Burány Sándor (MSZP)

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha jól látom, államtitkár úr fog válaszolni. Hát akkor, tisztelt Államtitkár Úr! 2013 júniusában a kormány szinte örömhírként számolt be arról, hogy a magyar állam 3 milliárd forint közpénz felhasználásával 49 százalékos, kisebbségi minősített befolyást szerzett a Széchenyi Bankban. Akkor a tulajdonszerzés, úgy tűnt, Orbán Viktor régóta hirdetett tervébe illeszkedik, amely szerint a magyar bankok részesedését tartósan 50 százalékra kell emelni a hazai bankrendszerben.

Az üzlettel kapcsolatban egy kérdés mind a mai napig nem világos; már a tárgyalások időpontjában egészen nyilvánvaló volt, hogy a miniszterelnökkel jó kapcsolatban álló Töröcskei István bankja ijesztő számokat produkál. 2013-ban több mint 2 milliárd forintos veszteséget szenvedett el, ami egy kisbanknál csőd közeli helyzettel egyenlő. Több mint nyilvánvaló, hogy a kormánynak tisztában kellett lennie a bank számaival. Akkor mégis miért szállt be az állam a pénzintézetbe? Miért volt fontos, hogy 3 milliárd forint közpénzzel tőkét emeljenek, és ezzel egy masszívan veszteséges bank 49 százalékos tulajdonosává tegyék a magyar államot?

2014 novemberében a Magyar Nemzeti Bank átvette az ellenőrzést a Széchenyi Bank felett, sőt az engedélyét is visszavonta. A jegybank vizsgálatot is indított, feljelentést tettek hűtlen kezelés és más visszaélések ügyében.

Tisztelt Miniszter Úr! Pontosabban Államtitkár Úr! Hogyan fordulhatott ez elő egy felerészben állami tulajdonú bankban? Államtitkár Úr! Kérem, adjon az Országgyűlésnek számot arról, hogy miért döntött úgy a kormány, hogy egy csőd közeli bank felét vásárolja meg, majd felszámolása után a nagybefektetőket kártalanítja, mindezt az adófizetők pénzéből.

Várom a válaszát és a felelősök megnevezését. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)