Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Valójában nem is értelmezhető az a fogalom, hogy megélhetési bevándorló. Ezt a kifejezést a Fidesz azért találta ki, hogy megbélyegezze az ideérkező külföldieket, hogy újabb bűnbakot találjon, akikre haragudhatnak az emberek. Ez a szélsőjobb retorikája. Veszélyes vizekre evezett a kormány. Tudjuk, hogy azért beszélnek erről, hogy eltereljék a figyelmet a valódi problémákról.

Mik ezek a valódi problémák, kérdések? Az egyik évek óta aktuális kérdés a korrupciós üzletág, az a mutyigépezet, amit a haverok érdekében működtet a Fidesz-KDNP, de beszélhetünk két másik, nagyon kapcsolódó témáról is. Beszéljünk a kivándorlásról! Az elmúlt években több százezer magyar állampolgár hagyta el az országot egy jobb élet reményében. A kivándorlásról sokféle szám kering, de még a KSH is legalább 350 ezer fővel számol, de van, aki 500 ezer főről beszél. Az biztos, hogy ha megkérdezzük az ismerőseinket, mindenki hallott, tud kivándorló magyarokról, viszont kevesen tudnak a koszovói problémáról, akiknek egy része már itt sem lenne, ha nem szállítják le őket a vonatról.

Önök szerint azok a magyar állampolgárok, akik Magyarországról kivándorolnak, kik? Minek nevezik őket? Megélhetési kivándorlóknak? Mit gondolnánk, ha egy német vagy egy brit kormánypárt megélhetési bevándorlóként beszélne honfitársainkról? Egy adatot szeretnék maguknak mondani: ma a megkérdezett 20 darab 18 évesből 19 azt mondja, hogy el akarja hagyni Magyarországot. Mit szól a kormány ahhoz, hogy ma már a GDP 3-4 százalékát is kiteheti az a pénz, amit a kint élők küldenek haza családjaiknak, hogy meg tudjanak élni itthon? Felmérések bizonyítják, hogy ma már sokaknak ez jelent valódi bevételt, nem az, amit itthon munkával meg tudnak keresni, vagy nem az, amit az állam ad nagy kegyesen, egyébként pedig pár évtized múlva szükség lesz az országnak bevándorlókra, hogyha így hagyják el hazánkat a fiatalok.

Beszéljünk a másik fő témáról, a szegénységről. Ez talán a legfontosabb kérdés ma Magyarországon. Bár Balog Zoltán miniszter úr szerint primitív, ostoba dolog ezen vitatkozni, hogy csökken vagy nő a szegénység, azért ne felejtsük el, hogy dinamikusan emelkedik a szegénységben élők aránya, köztük a gyermekeké is, ezt OECD-, Eurostat-, UNICEF-adatok alapján állítom, őket csak nem vádolják azzal, hogy ostobaságot állítanak.

Ma már azt is tudjuk, hogy szegénységről nem szabad beszélni Magyarországon ‑ mint az átkosban. Szegények helyett rászorulók vannak, stadion helyett sportlétesítmény, hiszen Magyarország jobban teljesít. Nem elég ezt elhinni, így is kell kommunikálni, hogy mélyen, a tudatalattiban átíródjon a világ, hogy magunk mossuk át a saját agyunkat, ha esetleg a 80 milliárdért működő közszolgálati médiának csúfolt kormányzati propagandagépezet nem érné el az eredményeket.

(13.10)

Erről szól a minisztériumi útmutató, amely megmondja a dolgozóknak, hogy milyen kifejezéseket szabad és milyeneket nem szabad használni. Ezzel lényegében az igazság helyett hazugságra, a tények ismertetése helyett félremagyarázásra buzdítja a kormány a beosztottjait.

Igaz, az emberek, a választók megtéveszthetők. Ezt tudja nagyon jól a Fidesz is. De nem lehet sokáig hazugságban tartani őket, mert az igazság mindig kiderül. Kiderül, hogy azok a rokkantak, akiket csalóknak állítottak be, tényleg megváltozott munkaképességűek; kiderül, hogy amit ígértek nekik, amikor elvették az ellátásukat, az nincs is ‑ nincs munka még az egészségeseknek sem. Nem lett egymillió új munkahely, nem lett több normálisan megfizetett munka, nem maradt több a magyar családok zsebében. Biztonságot ígértek a nyugdíjasoknak, de kiderült, néhány százezer embernek elvették a nyugdíját, az ellátását. Azt mondták, senkit nem hagynak az út szélén, de kiderült, hogy mégis. Most több százezer ember szociális segélyét veszik el.

Amikor már mindenkit ott hagytak az út szélén, akkor is csak annyit tesznek, hogy még szélesebb árkot ásnak, hogy legyen hely mindenkit belelökni. Ma Magyarországon ez a fő kérdés és nem a bevándorlás. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)