Balog Zoltán (Fidesz)

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ezúton köszöntöm a televízió nézőit, akik egyenes adásban láthatják ezt az interpellációt (Lukács Zoltán: Hol?), hogyha minden igaz, minden úgy igaz, ahogyan (Taps az MSZP soraiból.) képviselő úr elmondta, akkor súlyos gondok vannak az igazmondással. (Közbeszólások az MSZP soraiból, az elnök csenget.) És azt is hallják, ahogy önök itt hőbörögnek, de hát ez már csak így van, pedig egy elég fontos témáról van szó. Úgy gondolom, hogy a szegénységről nemcsak beszélni kell, hanem cselekedni is.

Örülök, hogy önt is érdekli ez a téma. Kár, hogy ellenzékben érdekli először, merthogy amikor kormányoztak, ön fiatal kora ellenére olyan intézkedéseket szavazott meg, amelyek súlyosan érintették a magyar családoknak a jövedelmi viszonyait. Ha jól emlékszem, ön 2006 óta tagja a Magyar Országgyűlésnek, és amikor bekerült, akkor rögtön a harmadik munkanapján megszavazott olyan intézkedéseket, a Gyurcsány-kormány első megszorító csomagját, ami az áfakulcsokat, amiért most ön felszólal, jelentősen emelte, 15-ről 20 százalékra. A harmadik munkanapján szavazott egyébként arról, hogy növeljék a járulékokat, amivel kevesebb lett a munkából élő emberek nettó jövedelme, amit most számon kér rajtunk. (Moraj az MSZP soraiból, az elnök csenget.) Arról is döntöttek azon a napon, ülnek itt még néhányan ebben a frakcióban, forduljon a szomszédjához, képviselő úr, akik a nyugdíjas vállalkozók baleseti járuléka helyett egészségügyi járulékot szavaztak meg, ezáltal rögtön 5 százalékról 15 százalékra emelkedett ez a járulék. Önök bevezették a segélyadományok utáni áfát, ami súlyosan visszavetette egyébként az adományozást.

És talán emlékszik még rá, hogy 2008-ban előre nem látott válság köszöntött Magyarországra is Európán belül, a kormányok különböző módon reagáltak erre, például az önök szocialista kormánya is. Engedje meg, hogy Ferge Zsuzsát idézzem, aki nem vádolható azzal, hogy különösebben szimpatizálna jobboldali kormányokkal, mint ahogy az önök kormányával, ezt mondta szó szerint néhány héttel ezelőtt: „2008-ban Magyarország volt az egyetlen válság érte állam, amely semmit, egyáltalán semmit, egy gyufaszálat sem tett keresztbe azért,” ‑ önökről van szó – „hogy a válság nyilvánvaló veszteseivel valami történjen. Ilyen ország nem volt még egy, mindenütt legalább a munkanélküli-ellátást vagy a segélyezést vagy valami mást kiterjesztettek. Ennek következtében nálunk különösen nagy volt a szegényeket érintő veszély.” Eddig Ferge Zsuzsától az idézet. Azt hadd tegyem hozzá, hogy nincs teljesen igaza, mert valamit tettek önök: tovább emelték az áfát, amit most számon kér rajtunk. Abban, gondolom, egyetértünk, hogy ezek az intézkedések nem segítettek.

Most nézzük az önök számmisztikáját ebben az ügyben! Tavaly, igaz, hogy akkor választási kampányév volt, 4,8 millió létminimum alatt élő emberről beszéltek, ez majdnem a fél ország. Most már 4 milliót említ. Azt is mondhatnám, hogyha nem lennének módszertani és egyéb aggályaim, hogy önök szerint az Orbán-kormány 800 ezerrel csökkentette a szegények számát. Csak azért nem mondom, mert igyekszem azt a populizmust elkerülni, amit ön képvisel itt. (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.) Viszont a pontos számokat érdemes megnézni: 2012-höz képest 2013-ban jelentősen, 241 ezerrel, 3 millió 44 ezerre csökkent a szegénységgel vagy társadalmi kirekesztettséggel érintettek száma ‑ ez európai uniós adat, menjenek el Brüsszelbe, és nézzék meg ott ‑, 33,5 százalékról, 31,1 százalékra. Az alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők száma 36 ezerrel csökkent, a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya 282 ezer fővel, 3 százalékponttal, 2 millió 341 ezerre. Persze szegényből egy is sok, de 241 ezerrel kevesebb, azt gondolom, ez mégiscsak egy örömteli fejlemény.

És ha a dolgozókról beszélünk, akkor ma 2010-hez viszonyítva havi 30 ezer forinttal több juttatást kap a költségvetési forrásból egy háromgyermekes munkanélküli család, ahol egy iskolás vagy két óvodás gyermek van, egyébként közfoglalkoztatásban dolgozva. Ezek a családok, úgy gondolom, hogy jobban élnek, mint az önök idején éltek, és ezzel ezt az irányt fogjuk folytatni, hiszen a foglalkoztatáspolitika a legjobb szociálpolitika. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(14.30)