Farkas Gergely (Jobbik)

FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy ilyen jellegű, mondhatni, hogy politikai vitákat felvállaló előterjesztés van előttünk, akkor azt gondolhatnánk, hogy egy ünnepélyes hangulatot üthetünk meg, és tényleg megtalálhatjuk a közös hangot abban, hogy milyen sok dolog is van múltunkban, amikre mind-mind büszkék lehetünk, és amit az új generációnak vagy a mai magyar társadalomnak példaként állíthatunk elő. De e helyett az ünnepélyesség helyett mégis csalódottság van bennem is, és ahogy hallottuk az előző vezérszónokot, más frakciók részéről is ez tapasz­talható.

A mi véleményünk ugyanis az, hogy hiába is a szép cél, hiába is ez a kezdeményezés, de mégis egy átgondolatlan, kidolgozatlan javaslatról van szó, amely, sajnos ki kell mondani, sok esetben még úgy is tűnik, mint ami súlytalan lenne annak érdekében, hogy elérje a célját, amit önök is és szerintem mi is szeretnénk.

Mi is mutatja azt, hogy átgondolatlan javaslatról van szó? Nem más, mint például ennek a mai tárgyalásnak a menete. Tudjuk nagyon jól, hogy egy házszabálytól való eltérést kellett egyáltalán önöknek kezdeményezni annak érdekében, hogy ezt időben el tudja fogadni a Ház, ugyanis későn nyújtották be a javaslatot, későn kérték napirendre ezt a javaslatot, így aztán az ellenzéki frakciók támogatása is kellett ahhoz, hogy egyáltalán az önök által kitűzött dátum előtt el tudják fogadni, el tudjuk fogadni ezt a javaslatot. Ez tehát az egyik dolog, ami jó példája annak, hogy nem gondolták át kellően, és nem dolgozták ki kellően ezt a javaslatot.

De egyébként azt is mondhatnám példaként: itt az időkeretet is mindösszesen 5 percben szerették volna korlátozni a frakciók részére, hogy ennyit szólhatunk hozzá. Ha ez így történt volna, és a Jobbik javaslatára ez nem lett volna megháromszorozva, akkor például Dunai Mónika, egyébként a tárgyhoz annyira nem kapcsolódó, rákospalotai vagy rákos­mentei nagyon érdekes történelmi visszatekintését sem tudtuk volna meghallgatni, de így szerencsére a Jobbik kezdeményezésének köszönhetően ezt is hallhattuk ezen a mai vitán.

El kell mondanom a történelmi hűség kedvéért azt is, talán néhányan itt tudják önök közül is, ha már foglalkoztak ezzel a témával, hogy négy évvel ezelőtt a Jobbik képviselőcsoportja nevében Baráth Zsolt képviselőtársammal közösen ketten egy javaslatot nyújtottunk be a Rákóczi-szabadságharc emléknapja címmel, amelynek megünnepléséről és a 2013. év II. Rákóczi Ferenc és a Rákóczi-szabad­ságharc emlékévéről szóló határozati javaslatot kezdeményeztünk 2011. május 3-án.

Úgy gondolom, mint ahogy önök is elmondták, Rákóczi Ferencet nem szabad kisajátítani. Nekünk se ez volt ezzel a célunk, és most sem azért hozom fel ezt a korábbi javaslatunkat, mert azt sajnálnám, hogy végül az önök javaslata lesz láthatóan elfogadva, hanem azért merem ezt felhozni, mert mindent objektíven vizsgálva is úgy érezzük, hogy ez egy teljesebb, kidolgozottabb, átgondoltabb javaslat volt.

Miért is mondjuk ezt? A két javaslat között az egyik fő különbség, hogy önök „mindösszesen” II. Rákóczi Ferencről szeretnének megemlékezni, mi viszont úgy gondoljuk, hogy ennél egy nagyobb kört kellene megfogalmazni itt célként, és az emléknapot nemcsak a vezérlő fejedelemről kellene elnevezni, hanem az egész Rákóczi-szabadságharcról. Ebbe II. Rákóczi Ferenc személye is beletartozik, óhatatlanul beletartozik, hisz hozzáköthető teljes egészében ez a nyolcéves szabadságharc.

Ugyanakkor kiterjesztenénk ennek az emléknapnak a megemlékezési körét azokra is, akik részt vettek és igenis áldozatot vállaltak a hazáért, azért, hogy Magyarország független legyen, és igenis méltó lenne, hogy ezen a napon róluk is megemlékezzünk. A mi javaslatunk tehát egy jóval nagyobb körről szeretett volna megemlékezni, nem leszűkítve ezt a kört II. Rákóczi Ferencre, és úgy gondolom, hogy mindannyiunk célját ismerve ez egy életszerűbb, egy jobb javaslat lett volna.

