Dr. Bárándy Gergely (MSZP)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mondjak-e kisebbségi véleményt, de azért nem tettem ‑ bár a következő mondatomban indokolom azt, hogy miért gondolkodtam mégis rajta ‑, mert nem voltam jelen a Törvényalkotási bizottság ülésén. Amiért mégis elgondolkodtam ezen, az az, hogy valójában a vita fele az én távolétemmel összefüggésben zajlott. Azért érdekes ez, mert államtitkár úr azt kérte, hogy vigyünk új elemeket ebbe a vitába. Hát, én megkísérlek akkor ilyet belevinni. Azt, amire államtitkár úr utalt, és szeretném a lényeggel, a tartalmi kérdésekkel kezdeni, arról azt gondolom, hogy a vita jelen szakaszában is kihangsúlyozandó.

(21.50)

Ugyanis plenáris ülésen ezek az érvek még nem hangoztak el, csak bizottsági ülésen, azon belül is elsősorban az Igazságügyi bizottság ülésén vitatkoztunk erről.

Tisztelt Államtitkár Úr! Anélkül, hogy egyébként alávetném az érveket és ellenérveket komolyabb vizsgálatnak, már ami a Kúriától, az OBH-tól és az Igazságügyi Minisztériumtól származik, azt azért elgondolkodtatónak tartom, hogy egyáltalán érdemes-e ezt megtenni. Érdemes-e ezt megtenni akkor, amikor mind az Országos Bírósági Hivatal, mind a Kúria gyakorlatilag azt mondja ki erről a törvényjavaslatról egyszerűen fogalmazva, hogy úgy rossz, ahogy van, úgy fölösleges, ahogy van? Ha az OBH azt írja le, hogy: „A cél a javasolt jogi szabályozással nem érhető el, az számos anyagi és eljárásjogi problémát vet fel.” Szintén idézem a Kúria ominózus mondatát, ami az utolsó két és fél soros bekezdése, és szó szerint így szól: „Összefoglalva: a javasolt szabályozást szükségtelennek, az anyagi jogszabályokkal összhangban nem állónak, alkotmányosan aggályosnak és alapvetően elhibázottnak tartjuk.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a jogalkalmazói szervek csúcsán álló illetékes kollégiumnak ez a véleménye, akkor azt gondolom, szükségtelen emellé más érveket tenni. Akkor valószínűleg az a helyzet, hogy azon felül, hogy a kormányzat nem egyeztetett a bíróságokkal, vagy ez az egyeztetés formális volt legjobb esetben is és nem tartalmi, és ha a jogalkalmazó ilyen mértékben zárkózik el ettől az új jogszabálytól, akkor azt gondolom, a kormánynak nem ellenérveket kéne keresnie, hanem ezt a javaslatot vissza kéne vonnia, és újra asztalhoz ülni, vagy lehetséges, hogy először asztalhoz ülni a szakmai képviseletekkel, a bíróságokkal, az ügyészségekkel, az ügyvédi kamarával és más érintettekkel, hogy hogyan lehet ezt a szabályozást helyesen megfogalmazni; még akkor is, ha egyébként a célt például az OBH nem kifogásolja, a kormányzat által megfogalmazott célt.

Szóval, tisztelt államtitkár úr, én azt gondolom, hogy amikor a mérleg egyik serpenyőjében a Kúriának és az OBH-nak egy ilyen véleménye fekszik, akkor teljesen mindegy, hogy mit teszünk a másikba, és én jogász országgyűlési képviselőként sem kívánom szakmai érvelésnek alávetni ezt a javaslatot, pontosan ezért: nem érdemes, egy ilyen vélemény után nem érdemes, nem szabad. Egyetlen lehetőség van, ami ésszerű és épeszű: a kormány visszavonja ezt a javaslatot.

Ami a dolog eljárási részét illeti, itt térek rá a Törvényalkotási bizottság ülésére. A Törvényalkotási bizottság tagjai nem kapták meg a minisztérium álláspontját a Kúria, illetve az OBH véleményével kapcsolatban. Elég hosszú vita zajlott arról, az államtitkár úr azt fejtette ki, hogy de az Igazságügyi bizottság tagjai megkapták. No, ez igaz, de államtitkár úr, akkor egy olyan bizottság tagjai kapták meg, amelyik bizottság már soha többet nem foglalkozott és nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Tehát ön elküldte egy olyan bizottság tagjainak, akik elé soha többet nem kerül ez az ügy; viszont nem küldte el egy olyan bizottság tagjainak, akik elé viszont odakerül ez az ügy. És egyetlen érv volt, mondjuk úgy, ellenérv e vonatkozásban az államtitkár úrtól: az én személyem, ugyanis megmondom őszintén, én vagyok az egyetlenegy olyan ellenzéki képviselő, aki egyszerre tagja az Igazságügyi bizottságnak is meg a Törvényalkotási bizottságnak is. Speciel más közügy miatt, vagy mondjam azt, fontos magánügy miatt nem tudtam jelen lenni a bizottság ülésén.

Úgy gondolom, ez nem érv, hogy én megkaptam, ezért akkor a bizottság többi tagjának is ismernie kéne ezt az álláspontot. Ugyanis lehet, hogy egy frakcióban ülök néhány képviselővel, a szocialista képviselőtársaimmal, de én önállóan vagyok országgyűlési képviselő, nekem nem kötelességem tájékoztatni a többi képviselőt arról, hogy hozzám milyen irományok érkeznek, nem kötelességem. A kormánynak kötelessége ezt a tájékoztatást a képviselőknek, azt gondolom, megadni, vagy talán szerencsés, ha megadja, ha érdemi vitát szeretne folytatni erről a Törvényalkotási bizottságban. De azt már végképp nem lehet az én terhemre róni, azt gondolom, hogy mondjuk, a jobbikos képviselőknek nem küldtem ezt meg. Na, az aztán biztos nem az én dolgom! Tehát még ha ott támadhat is némi vita, hogy szerencsés lett volna-e, ha megküldöm a szocialista képviselőtársaimnak, frakciótársaimnak, ott biztos nem merülhet fel vita, hogy mondjuk, a bizottság független tagjának, ellenzéki tagjának vagy a jobbikos képviselőtársaimnak megküldöm-e vagy sem.

Éppen ezért én azt gondolom, ha ön valóban érdemben akar hivatkozni a kormány véleményére, amit az Igazságügyi bizottság tagjainak megküldött, akkor azt akkor tehette volna meg, ha azt megküldi egyidejűleg a Törvényalkotási bizottság tagjainak is. A legjobb tudomásom szerint ez egyébként nem történt meg, ilyenformán érdemi vitát folytatni a minisztériumi ellenérvekről a bizottságban nem lehetett.

De azt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy valójában ezzel a Törvényalkotási bizottság szerintem semmit nem vesztett; ez egy elvi kérdés, államtitkár úr, és én ezt így vetem fel mint eljárási kérdést. Jó volna, ha a kormány nemcsak a szakbizottságokkal kommunikálna közvetlenül, hanem a Törvényalkotási bizottság tagjaival is, mert akkor más ilyen probléma nem merül fel. Például a Jobbikban egyetlen átfedés nincs a két bizottság tagjai között.

De visszatérve még egyszer és utoljára a tartalmi részre, egy ilyen bírósági vélemény után teljesen mindegy, hogy mi a minisztérium álláspontja. Egyetlen lehetséges jogállami, demokratikus hozzáállásról lehet tanúbizonyságot tenni: ha a kormány visszavonja a javaslatot ezek után. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)