Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én oly sok esztendő után is mindig igyekszem jóhiszemű lenni, még ha néha naivnak is látszom ilyenkor. Nos, én azt gondolom, hogy a világon mindenhol a közszolgálati televíziókkal kapcsolatosan két alapvető kifogás szokott felmerülni. Azt szokták mondani, hogy nem eléggé közszolgálati, nem eléggé pártatlan és nem eléggé szórakoztató. Ha ezt a kettőt vetem össze és megpróbálom a hazai közszolgálati televízióra vonatkoztatni, akkor azt gondolom, hogy ami a szórakoztató részét illeti, minden kritikával egyet tudok érteni. Meggyőződésem ugyanis, hogy a magyar irodalom kimeríthetetlen kincseket tartalmaz, amiket immáron ‑ nem ez alatt a kormány alatt, hanem az elmúlt huszon-egynéhány év alatt ‑ egyszerűen nem használunk. Szabad kérdeznem a közszolgálati televízióban érdekeltektől: ugyan mi tartja őket vissza attól, hogy olyan remekműveket készítsenek, mint a Szent Péter esernyője? Meg kell kérdezni, hogy tessék mondani, ha már ebből a költségvetésből nem futja arra, hogy megírják, azért vannak remek íróink, akik megírták, csak abból kellene valami olyasmit csinálni, amit érdemes nézni, és amit jó nézni.

Ami a közszolgálatiságot illeti: olyan a világon nem létezik, amilyenről itt időnként az ellenzék beszél, már akkor, ha éppen nincsenek kormányon, hogy olyan közszolgálati televízió létezne, amelyik folyamatosan az ellenzék hangját és műsorát közvetítené. Én ilyet nem ismerek, mert a BBC sem ilyen. Ebből következik az, hogy amikor fölmerülnek bizonyos aggályok, akkor azoknak konkrétaknak kellene lenni. Konkrét kérdésekre lehet konkrét válaszokat adni.

Sok vagy kevés? Ez a másik, ami föl szokott merülni. Sok vagy kevés az a pénz, amit a köztelevízióra ráköltünk? Ha azt nézem, hogy nagyjában-egészében mit kapok, akkor megvallom, hogy számomra elég soknak tűnik. Ha meg azt nézem, hogy mit lehetne kihozni abból a pénzből, akkor azt kell mondanom, hogy akár még hozzátenni is érdemes lenne, ha olyan műsorokat lehetne csinálni, amelyek tényleg nemzetiek lennének, és amelyek tényleg nemzeti szórakoztatást tudnának adni.

Én a magam részéről éppen ezért minden olyan változtatást, amelyek kisebb-nagyobb változtatásokkal valamilyen javítást akarnak elérni, támogatni tudom, és helyénvalónak gondolom, de ezzel együtt azt gondolom, hogy a változtatásoknak most nem kell hogy vége legyen, hanem el kell érni a következőkben, hogy a köztelevízió valóban, talán még a világon is egyedülálló módon szolgálja azokat, akik majd a közpénzt ráfordítják. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.30)