Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A remény megvolt, amikor felállt államtitkár asszony. Akkor azt gondoltam, hogy talán a kérdéseinkre is választ kapunk, de az azt hiszem, közel 7 perces megszólalásból az első 3 perc nagyjából arról szólt, hogy mi is történt valamikor az „őskorban”. Tudja, 5 éve kormányoznak, öt éve. (Dr. Völner Pál: Nem 8.) Tudja, ez a szakképzés intézményrendszerén keresztüli átfutási időt meghaladó időszak, mondhatnám, tudja, és sok minden egyéb mást mondhatnék.

Úgyhogy nem kell már olyan messzire visszamenni, elég 5 évre, 4-re, 3-ra, és megvizsgálni azt, hogy mi történt ebben az időszakban. Megnézni azt, hogy mondjuk, a közoktatás, de akár általában véve az oktatás rendszerén belül forrásoldalról hogyan néz ki a történet, mennyire bővültek ‑ ön is érzi, hogy ez egy kicsit cinikus megjegyzés ‑ a források e tekintetben. Akkor, amikor az egyharmadát elvették például a felsőoktatás ‑ tudom, most köznevelés, közoktatás ‑ rendszeréből, de akkor hogyan lehet olyan nyugodt szívvel, csak 5 évvel, 8 évvel, 12 évvel ezelőttre visszatekinteni? Miért nem erről az időszakról beszélünk, ami itt a hátunk mögött van, az 5 év, ami lassan már az egy kezemen nem fér el.

A másik dolog pedig az ebben a fél percben, hogy jó lenne, hogyha tényleg a kérdésre válaszolna. Tehát én nem arra voltam kíváncsi, hogy ön tartson egy expozét valamiről, ami nem a feltett kérdésekre adott válasz, hanem azt szerettem volna, hogyha a kérdésekre válaszol. Teleki képviselőtársam is kérdezett, én is kérdeztem. Nem arra kérdeztem, hogy majd milyen törvények keretei között fogok én valamikor valamivel találkozni, hanem arra, hogy ha most szóba kerül a szakképző intézmények rendszere, annak a kikerülése valamilyen égisz alól, miért van ez. A Klebelsberg és a szakképző intézményeknek az egymáshoz való viszonya hogyan néz ki, miért kell ezt a változást megtenni? Szóval, a kérdések erről szólnak, államtitkár asszony.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)