Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Rögtön el is árulom, hogy mi ez az évforduló, hogy ne hagyjam itt nagy-nagy izgalomban a jelen lévő képviselőtársaimat. Csekonics József báró 258 évvel ezelőtt született néhány nappal ezelőtt, és ő volt az a tábornok, az a magyar katonatiszt, aki II. József idején azt a feladatot kapta, hogy az osztrák örökösödési háborúban lerobbant lóállományt helyreállítsa. Ennek megfelelően most decemberben volt az évfordulója, 230 évvel ezelőtt állította helyre a mezőhegyesi ménesbirtokot annak érdekében, hogy a magyar lótenyésztést és a katonai lóellátást újra beindítsa.

Nagyon érdekes és európai szemlélettől eltérő alkalmazással nem hitt abban, hogy importlovakkal és drága külföldi ménekkel kell dolgoznia. Összeszedte a magyar jó huszár lóállományt, és megpróbálta ezzel beindítani a lótenyésztést, hogy minél több, hadászati célra alkalmas jó ló tenyésztése induljon be.

Csekonics báró tevékenysége és élete nagyban összeforrt a korával, és hozzá hasonlóan nagy-nagy lótenyésztő személyiségek, mint Fadlallah el Hedad Mihály és hozzá hasonló magyar katonatisztek és huszártisztek tettek annak érdekében, hogy biztosítani tudják és megalapozzák a magyar lótenyésztést. Ennek megfelelően a mezőhegyesi ménesbirtok vagy a Magyar Állami Ménes, mint mondtam, 230 évvel ezelőtt alapult, és utána 230 évig nagyjából a lótenyésztés is jellemezte leginkább tevékenységének csillagzatát.

A furioso-north star vagy mezőhegyesi félvér nevezetű magyar őshonos fajta lovunk, a gidrán, amely arabs vérvonalat is tartalmaz, a nóniusz, illetve a mezőhegyesi sportló az a négy magyar lófajta, ami Mezőhegyeshez köthető, és a mezőhegyesi rög, az az alföldi rög volt az, ami ezen fajták legeltetését, tenyésztését elősegítette. Nagyon sokszor érte nagy-nagy kár ezt a ménesbirtokot, hiszen például a betörő román csapatoknak az volt az első, hogy innen hajtották el a teljes ménesállományt, és vitték át romániai területekre, nagyon nagy és érzékeny károkat okozva az akkor még érzékenyen meglévő lovas hadseregi részeknek.

(22.10)

Azért említettem a románokat és a nagy kárt, amit a ménesbirtok elszenvedett, mert ehhez hasonló kár történik ma is. Az állami ménes, amit sokáig fenntartott a szocialista rendszer is, mint sok más olyan magyar érték, amiben valami van, vagy ahol érték van, privatizációra került. Nem lehet tudni, hogy ki lopott először, tehát nem szeretném azt megnézni, hogy az MSZP-kormányok vagy a Fidesz-kormányok nyúlták-e le az első állami vagyont ezeken a területeken, de azt látjuk, hogy most semmiképpen nem a kormányzat szíve csücske, ugyanis a mezőhegyesi ménesbirtok termőföldjeit meghirdették. Nyilvánvalóan lehet azon rágódni, hogy ez egy nagy gazdaság, olyan gazdaság, amelyet most nem szívesen lát szavaiban a kormányzat, miközben tömködi a zsebét úgy, hogy az ellenkezőjét mondja, de tény, hogy ez a mezőhegyesi ménesbirtok az, amely a magyar lótenyésztés egyik utolsó végváraként fenntartotta azokat a magyar lovas hagyományokat, a lovassportoktatást a lovassport-oktatói tevékenységekkel, rajtengedélyek megszerzésével, ami már kiveszőben van. Egy magát nemzetinek és polgárinak valló kormány, amely 2010-ben szavakban elkötelezte magát a lovas program megvalósítása mellett - ez volt a Kincsem lovas program -, sajnos érdemi lépéseket, csakúgy, mint a nemzeti vidékstratégia esetében, nem tett.

Nagyon-nagyon fontos lenne nemcsak a ménesbirtok megmentése, nemcsak az őshonos magyar fajta lóállomány védelme, de a Kincsem nemzeti lovas programban jó néhány esetben azoknak az egyéb feladatoknak az ellátása is, amire nincs törekvés. Az állami ménesek fenntartható modelljének kialakításakor egységes struktúrát kellene létrehozni, ami jelenleg nincs így, hiszen háromféle szervezeti felépítésben működik az öt állami ménes. Az állami ménesek nélkülözhetetlenek, de kizárólagosságuk nem oldja meg az ágazat termelését, amire jó példa a Nemzeti Lovardában 2014 júliusában megrendezett Budapest-nagydíj. Ez is példázza azt a törekvést, hogy nemzeti szinten összefogásra van szükség azért, hogy az ágazatot fenntartsuk.

Az állami ménesek ménutánpótlásban betöltött szerepének meghatározása állami feladat lenne, de erre kormányzati források nincsenek, az FM-ben sajnos teljesen eltérő forráselosztással és szemlélettel megy a javak elosztása, és erre nem jut pénz. A magyar lófajták ménutánpótlásának, elsősorban felnevelésének és vizsgáztatásának szakszerű megteremtésére sincs erőforrás, csakúgy, mint a piacra jutás segítésében sincs semmilyen háttér.

Sajnos, Csekonics József születésének évfordulóján nem beszélhetek tartalmasan a magyar lótenyésztés jövőjéről, holott egy olyan ágazatról lenne szó, amit a kormány szavakban felvállalt, de azért keveset tett. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)