Dr. Bitay Márton Örs

DR. BITAY MÁRTON ÖRS földművelésügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Talán azzal kellene itt is kezdenem, amit már elmondtam az előző vitánál, hogy az erdőtörvény, a természetvédelmi törvény és a vadászati törvény generális átgondolása teszi majd lehetővé azt, hogy ezt a törvényt mélyebben módosítsuk. Most néhány időbeli korlát vagy időbeli szorítás miatt alakult ki az a helyzet, hogy benyújtottuk ezt a javaslatot, és itt is csak a legszükségesebbekre, a pillanatnyilag megoldandó kérdésekre kerestük a választ.

A jogszabályi háttér három rövid pont keretében kerül módosításra. A vadgazdálkodási körzettervek a hatályos joganyag szerint tíz évig érvényben lévő olyan vadgazdálkodási előírások, amelyekre a vadgazdálkodási tervezés három szintje épül. Ebből kifolyólag a körzettervek érvényességét 2016. február utolsó napjáig indokolt meghosszabbítani, tekintettel a vadgazdálkodási joganyag folyamatos felülvizsgálatára, valamint arra, hogy a jövő évben kerül sor a tízéves üzemtervi ciklus lejáratának következtében a vadászterületek újraalakulására. Itt is igyekszem utalni rá, hogy egy olyan állapotról beszélünk, amikor tudjuk jól, hogy szükséges hozzányúlni a vad védelméről szóló törvényhez, tudjuk jól, hogy 2017-ben a területek újragondolásra kerülnek, viszont azt is tudjuk, hogy lejártak az üzemtervek. Ezért valamit ki kellett találni, és azt éreztük korrekt megoldásnak, hogy ne az új törvény előtt, ne az új kialakult rendszerek előtt most hosszú távra módosítsuk, hanem a régit hosszabbítsuk meg, és ennek adjunk egy alapot.

Szeretném megemlíteni, hogy nyilván a vadászterületek új üzemterveinek kidolgozása tudományos alapokon és széles társadalmi konszenzuson nyugvó dolgot jelent, és ezt szeretném nagyon komolyan is a törvény szellemében végigvinni. Nagyon fontos, hogy lássuk, mi a fő szempont: a fő szempont nem a vadász, hanem a vad. Ezért nagyon fontos, hogy a szakmai prioritások előtérbe kerüljenek, és olyan körzettervek kerüljenek elfogadásra, amelyek figyelemmel vannak a vadállomány mennyiségére, a nagyvadállomány minőségére, az apróvadállomány mennyiségére, illetőleg a lokalitásra is. Ebből kifolyólag az országos vadgazdálkodási adattár is számos segítséget nyújt a munka elvégzéséhez.

A módosítás emellett megszünteti a felsőfokú végzettségű hivatásos vadász kötelező alkalmazását a tízezer hektárnál nagyobb, valamint a különleges rendeltetésű vadászterületeken. Ezzel a kormány munkahelyteremtő és foglalkoztatáspolitikai céljaival összhangban, ésszerű módon enyhít a hivatásos vadász szakképesítési követelményein, párhuzamosan meghagyva a vadászati hatóság mérlegelési lehetőségét arra, hogy ahol a vadgazdálkodási helyi érdek megkívánja, ott felsőfokú végzettségű hivatásos vadász alkalmazását írja elő. Gyakorlati tapasztalat volt, gyorsan szerettünk volna módosítani, ilyen halomban állnak (Mutatja.) az észrevételek, jogosan, hogy középfokú vadgazdálkodási végzettséggel is mi indokolja azt, hogy területkorlátokat határozzunk meg.

Meglátásom szerint is nem a területkorlát itt az érdekes, hanem az, hogy milyen területet kezel. Előfordulhat, hogy olyan szakképesítésre lenne szükség már háromezer hektáron, ami indokolttá tenné, hogy akár felsőfokú végzettségű legyen. Ugyanakkor butaság bekorlátozni, hogy tízezer fölött pedig olyannak kell lenni, mert ismerünk számos olyan vadgazdálkodási egységet, ahol bizony tízezer hektár fölött sem történik olyan esemény, hogy speciális felsőfokú végzettség kelljen hozzá. De azt mondja a jogalkotó, hogy csak azt szüntessük meg, hogy muszáj, hagyjunk mozgásteret a hatóságnak, a helyi hozzáértő embereknek, döntsék el, hogy hol írják elő, illetve hol nem.

A harmadik tétel pedig a vad és a gépjármű ütközésének kérdésköre, amit a polgári törvénykönyvben kialakult helyzet okán most érdemes és szükségszerű elvarrni. Olyan anomáliák keletkeztek ebből, ami tarthatatlanná vált. Olyan felelősségi alakzatok alakultak ki, amelyek semmiképpen sem kívánatosak. De szeretném hangsúlyozni, hogy a munka során, amit végzünk a Földművelésügyi Minisztériumban e téma kapcsán, mármint a vadászati törvény generális újragondolása kapcsán, számos alkalommal került szóba a vad-gépjármű ütközésének kérdésköre. Az a meglátásom, hogy erre is lehet olyan ésszerű jogszabályi hátteret kialakítani, ami az öngondoskodást ugyan jobban preferálja a mostaninál, eközben pedig nem teremt olyan vállalhatatlan kötelezettségeket vagy olyan szerencsétlen helyzeteket, ahol adott esetben az autós vagy a vadászatra jogosult szenved, úgy mondanám, indokolatlanul nagy kárt.

Tisztelt Országgyűlés! A T/3754. számú törvényjavaslat tehát a tervezett intézkedésekkel a vadgazdálkodási tervezés valódi tervszerűségét, a hivatásos vadászok képesítési követelményeinek ésszerű csökkentését, valamint a jogbiztonság felszámolását (Sic!) célozza. (Sallai R. Benedek: A jogbiztonság felszámolását?) Ennek megfelelően és ebben a szellemben szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy tárgyalja meg, illetve azt már nem szeretném kérni, az már tény, hanem azt szeretném kérni, hogy majd fogadja el ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)