Dr. Kiss László (MSZP)

KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Ha megengedi, akkor én is ‑ hasonlóan az előttem szóló Tóth Bertalan frakcióvezető-helyettesünkhöz ‑, mivel két egybetartozó napirendről van szó, együtt mondanám el az álláspontunkat. Illetve ezzel együtt szeretnék ‑ csak azért, mert mindig ezt teszem, és lehet, hogy talán az események menetére is pozitív hatással lehet ‑ megemlékezni azokról a szlovák-magyar ügyekről, amelyek még nem kerültek elintézésére. Fontos lenne, ha ezekben is haladás történne.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az MSZP minden olyan javaslatot támogat, amely a magyar külpolitika mozgásterét jelentősen növeli, és azokat a célokat, amelyek közös céljaink és országunk biztonságát szolgálják. Két ilyen javaslat van előttünk, ezért a Magyar Szocialista Párt ezt is és az ezt követőt is tudja támogatni, mert úgy gondoljuk, hogy növeli az ország mozgásterét, hazánk biztonságát.

(9.30)

Ugyanakkor azonban, bár ez nem államtitkár úr, a Belügyminisztérium felé kritika, hanem inkább a Külügyminisztérium felé, sajnálatos módon jelentős számban vannak olyan ügyek a szlovák-magyar viszonyok kapcsán, amelyek nemhogy régóta mételyezik a két ország kapcsolatát, hanem az elmúlt években erre semmiféle reakció nem történt. Amióta a kormány meghirdette külpolitikai fordulatát, miszerint a külpolitika hagyományos iránya, illetve a nemzetpolitikai irány helyett inkább a gazdaságpolitika kap hangsúlyt, azt gondolom, néhány sikerről valóban be lehet számolni ezen a területen, azonban néhány olyan ügy, ami sokunknak fáj, mintha egy kicsit háttérbe került volna.

Először is engedjék meg, hogy arról beszéljek, hogy a kedvezményes honosítási eljárással kapcsolatban vannak olyan problémák Szlovákiával kapcsolatban, amelyeket a magyar külpolitikának nem sikerült eddig érintenie. 2010 májusában fogadta el a könnyített honosítási eljárást lehetővé tevő törvényt a Magyar Országgyűlés, amit a Magyar Szocialista Párt is támogatott. Ugyanakkor elmondtuk a vitában azt, amit azóta is tartunk, hogy a törvényjavaslat beterjesztése rossz időpontban történt.

Elsősorban Szlovákia kapcsán kiemelendő, hogy a Magyar Koalíció Pártjának vezetői is kérték a kormányt akkor, hogy egy kicsit tolják el a törvény elfogadását a közelgő szlovákiai választásokra tekintettel. Sajnos, azt kell mondjam, hogy ez a kérés nem volt véletlen, hiszen a szlovák kampány témájává is vált; olyannyira, hogy ellentörvényt fogadott el Szlovákia, aminek következtében több tucat felvidéki magyar állampolgár vesztette el szlovák állampolgárságát. Ezeknek a reakcióknak a tompítására sajnos nem került sor akkor sem.

Máig nem derült ki, hogy a magyar kormány mit tesz a felvidéki magyar jogfosztottak érdekében, milyen tárgyalások folynak a magyar kormány és a szlovák kormány között azért, hogy ez a helyzet megszűnjön. Az sem világos, hogy mikor kaphatják vissza állampolgárságukat. Tudom, hogy elsősorban nem államtitkár úr reszortja erre válaszolni, de fontosnak tartom, hogy a Ház falai között ezek a kérdések merüljenek föl, hogy adott esetben, ha ezek a kérdések megoldódnak, akkor arról itt is be tudjanak számolni a kormány tagjai.

Navracsics miniszterjelölt úr 2014. június 4-én, bizottsági meghallgatásán a Nemzeti összetartozás bizottságában a következőt mondta: „A külpolitika elsődleges célkitűzésének a nemzeti érdekképviseletet és Magyarország, a magyar nemzet nemzeti érdekeinek népszerűségét tűzöm ki célul, ami azt jelenti, hogy ha ezért kell konfliktust vállalni, akkor vállaljuk a konfliktust.” Ehhez képest ezek a konfliktusvállalások, azt kell mondjam, azóta is elmaradtak ezen a területen.

