Dr. Aradszki András (KDNP)

DR. ARADSZKI ANDRÁS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Értem én Sallai R. Benedek úr invitálását, és szívem szerint meg is tettem volna, de úgy gondolom, hogy az alapvető kérdésekhez való hozzáállás megakadályozott ebben a reakcióban. Ugyanis, még mielőtt kifejteném véleményemet az itt elhangzottakkal kapcsolatban, engedjék meg, hogy megköszönjem a tartalmas vitának azt a részét, ami nem gyanúsítgatásokkal és sommás véleményekkel volt tele, hanem az energiastratégia mibenlétét jártuk sok esetben körbe, és azt vizsgáltuk meg, hogy mennyiben van létjogosultsága a kapacitásfenntartó beruházásnak Pakson.

Ebben sok újat nem mondtunk egymásnak, az az igazság. De azért szeretném aláhúzni és kiemelni, hogy a Fidesz-KDNP frakciója és a kormány a 2011-ben elfogadott energiastratégia talaján áll, ami azt mondta ki, hogy célja 2050-es kitekintéssel, hogy az energiagazdálkodásban függetlenedjünk a függőségtől, azaz megpróbáljuk olyan energiatermelésre állítani Magyarországot, amely kevésbé teszi Magyarországot kiszolgáltatottá a külső energiaforrásoknak.

Ebbe a dologba belefér a kapacitásfenntartás Pakssal kapcsolatban, belefér az alapvetően lignitalapú, fosszilis termelésű energia, és belefér természetesen és reményeink szerint 2030-ra meghatározó jelentőségű lesz a zöld megújuló energiaforrás alkalmazása Magyarországon. És természetesen leg­először azzal kellett volna kezdenem, mert maga az energiastratégia is arról szól, hogy az energiahatékonyság, az energiamegtakarítás növelése alapvető, eminens érdeke a magyar társadalomnak, benne a magyar gazdaságnak is.

Úgy gondolom, hogy ezek az alapvetések feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy semmi nem változott a tekintetben, hogy miért hoztuk be ezt a törvényjavaslatot, miért mondjuk azt, hogy a paksi beruházás, kapacitásfenntartási beruházás megmaradjon. Ennek alátámasztásául idéztem a Nemzetközi Energiaügynökség 2014. évi jelentését, amely kimondta fehéren feketén, hogy Európában az atomenergia hanyagolása súlyos versenyhátrányt jelent az európai gazdaságnak.

Egyébként, ha megnézzük, a 2030-as kitekintésre a World Energy Outlook 2014-es kiadványa arról beszél, amiről a mi energiastratégiánk, hogy energiahatékonyság-növeléssel, megtakarítással, a megújulók térnyerésével és az atomenergia-kapacitás fenntartásával lehet biztosítani leghatékonyabb módon az energiaellátást Magyarországnak; még akkor is, ha ez az energiafogyasztás, szerencsénkre és az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésének kö­szön­­hetően, csökkenni is fog. Tehát az a cél, amit mi megfogalmaztunk 2011-ben, mások számára is cél, mások is úgy kalkulálnak, eléggé nyugatos és modern felfogású kutatók, hogy tartható és jó irányt vett a magyar energiastratégia.

De ami miatt tartózkodtam a vitában elhangzottak kommentálásától, az az volt, hogy alapvetően két irányba ment a törvény kritikája. Az egyik kritika legfontosabb célja a megvalósításhoz kapcsolódó anyagok, szerződések nyilvánosságának kérdése. Mindenki azt gondolta, és azt mondja, azt harsogta itt a parlamentben, hogy titkosan, mutyival, korrupciógyanúsan kívánjuk megvalósítani ezt a kapacitásbővítést, és ezen mondatok után igen erős bizonyosságom van afelől, hogy tisztelt képviselőtársaim, önök a beterjesztett törvényjavaslatot nem olvasták el.

Ha megengedik, akkor az erre vonatkozó szakaszt felolvasom: „Az egyezmény 8. cikke szerinti megvalósítási megállapodásokhoz a beruházással összefüggésben a fővállalkozó, az alvállalkozó, valamint a megrendelő által kötött szerződésekhez, valamint ezek előkészítésével, megkötésével kapcsolatos valamennyi adathoz való hozzáférés megtagadható ‑ nem kötelező ‑ abban az esetben, és csakis abban az esetben, ha annak nyilvánosságra hozatala Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, valamint ha szellemi tulajdonhoz való jogot sértene.”

(17.10)

Ez a mondat, kérem tisztelettel, nem azt mondja ki, hogy teljes mértékben titkosítani lehet és kell az atomerőmű beruházásával kapcsolatos információkat, hanem meghatároz egy olyan elvet, egy olyan általános, nemzetközileg és nemzetbiztonsági szempontból fontos okot, ami miatt ez a nyilvánosságra hozatal korlátokba ütközik. Ez pedig elsősorban a nemzetbiztonsági ok, és természetesen az olyan szellemi tulajdonú eszközök, amelyeknek a védettségét egyébként más törvények előírják és támogatják.

Egyébként azt hozzá kell tennem, hogy ezek a megközelítések a jelenleg hatályos jogszabályokban benne voltak. A törvénynek az a célja, hogy tudomásunk van arról ‑ és gondolom, ezzel mindenki egyetért ‑, hogy nem tornatermet építünk, hanem egy igen érzékeny, nagy költségű, nagyon fontos beruházásról van szó, amilyet, ahogy az expozémban is mondtam, 1980-ban építettünk utoljára. 1980 óta rengeteg jogszabályt alkottunk, rengeteg olyan jogszabály volt, amely az atomenergia működésével kapcsolatban megszületett, de olyan célzott jogszabályi környezet nem jött létre, amely egy atomerőmű kapacitásbővítésével kapcsolatban értelmezné a jelenleg hatályos jogszabályokat.

