Farkas Gergely (Jobbik)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kell kezdenem, hogy én mindig is örülök, ha a házvezetés fejlődik, és abban, hogy idén már osztottak ki ülésrendre vonatkozó kártyákat, amik itt szoktak ilyenkor üléskezdéskor várni minket, ebből már azt látom, hogy önök is belátták, teljesen felesleges, ugyanis a valóságnak semmilyen köze nincs ahhoz, amit önök előre meghatároznak, és ez, úgy gondolom, kritika is az elmúlt négy és fél év ülésezésére, törvényhozási gyakorlatára.

Erről a mostani új, kéthetes ülésezési rendről is azt kell elmondanunk, hogy ez egy álvita, álkérdés, mert nem ez a valódi kérdés, hogy egyhetes vagy kéthetes ülésezés lesz, hanem hogy a kormány és a Fidesz frakciója mikor fog áttérni végre arra a rendre, miszerint kiszámíthatóan, tervezhetően, időben benyújtják a javaslatokat, arra hagynak elég időt, merthogy az elmúlt négy és fél évben nem volt erre példa.

(14.20)

Sokkal inkább arra volt példa, hogy állandóan házszabálytól való eltéréssel kellett elfogadni törvényeket, néhány napot hagytak a törvény benyújtásától kezdve azok elfogadásáig arra, hogy egyáltalán az ellenzéki frakciók megnézhessék azokat, hozzászólhassanak, érdemi vita nem alakult ki a parlamentben, egyeztetéseket nem lehetett lefolytatni, módosító javaslatokkal számtalan alkalommal átírták ezeket a törvényjavaslatokat. A Törvényalkotási bizottságban már rendszeressé vált, hogy olvasási szünetet kell elrendelni azért, hogy az ott kiosztott több tíz oldalas módosító javaslatokat egyáltalán át tudják lapozni a képviselők, hogy tudják, miről kell szavazniuk néhány perccel később. Tehát ez a gyakorlat az, ami felháborító, és itt nem az egyhetes-kéthetes ülésezés a fő kérdés ‑ mert ez egy álvita, egy álkérdés ‑, hanem az, hogy az önök kormánya és az önök frakciója mikor fog végre tervezhetően, kiszámíthatóan ráállni arra, hogy tényleg a parlament méltóságának megfelelően zajlódjon itt a törvényhozás.

Ami viszont probléma ezzel a kéthetes ülésezéssel, az a második hét hétfője, amely napot azáltal, hogy nem fognak elhangzani interpellációk, nem szükséges határozatképesség, teljesen eljelenték­telenítik, ugyanis borítékolható az, hogy üres padsorok lesznek itt velünk szemben, az államtitkárok egymagukban fognak válaszolgatni a kérdésekre. Úgy gondolom, hogy ahelyett, hogy azt erősítenék, hogy visszaadjuk a társadalomnak azt a hitét, hogy itt érdemi munka folyik, igenis a parlamenti munkának van becsülete, önök az ellenkező irányba tesznek lépéseket, és azt fogják elérni, hogy még inkább jelentéktelenné válik, még inkább közröhej tárgya lesz a parlamenti munka a társadalom részéről, a választópolgárok részéről.

Ez a nagy probléma ezzel, és az is probléma, hogy például interpellációkra ‑ amely egy komoly lehetőség arra, hogy a parlament gyakorolja a kormány ellenőrzési jogkörét ‑ csak kéthetente lesz lehetőség. Való igaz, hogy ugyanakkora időkeret fog rendelkezésre állni, de akkor sem mindegy, hogy kéthetente van arra lehetőség, hogy önök szavazzanak, vagy pedig minden héten meg tudjuk ezt tenni. Összességében tehát továbbra is álvitának tartjuk, nem ez a fő kérdés, hanem hogy önök mikor állnak át arra, hogy kiszámíthatóvá teszik a törvényhozást.

Ezen kellene inkább dolgozni, nem pedig eljelentékteleníteni a parlamenti munkát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)