Annál is inkább elmaradtak, mert lehetett volna arra alkalom, hogy ne maradjanak el. Kevesebb mint egy hónap múlva, június 30-án, tehát a bizottsági meghallgatást követően Pozsonyban találkozik Navracsics Tibor úr a szlovák államfővel, kormányfővel és külügyminiszterrel, közös sajtótájékoztatót tartanak, ahol elmondja az akkori külügyminiszterünk, hogy a mindennapi szlovák-magyar kapcsolatok kitűnően működnek. Ez némileg ellentmondásban áll azért azzal, amit korábban láthattunk.

A bizottsági ülésen azt mondta a miniszterjelölt úr, hogy Szlovákia az egyetlen szomszédos ország, sőt azt mondhatjuk, hogy a Föld bolygón az egyetlen olyan ország, amelynek a magyar kedvezményes honosítással kapcsolatban problémája van; de nemcsak a magyar kedvezményes honosítással, hanem általában a kettős állampolgárság intézményével kapcsolatban is. Sajnos, ez egyébként nem igaz, mert még Ukrajnának is problémája van ezzel. De azt kell mondjam, ez a probléma azóta is fennáll. Az MSZP folyamatosan szorgalmazza, hogy az ilyen nemzetközi megegyezések kapcsán a magyar fél mindig hívja föl a figyelmet azokra a problémákra, amelyek égetnek bennünket. Azt gondolom, ez nem elsősorban a Belügyminisztérium, hanem a Külügyminisztérium dolga lenne.

Úgy tudjuk, hogy Pozsonyban nem esett szó ezekről a kérdésekről, és bár Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes urat is számtalanszor megkértük arra, hogy tegyenek lépést a jogfosztott felvidéki magyarok ügyében, ebben semmiféle előrelépés nem történt. Annál is inkább fájó ez, mert Szlovákia egy olyan törvény alapján fosztja meg jogaitól állampolgárait, amelyik a saját alkotmányával is ellenkezik. Erre is többször felhívtuk a figyelmet, és többször kértük a Külügyminisztériumot intézkedésre. (Kontrát Károly: Elnök Úr! Ez nem tárgya ennek az előterjesztésnek.) Azt gondolom, fontos arra is felhívni a figyelmet, hogy egy éve nincs kinevezett kisebbségi kormánybiztosa Szlovákiának.

Történt előrelépés a szlovák-magyar kapcsolatban, ez tény, ehhez képest magyar kérésre lekerült napirendről több Ipoly-híd megépítésének terve is. Azt gondolom, hogy amikor ezekről a témákról beszélünk, amilyen most is előttünk van, nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy a magyar kormány nem vesz tudomást ezekről a kérdésekről. Amikor azt mondta Orbán Viktor korábban, hogy új fejezet kezdődik Magyarország és Szlovákia közös történetében, sikeres évek elé néz Szlovákia és Magyarország, akkor mi kifejeztük abbéli meggyőződésünket, hogy ezek a sikeres évek úgy fognak eltelni, hogy ezek a problémák, amik előttünk vannak, megoldódnak; megoldódik a jogfosztott magyar állampolgárok kérdése, megoldódik a szlovák nyelvtörvény kérdése, és megoldódnak azok a kérdések, amelyek a mai napig feszítik Szlovákiát, például Malina Hedvig kálváriája is.

Ezzel együtt azt kell mondani, hogy ezek az előterjesztések, amelyek előttünk vannak, szerintem a magyar-szlovák kapcsolatokat jó irányba viszik tovább, Magyarország külpolitikai mozgásterét növelik. Szeretném kérni vagy inkább kívánni a magyar kormánynak, hogy a közeljövőben ezeknek az általam említett problémáknak a megoldásait is hozza ide, hogy egy nagyon pozitív hangulatú hozzászólásomban örömömet fejezzem ki, hogy a szlovák-magyar viszonyokban újabb jelentős előrelépések történtek.

Addig is azt tudom mondani, hogy ezt az előttünk lévő két előterjesztést a Magyar Szocialista Párt támogatja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)