Vágó Sebestyén (Jobbik)

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak néhány gondolatot osztanék meg ezzel a javaslattal kapcsolatban. Hát látjuk azt, hogy tulajdonképpen ez nem más, mint egy látszatintézkedés; ha figyelembe vesszük már eleve azt, hogy még hatályba sem lépett egy törvény, már módosítani kell; ha figyelembe vesszük azt, hogy a kivételekkel bevezettek olyan kiskapukat, amikről tudjuk nagyon jól, hogy a saját csókos üzlettulajdonosaiknak akarnak kedvezni. Vagy ha akár még azt is figyelembe vesszük, hogy a különböző multinacionális áruházláncok, kiskereskedelmi tevékenységet folytató áruházláncok, bár még hatályba sem lépett a törvény, már most látjuk, hogy hogyan képesek, és hogyan is tudják kijátszani; ha figyelembe vesszük akár az egyik nagy áruházláncnak a franchise-rend­szerben lévő gondolkodását, hogy családi vállalkozásoknak franchise-rendszerben kijátssza a vasárnapi nyitva tartását, és itt, mivel már egy család fogja végezni ezt a tevékenységet, nyugodtan nyitva lehet, mindenféle korlátozás nélkül…

Vagy ha a látszatintézkedéseknél tartunk, ha megnézzük ezt a törvényt, amit most tárgyal a parlament, az eredeti törvény korlátozása évi öt napot engedélyez ezeknek az áruházláncoknak, hogy nyitva lehessenek. Ez az adventi időszakra vonatkozik, akkor egyértelműen mások a vásárlási szokások. Az adventi időszak, ha az elmúlt évet tekintjük, november végén kezdődött, de általában a naptár úgy szokott alakulni, hogy csak a decembert érinti, tehát tulajdonképpen egy ilyen áruházláncnál dolgozó, kiskereskedelmi tevékenységet folytató áruházláncnál dolgozó alkalmazott évente két, maximum három alkalommal jogosult erre a bérpótlékra. Ez a „nesze semmi, fogd meg jól” kategóriája. Lehet szépen nagyokat mondani, hogy mi kedvezni fogunk az ebben a szektorban dolgozóknak, de ha figyelembe vesszük azt, hogy mennyi a keresetük, ez semmit nem jelent.

Nagyon jól tudjuk azt, hogy az ebben a szektorban dolgozóknál az átlagkereset havi 118 ezer forint bruttóban, ami nettó 70-80 ezer forintot jelent. Ha kiszámoljuk, hogy ez az évi 2-3 nap az ő éves fizetésükön mennyit dob, azt mondhatjuk, hogy szinte semmit. És ha figyelembe vesszük azt, és most kiragadnék egy ilyen áruházláncot, multinacionális áruházláncot, a Tesco áruházláncot, ami egy angliai székhelyű cég, Angliában az ott dolgozók bruttóban a Magyarországon dolgozókénak négyszeresét keresik meg. Ha figyelembe vesszük azt, hogy mennyivel kedvezőbbek egyébként Angliában a járulék- és adótörvények, akkor azt mondhatjuk, hogy ugyanabban a munkakörben egy angliai munkavállaló a Tesco áruházban, Londonban ötször annyit visz haza havonta, mint akár a budapesti vagy akár a tatabányai Tesco áruházban dolgozó eladó.

Talán inkább arra kéne nagy hangsúlyt fektetni, akár a kormány lobbierejét felhasználni, akár a kétharmados többség nyújtotta törvényhozási lehetőséget kihasználni, hogy a magyarországi, és nemcsak áruházláncoknál, nemcsak a kiskereskedelemben dolgozó, hanem Magyarországon multinacionális cégeknél dolgozó munkavállalók ne kereshessenek ennyire pofátlanul kevesebbet, mint akár az anyaországban dolgozó, ugyanazt a munkakört ellátó kollégáik. Ez az, ami felháborító, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az árakban nincs is különbség. Sőt, árakban bizonyos termékeknél verjük a nyugatiakat, és nem pozitív, hanem negatív értelemben.

Tehát sokkal kevesebb pénzből sokkal drágább körülmények között kell megélnie akár egy kiskereskedelemben dolgozó eladónak. Ez az, amin változtatni kellene, és még egyszer mondom, nemcsak a kiskereskedelemben dolgozóknál, hanem minden egyes, Magyarországon multinacionális cégnél dolgozó munkavállalónál. Ennek kell megteremteni a törvényi feltételeit. És higgyék el, ezeknek a multinacionális cégeknek ilyen feltételek mellett is érdemes lenne itt, Magyarországon maradniuk.

Ezt kérem, hogy a parlamenti többségük és a kormány lobbierejét inkább ilyen célokra használják, inkább ezeknek az elérésére használják, mint ilyen és ehhez hasonló látszatintézkedésekre. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)