El kell még azt is mondanom, és hozzátartozik az igazsághoz, hogy önök ezt a javaslatot négy évvel ezelőtt sorozatosan leszavazták, ugyanis addig sikerült eljutnunk, hogy a tárgysorozatba vétel megtörtént, ugyanakkor, amikor a napirendre szerettük volna vetetni, önök egészen pontosan hat alkalommal szavazták le ezt a javaslatunkat, hogy aztán négy évvel később kicsit módosított, szűkített formában, de idehozzák a Ház elé.

Mi a dátummal sem vagyunk teljes egészében kiegyezve. Önök itt II. Rákóczi Ferenc születésének napját, március 27-ét javasolták az emléknappá nyilvánítás szempontjából. Mi ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a szabadságharc lenne itt a fontos, ezáltal a május 6-ai napot, a breznai kiáltvány megjelenésének a dátumát szeretnénk emléknappá nyilvánítani. Ha az oktatási intézményeket nézzük, amely egy fontos szempont az emléknapok szempontjából, ez még tanévbe esik, és még egyszer mondom, ez egy nagyobb körre való megemlékezésre teremtené meg a lehetőséget.

Fontos a megemlékezések kapcsán arra is felhívni a figyelmet, amit Kiss László is említett, hogy ha önmagában csak az Országgyűlés negyedévente, félévente hoz egy-egy ilyen új emléknapról szóló határozatot, akkor mondhatni, hogy egy idő után ezek az emléknapok elvesztik a jelentőségüket, és nem fogjuk elérni azt a célt, amit önmagában szeretnénk elérni.

Nagyon nagy hangsúly van azon, és úgy gondolom, az önök részéről nem kerül elég nagy hangsúly arra, hogy milyen módon is emlékezzünk meg ezekről az emléknapokról. Egyik legfiatalabb képviselőként a jelen lévők közül még mondhatni, hogy friss élményeim vannak akár a középiskolás hasonló jellegű megemlékezésekről, és már akkor is visszaemlékszem azokra az időkre, amikor nem tudta lekötni a fiatalságot az a módú megemlékezés, amit ezek az intézmények próbáltak megszervezni, a versek szavalása, egy-egy ünnepi beszéd vagy néhány ilyen, mondhatni hagyományos megemlékezési módszer.

Igenis törekedni kellene arra, és én ennek az emléknapnak a vitája kapcsán szeretném erre is felhívni a figyelmet, hogy induljon el egy központi kezdeményezés a köznevelési intézményeket megsegítve, hogy milyen módon, a modern eszközöket kihasználva milyen módon lehet érdekessé tenni ezeket a megemlékezéseket, ami tényleg felkelti a fiatalok érdeklődését, leköti őket, használja a kor technológiai és minden más lehetőségét. Láttunk már nagyon jó példákat erre, amikor például a mohácsi csatát nemcsak papírlapon mutatták be, hogy hogy zajlott le ez a csata, hanem egy animációval olyan élethűvé tudták varázsolni, annyira figyelemfelkeltővé, hogy olyan is megnézte, aki egyébként a történelem iránt egyáltalán nem érdeklődik. Ilyen módszereket kellene beépíteni a tananyagba, központilag ajánlásokat tenni az intézmények számára, és úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb hatásfokkal lehetne elérni azt is, hogy ezeken az emléknapokon a diákok figyelmét valóban rá tudjuk irányítani ezekre a fontos személyekre, ezekre a fontos eseményekre és az általuk bemutatott példán keresztül mindazokra az értékekre, amiket szeretnénk feléjük közvetíteni, a hazaszeretetre, az áldozatvállalásra, a közösség érdekének szem előtt tartására. Úgyhogy ezekre az értékekre, úgy gondolom, hogy így tudnánk felhívni jobban a figyelmet.

Több kritikát is megfogalmaztam a javaslattal kapcsolatban, mégsem szeretném ilyen hangnemben befejezni ezt a felszólalást. Engedjék meg ezért, hogy II. Rákóczi Ferenctől hozzak egy idézetet, amelyet mindannyiuknak tudok jó szívvel ajánlani, mert úgy gondolom, hogy a hazaszeretetről és a szabadság iránti vágyról nagyon szépen fogalmazott a vezérlő fejedelem: Minden cselekedetem célja kizárólag a szabadság szeretete volt, és az a vágy, hogy a hazámat idegen járom alól felszabadítsam. Nem a bosszúvágy indított erre, nem is koronát vagy fejedelemséget akartam szerezni, nem is kormányzáshoz volt kedvem; kizárólag az a hiú dicsőség vezetett, hogy eleget tegyek kötelességemnek a hazám iránt ‑ és a világi becsület, amelynek forrása természetes nagylelkűség volt, az működött bennem.

Ennek szellemében szeretném befejezni a felszólalásomat, és mindezen kritikák ellenére a Jobbik frakciója fogja támogatni ezt a határozati javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)