Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Fónagy János hivatkozása francia példára, miszerint ott is titkosítják az adatokat, nem helytálló. Európában még nem épült úgy atomerőmű, hogy betartották volna a vállalt idő- és pénzügyi kereteket. Ezt pedig éppen onnan tudjuk, hogy az említett adatok nyilvánosak. Paks II. esetében viszont senki sem tudhatja, hogy mit vállalt a Roszatom, mennyiért és milyen határidőre. Mindez közpénzekkel való visszaélés végtelen lehetőségeit nyitja meg. Rogán Antal a napokban a finn példát emlegette, ahol szintén a Roszatom épít erőművet. Azt mondta, ami ott nyilvános, az nálunk is nyilvános adat lesz. A finn erőmű esetében a fontos technikai és pénzügyi paraméterek nyilvánosak, kint vannak az interneten, jelen pillanatban is megtalálhatók. Tehát furcsa módon mégsem úgy van, ahogy ő említette, mert nálunk mindent titkosítanak.

Mi alapvetően ellenezzük a nukleáris energiát, mert megjósolhatatlan környezeti kockázatot jelent, és számtalan negatív hozadéka van, olyan költségek, amelyekről meg szoktak feledkezni. De még az atompártiak is elismerik, hogy a közvélemény számára csak akkor elfogadható egy atomlé­tesítmény, ha az első tervrajzoktól, a hatástanulmányoktól a költségtervekig a lehető legtöbb információ nyilvános, közérdekű adat. Ahol titkolózás van, ott megjelennek a politikai és korrupciós szempontok, kényszerek. Nincs lehetőség a hibák beismerésére, a szakmai közösségnek sincsen rálátása ezekre a kockázatokra. Ez pedig szó szerint életveszélyes. Ne feledjük el, egy atomerőműről van szó! Természetesen ez félelmet is kelthet az emberekben, hiszen mi történik, ha bármi olyan dolog előfordul egy atomerőműben, ami előfordul nagy ritkán atomerőművekben, azokról sem fognak vajon értesülni ezek az emberek? Mint ahogy a Szovjetunióban nem értesültek róla? Ezek nagyon furcsa és nagyon ijesztő dolgokat vetnek föl és vetítenek előre.

Ha nincs nyilvánosság, mi alapján emlegetik a megtérülési mutatókat? Ha nem tudhatjuk, mikorra és mit vállalt a Roszatom a 12 milliárd eurós beruházás részeként, és mit kellene Magyarországnak megé­pítenie, akkor önök hogyan merik egyáltalán védel­mükbe venni ezt a konstrukciót? Mi alapján mernek évtizedekre előre dönteni a magyar emberek eladósításáról?

Néhány gyakorlati példa, ami valószínűleg meg fogja dobni ezt a végső számlát. Lesz néhány év, amikor az önök tervei szerint Paks és Paks II. párhuzamosan fog működni, az áramtermelés 60 százalékát előállítva. No, de ezt az áramot el is kell szállítani valahogy. Az áramszállításhoz szükséges infrastruktúra, az erősáramú vezetékek kiknek jelentenek majd kiadást? Vagy egy másik példa az éjszakai áram. Már ma is óriási felesleget termelünk éjszakai áramból. Önök azt mondják, le lehet állítani az erőművet éjszakára, de ebben az esetben kizárt a kormány által emlegetett 90 százalékos áram­termelési hatékonyság, amire pedig a megtérü­lést alapozzák. Legfeljebb 50 százalék érhető így talán el.

A másik lehetséges megoldás, amit most is alkalmazunk, ez pedig az, hogy az éjszakai áramot fillérekért eladjuk Ausztriának, ahol szivattyús gravitációs erőműben tárolják, majd ezt a nappali áron visszavásároljuk, amikor reggel elkezdik leereszteni a vizet. Ez már ma is 60-80 milliárd forint veszteséget jelent az országnak évente. Ezt a költséget már ma sem számolják be a paksi áram árába. A bővítés után ez az összeg pedig még emelkedni is fog, hiszen a jelenlegihez képest kétszeres éjsza­kaiáram-felesleget kezdünk majd termelni, illetve ezt kell kezeljük. Vagy azt tervezik, hogy építünk egy gravitációs erőművet és a hozzá tartozó víztározót valamelyik helységünkben? Ennek ezermilliárdos költsége van, a környezet rombolásáról nem is beszélve. Vajon a Roszatom állja majd ezt, vagy min­ket terhel?

Továbbá kelleni fog egy tartalék áramtermelő erőmű, aminek a teljesítménye megegyezik a legnagyobb paksi blokkal. Ez azért kell, hogy üzemzavar esetén is legyen elég áram a hálózatban. Vajon ezt a Roszatom vállalja vagy magyar önrészből tervezik kifizetni, vagy természetesen plusz költségvetési forrásokat fognak használni? A titko­lózás miatt is joggal gyaníthatjuk, hogy nincs megnyugtató válaszuk ezekre a kérdésekre és egy sor egyébre, amit a megélhetésükért, a környezetért, a gazdasági függetlenségért aggódó állampolgárok és energetikai szakemberek egyaránt joggal firtatnak.

Ha önök nyilvánosságra hoznák a mostani titkos, tervezett adatokat, mindenki számára egyértelművé válna, hogy a paksi bővítés ésszerűtlen, és az országnak valójában nincs is szüksége erre a bővítésre, sem pedig az orosz devizahitelre. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

(16.50)