Dr. Kiss László (MSZP)

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sokaknak úgy tűnhet, hogy az előterjesztésről kevés szó esik, és ez nagyjából azért is van, amit a képviselőtársam az imént elmondott, hogy amikor egy ingatag talajon álló, összeomlani készülő tákolmány egyik deszkáját akarja az előterjesztő kifesteni, akkor nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy valójában akárhány ecset lakkot tesz arra a fára, végül össze fog omlani. Ez a tákolmány nem fogja kiállni az idő próbáját.

Azt kell mondanom, hogy ahogyan nézzük a nemzeti köznevelés rendszerét, ez is gránitszilárdságúnak bizonyul, mint az Alaptörvényünk. Lassan egy olyan kabátra hasonlít, amelyen már csak a folt látszik, a kabát nem, annyiszor nyúltak már hozzá a kapkodó jogalkotásukban. Ez egy újabb eleme ennek a dolognak. Ha megnézzük, hogy a mai magyar közoktatás gyakorlata milyen, jól látjuk, hogy valóban kettős, hármas, ötös valóságok működnek, mást hallunk. Jó példa erre az, hogy a kormányzat a mai napig nem ismeri el, hogy néhány éve összeomlott a tankönyvellátás rendszere, mert nem kaptak ilyen visszajelzéseket. Miközben a valóság az, hogy a szoftver három napig képtelen volt fogadni a visszajelzéseket, amelyek így nyilvánvalóan nem tudtak megérkezni. Akkor hátra lehet dőlni, ki lehet pipálni, hogy bizony rendben van minden. De beszélhetnénk még akár olyan iskolákról, ahol kikapcsolták a telefont, vagy késedelmesen befizetett villanyszámláról, amire korábban nem volt példa. Az utolsó csepp a pohárban a házipénztár megszüntetése, mert nyilvánvalóan olcsóbb ötezer forintért utazni egy százforintos csekkel, mint ezt kifizetni.

Nos, tehát ez a rendszer alkalmatlan arra, hogy megreformálják. Vonják vissza, az egész rendszert építsék újjá! Köszönöm. (Gőgös Zoltán: És erre van egy hetük! ‑ Taps az MSZP padsoraiból.)