Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön mint Sopron városának országgyűlési képviselője, azt hiszem, nagyon helyesen és elismerésre méltóan teszi, hogy a hazaszeretetnek erről a megnyilvánulásáról időről időre itt a parlamentben is megemlékezik, és mindnyájunk büszkeségét növelheti, hogy valóban 1921. december 14. és 16. között az ott megtartott népszavazáson az ottani lakosok többsége ‑ tiszteletben tartva valamelyest a népakaratot az akkor győztes hatalmak által ‑ a Magyarországhoz való tartozást választotta. A soproniak 72,8 százaléka döntött a Magyarországhoz való tartozás mellett úgy, hogy 1920-ban egy népszámlálás adatai szerint a soproniak 48 százaléka magát egyébként németnek, német származásúnak mondta, és ennek ellenére is a német származásúak jó része is ezek szerint a Magyarországhoz való tartozás mellett döntött, és így csatlakozott Sopron és a környékbeli falvak is Magyarországhoz.

Száz évvel ezelőtt tört ki az első világháború, amelynek egyfajta utolsó magyarországi eseménye vagy népszavazása volt ez a soproni népszavazás. Száz évvel ezelőtt, 1914. június 28-án volt a szarajevói merénylet, és egy hónapra rá, július 28-án üzent az Osztrák-Magyar Monarchia hadat Szerbiának, ebből bontakozott ki a teljes testvérháború Európában, és ennek lett a következménye többek között a soproni népszavazás is. Óriási véráldozatokkal járt a hősiesség mellett Magyarország számára ez az elhúzódó testvérháború, 661 ezer magyar katonánk halt hősi halált az első világháborúban, ami kétszer annyi, mint a második világháború halálos áldozatainak száma. Sokan talán nem is gondolnák, hogy az iparosított technológiával véghezvitt második világháborús emberöléshez képest a magyarság véráldozatai az első világháborúban kétszer akkorák voltak. De ugyanígy nagy fájdalom Magyarország számára, hogy az akkori háborúban 743 ezer honfitársunk sebesült meg, és 734 ezren pedig hadifogságba estek.

(10.10)

Ez még az akkori, monarchiabeli Magyarország lakossági viszonyait tekintve is óriási vérveszteség volt az ország számára, hiszen ezek a katonák, ezeknek a gyermekei és unokái is hiányoznak itt Magyarországon, a Kárpát-medencében. Történt ez egy olyan háború végén, ez a népszavazás ‑ ahogy a képviselő úr is arra utalt ‑, amelybe Magyarországnak nem volt érdeke belépni, és nem is akart belépni, csakhogy akkor Magyarország szuverenitása nem volt teljes, hiszen nemcsak ebben a két ülésteremben, az alsóházi ülésteremben és a felsőházi ülésteremben döntöttek Magyarország sorsáról, hanem egy harmadik teremben is, a Delegációs Teremben, ahol a közös hadügyet, a közös külügyet és az ehhez tartozó közös pénzügyeket vitatták meg a Monarchia delegáltjai és a magyar kormányzat, a magyar államiság delegáltjai.

Azért sodródott bele Magyarország ebbe az első világháborúba, mert elvesztette teljes mértékű szuverenitásának egy részét. Nem maga dönthetett arról, hogy belép-e a háborúba vagy sem, és bár a legvégső pillanatig ellenezte az első világháborúban való részvételt a magyar miniszterelnök, de egyedül volt a Birodalmi Tanácsban ezzel az álláspontjával, a többiek leszavazták, és így Magyarország belekerült az első világháborúba, nem beszélve arról, hogy Tisza miniszterelnöknek milyen tragikus vége, sorsa lett utána, ennek következtében; szobra itt áll a Kossuth téren, az Országgyűléstől északra.

Nos, tehát ez tanulság nekünk, hogy ha egy ország nem szuverén módon hozza meg a döntéseit, akkor akár egy általa ellenzett és az ő érdekeivel nem egyező történelmi döntés utána végül egy sokkal nagyobb csapást jelent az ő számára, mint amit jelent esetleg a háborúban részt vevő más országok számára. És azt is jelenti, hogy nyilván Magyarországon az állampolgárok szabadsága is függ a nemzet szuverenitásától. A XX. században, amikor Magyarország mint állam szuverén tudott lenni, akkor a polgárainak is nagyobb mértékű volt az egyéni szabadságjoga. Amikor Magyarországon a nemzet szuverenitását korlátozták, és az államhatalmi szereplők nem tudtak önálló véleményt mondani, akkor a polgárok szabadságát is előbb-utóbb korlátozták Magyarországon; e kettő igencsak összevágott a XX. században.

De hogyha visszatérünk a soproni népszavazásra, a hazaszeretetnek, a hűségnek, a bátorságnak és a szabadsághoz való feltétlen ragaszkodásnak ennél jobb példáját nehezen találjuk a XX. század elejének történelmében. Itt egyértelműen, világosan és egyszerre mutatkoznak meg mindazok az alapvető értékeink, amelyekről talán így a XXI. század elején, megtűzdelve a XX. diktatúráinak utóéletével talán sokan nem mernek büszkén beszélni, csak szemlesütve, néha akár gúny tárgyának is kitéve, de mégis sikerült a magyaroknak hősiesen, a népszuverenitás elvét magukévá téve és másokkal is elfogadtatva (Az elnök csenget.) Magyarország részének tartani ezt a várost, Sopron városát és a környező településeket, amelyekkel kapcsolatban a hűség falvairól szóló előterjesztés (Az elnök csenget.) az Országgyűlés asztalán fekszik, és bízom benne, hogy ezen a héten el is tudjuk fogadni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)