Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Van egy csodálatos játék, labdarúgásnak hívják. Ezt az egész világon szeretik. Nálunk leginkább a múltját szeretik. A jövőjét, amelyben csak ígéretek vannak, kevesebben szeretik, a jelenét megpróbálnák szeretni, ha nem lengené körül ezer és ezer furcsa ügy. A jelene egészen furcsa magyar változat mind a játék minőségét, mind a körülményeket tekintve.

Egy példán keresztül szeretném ezt megvilágítani, amelynek kulcsszereplője Seszták Miklós, a kormány minisztere és megyém egyik városa: Kisvárdának hívják. A miniszter úr és Kisvárda, hát ez ugyanaz, hiszen tudjuk a bulvársajtóból, nem beszélve Seszták úr viselt dolgairól, hogy Kisvárdához ezer szállal kötődik. Nos, ez a kötődés furcsa dolgokat eredményez. Ez a klub hirtelen rengeteg pénzt kap, rengeteg szponzora támad, 50 millióból felújítja a mostani stadionját. És mit ad Isten: 800 millió állami forintból új stadiont épít, harmadosztályút. Aki egy kicsit látott már magyar focit Magyarországon, az tudja, hogy ez a harmadosztályú szó mit jelent.

Tisztelt Miniszter Úr! Összkormányzati szempontból kérdezem önt: abban a megyében, ahol a szegénység, az egészség hiánya, a munkanélküliség, a fiatalok elvándorlása, a leszakadás az igazi probléma, 800 millió forint állami pénzből stadiont kell-e építeni, vagy nincs-e ennek helye más módon, jobban felhasználva? Példának okáért ott, ahol most az önkormányzatok pénzért kotorásznak a kasszában, mert hogy elvették a szociális segélyezés anyagi lehetőségét tőlük.

Tisztelt Miniszter Úr! Éreznek-e felelősséget abban, hogy ott az emberek nem tudnak stadiont enni? Mást ennének, de az meg nincs. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)