Dr. Czomba Sándor (Fidesz)

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy néhány cölöpöt üssünk le itt az elején! Először is: azok, akik 2014. december 31-ig jogosultságot szereztek korkedvezményes nyugdíjra, az ő jogosultságuk semmilyen módon nem vész el. Nem kevés emberről beszélünk. Ez egy fontos elem.

A másik: önök is érzékelték, észlelték, hiszen önök is a kormányzásuk alatt próbáltak valamit kezdeni ezzel a rendszerrel, hiszen utoljára 1997-ben volt egy átfogó felülvizsgálat, azóta gyakorlatilag semmi nem történt. Tudják, az a helyzet, hogy több mint 800 munkakör volt a korábbi rendszerben benn, ennek a 70 százaléka állami tulajdonban lévő cégek esetében volt igaz: buszsofőrök, volánnál dolgozók s a többi. Talán ön sem kérdőjelezi meg, hogy igen komoly visszásságok voltak a rendszerben, hiszen olyan munkakörök is voltak benn, amelyek nem feltétlenül odavalók, és olyanok voltak kint, amelyek egyébként adott esetben jobban károsítják az emberek egészségét.

Tehát az az állításom, hogy ez a rendszer, ami korábban élt, sem költségvetési, sem munkaerő-piaci szempontból hosszú távon nem volt fenntartható. Költségvetési szempontból azért nem volt fenntartható, mert az egy jó dolog, amit ön mondott, hogy 13 százalék pluszjárulékot fizettek a munkáltatók, ebből nagyságrendileg 17-18 milliárd forint érkezett be - nem 30, amennyit ön mondott -, és évente hozzávetőlegesen 16 milliárdot fizettek ki, tehát egyszerűen fogalmazok: 40 ezer ember után fizettek be, és 11 ezer ember után fizettek ki, de ha ezt a rendszert így hagytuk volna, akkor vajon amikor a 40 ezer ember nyugdíjba megy korengedménnyel, hol van az a 160 ezer ember, akinek a 13 százalékos pluszjárulékából fenn lehetett volna ezt a rendszert továbbra is tartani?

Tehát én azt gondolom, az alaphelyzet az, hogy a munkáltatónak kell gondoskodnia az egészséges munkakörülmények biztosításáról. Kétségtelen tény, hogy ilyen tökéletes állapot sose lesz, mindig lesznek olyan munkakörök, amikor számolnunk kell azzal, hogy hamarabb kopik az ember. De annak nem az a megoldása, hogy öt évvel, hat évvel, hét évvel, nyolc évvel hamarabb elengedem, mert ekkor jön a következő kérdés, hogy vajon ebben a rendszerben fönntartható-e a nyugdíjrendszer, fönntartható-e foglalkoztatáspolitikai szempontból az a rendszer, amiben 57 évesen elengednek embereket, és gyakorlatilag fiatalok szakképzettség nélkül vannak, vagy demográfiai okok miatt nincs belépő a munkaerőpiacra. Ez olyan feszültséget jelent, ami kezelhetetlen. Ezért kellett ehhez hozzányúlni.

Abban viszont igaza van - ha nem tudjuk a tökéletes megoldást -, hogy valamit kezdenünk kell. Azt ígértük, hogy elkezdjük az érdemi tárgyalásokat a munkáltatókkal, a munkavállalói érdekképviseletekkel. Szeretném jelezni, hogy ez meg is történt, két fordulón vagyunk túl. Vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy azokban az esetekben, amikor nincs lehetőség arra, hogy a korábbi korkedvezményt működtessük, milyen kedvezménnyel lehet ezt a problémát kezelni. Nem akarok tippeket adni, de elhangzott sok minden a legutóbbi beszélgetésekben is; adott esetben lehet arról szó, hogy munkaidő-kedvezményt adunk, amire korábban volt példa, adott esetben, ha a mozdonyvezető már egészségügyi okokból nem képes dolgozni, levesszük a mozdonyról, és próbálunk neki a MÁV-on belül lehetőséget biztosítani más munkakörben.

Tehát azzal egyetértünk, hogy valamit kezdeni kell, viszont a korkedvezményes nyugdíj rendszerét ebben a formában, vagy abban a formában, ami korábban élt, nem lehetett fönntartani. De még egyszer mondom, érdemi tárgyalásokat kezdünk meg a legilletékesebbekkel ebben a tekintetben, remélem, hogy néhány hónapon belül sikerül olyan megállapodást vagy olyan megoldást a parlament asztalára tenni, amely mindenki számára megnyugtató megoldást jelent. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)