Ez az alapvető célja ennek a rendeletnek, és ezért vesz be egyértelműsítve olyan dolgokat a jogszabályba, a tervezetbe, amelyek világossá teszik, hogy milyen módon és milyen jogi eszközökkel lehet egyértelműen hatékonyan, gyorsan és biztonságosan felépíteni a kapacitásbővítéshez szükséges blokkokat Pakson.

Úgy gondolom, hogy ha ezt nézzük, akkor érthető ennek a szabályozásnak a célja, és érthetőek az abban benne foglaltak is. Hangsúlyozom: a legvitatottabb kérdésben, hogy korlátozni lehet az infor­mációfelhasználást vagy az információhoz való jutást, semmi újabb szabályt nem hoz ez a törvényjavaslat, ugyancsak nemzetbiztonsági okok miatt lehet ezt az információhoz jutást megtagadni.

Egyetlenegy új eleme van, és ezt aláírom, hogy az információszabadságról szóló törvénynek bizonyos szakasza eddig is úgy rendelkezett, hogy a döntés-előkészítésben keletkezett dokumentumoknak 10 évig meg lehet tagadni a hozzáférését. Ezt az időhatárt 15 évre emeltük, kétségtelenül ez van a javaslatban, de az alapelv, az alapjogintézmény eddig is megvolt, és ezután is meglesz más hasonló esetekre is, amikor az előkészítésben készült dokumentumok védettségét adatbiztonsági okokból védi.

A 15 év egy nemzetközi gyakorlatnak az irányadó szabálya, egy olyan nemzetközi gyakorlatnak, amelyben hasonló védelmet enged meg az eljárásban a jogalkotó, tehát ott is nemzetbiztonsági okokból és a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogok védelme érdekében megengedi az információ megszerzésének korlátozását.

Természetesen ezekben az esetekben sincs elzárva az adatkérő előtt a jogorvoslat útja, amennyiben a minősítéssel nem ért egyet.

Tehát még egyszer alá kell húznom: semmilyen érdemi változás és eltérés nincs ebben a kérdésben, miként a közbeszerzéssel kapcsolatos megközelítésbe már 2011 körül bekerült ez a szabály, hogy ha nemzetközi szerződéssel érintett harmadik országgal, EU-n kívüli országgal kötjük meg a szerződést, akkor az nem tartozik a közbeszerzési törvény hatálya alá. Hogy miért kellett ezt megismételni, és miért kellett ezt megerősíteni ennek a jogszabálytervezetnek az elkészítésével, arra elég visszautalnom, hogy nem tornatermet építünk. Jó és a jogalkalmazó szempontjából célszerű és kívánt, hogy egy egyértelmű, világos, a beruházás, a kapacitásbővítés hatékony és célzott megvalósítását szolgáló, átlátható joganyagból dolgozzon a jogszabály-alkalmazó, a beruházók és a hatóságok döntő része is.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a törvényjavaslat azokat az aggodalmakat próbálja kezelni, amikor megerősíti az Országos Atomenergia Hivatal működési kapacitását, kompetenciáját, megerősíti a tárgyi és személyi feltételeket. E tekintetben számos lépést tett a magyar kormány, költségvetési oldalról is megtámogatva az Országos Atomenergia Hivatal működését, és koncentrálja azt a szakértelmet, azt a szaktudást, ami ahhoz kell, hogy a kellő biztonsággal, kellő tudományos és szakmai megalapozottsággal tudja engedélyezni, tudja figyelemmel kísérni a beruházásnak a folyamatát, és az engedélyezési eljárásokban is szakszerűen tudjon eljárni.

Tehát hogyha figyelemmel kísérjük az elmondottakat, és elolvastuk figyelmesen az előterjesztés szövegét, és meg kell mondanom, hogy ha politikai elvakultságunkat félretesszük, és csak az olvasás, írás szabályait és a mondatértelmezés szabályait alkalmazzuk, akkor rá kell jönnünk arra, hogy szó sincs ebben a jogszabálytervezetben egy olyan általános tiltásról, ami a közvéleményt vagy a közvéleményt képviselőket megakadályozza abban, hogy hozzájuthassanak azokhoz a meghatározott információkhoz.

Ebből következik, ha idézték Rogán Antal frakcióvezető urat, hogy bátran merte mondani, hogy ami ott Finnországban nyilvános, az nálunk is nyilvános lesz. Hangsúlyozom: még aláírt, érvényes, olyan szerződések, amelyek a beruházáshoz kapcsolódnak ‑ hangsúlyozom: érvényes és hatályos szerződések ‑, nincsenek, tehát még nincs, amit felpakoljunk az internetre. De én nagyon remélem és bízom abban, hogy ez be fog következni, mert ennek a létezését és alkalmazhatóságát a most benyújtott törvénytervezet nem akadályozza, hanem pontosítja, és a pontosítással, egyértelműsítéssel inkább elősegíti.

Mindezek alapján remélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy félreteszik azt az aggályukat, ami az atomerőmű kapacitásbővítésével kapcsolatban felmerült szakmai oldalról, főleg az LMP oldaláról, az MSZP-n nem tudok eligazodni, mert nem tudom, Heringes Anita most sem mondta, hogy támogatja-e a kapacitásbővítést (Heringes Anita: Államtitkár úr! Államtitkár úr!), de azok, akik támogatják ezt a javaslatot, a független és a függőség irányából elmozduló energiastratégiánk megvalósításához szükséges kapacitásbővítést támogatják, azok támogatni tudják a nyilvánosságot nem kizáró előterjesztésünket is, és erre kérem a jövőben a parlamenti munkában önöket. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.