljesíteni a ránk kirótt hasznosítási rátát. Ez egyébként némileg meg is határozza, ez az elmúlt évek beruházási sorozata a mozgásterünket, hiszen nyilvánvalóan elkészült a szelektív rendszer, elkészültek a lerakók, amivel a teljes egészében betétdíjas rendszer megvizsgálandó természetesen, nem zárkózunk el egyébként, üveg esetén különösen nem. De az az 1968-as kólásüveg ma a szigorú élelmiszer-biztonsági szabályokat nem bírná ki, mert amit ránézésre amúgy elfogadhatónak vélünk, az egészen biztosan nem az már, a ’70-es években ez megfelelhetett, ma ez nem így van, és valóban el kell végezni azokat a számításokat, hogy érdemes-e üres levegőt szállítani. Tehát nem véletlenül gondolták és dolgozták ki azt, hogy tömörítve szállítják újrafeldolgozásra a hulladékot.

Van-e víziónk az ország jövőjéről? Van, de most (Dr. Szakács László: De nem mondjuk el! ‑ Sallai R. Benedek: Csak mi tudjuk! ‑ Derültség.), a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény papírra vonatkozó módosítása kapcsán ezt azért nem vázolnám föl.

Természetesen úgy gondoljuk, hogy a hulladékhierarchiát be kell tartani, és az első a megelőzés. Ezt szolgálja egyébként a termékdíjnak az a része, nagyon hatásosan, amelyet például kivetettünk a műanyag táskákra, teljesen visszaszorult. Két-három éve még, ha beálltunk egy pénztárhoz, akkor kéretlenül a pénztárosnő minden negyedik terméknél így a háta mögül egyet leszabva odahajított. Ma ezt nem teszik azért, mert drága, extra adó van ezen a terméken. Ezt szolgálja például a művirágokra kivetett, amely nemcsak esztétikai okokból aggályos a temetőben, hanem hasznosíthatatlan. Tehát a művirágot olyan anyagból készítik és olyan felületkezelést kap, amely után ebből nem lehet már csinálni semmit, hanem véglegesen a lerakóra kerül.

Köszönöm Kepli képviselő úr gondolatait. Egyedül azt nehezményezem, hogy a múlt, jelen, jövő hármasából bennünket a múltba pozicionált ‑ hát én remélem, hogy ez a hozzászólás is igazolja, hogy ez a legkevésbé sincs így. Köszönöm a figyelmüket. (Sallai R. Benedek tapsol.)