Heringes Anita (MSZP)

HERINGES ANITA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. A holnapi költségvetést megalapozó törvény előtt mindenképpen fontosnak tartottam, hogy elhangozzon a Parlament falai között is az egyik műszakos, több műszakban dolgozó, Paksi Atomerőműben dolgozónak a levele, amelyet szó szerint fogok felolvasni.

„Egy fáradt melós üzenete

58 éves vagyok, lakatos. Több mint 30 éve dolgozok az atomerőműben, annak is a sűrűjében. Fizikai munkára szegődtem a céghez fiatalon, egészségesen, erősen. Határozott ígéreteket kaptam jó fizetésre, jó közösségre, nehéz, kihívást jelentő munkára, munkakörülményekre. Még a nyugdíjkorked­vez­mény előnyét is hangsúlyozták, hogy ezzel méltányolják a sugárveszélyt, amit vállalok. Mondták: ha majd megöregedsz a munkában, pajtás, előbb mehetsz pihenni, csak tudd átadni az utánad jövő nemzedéknek a helyedet és a feladatot. Vállalhatod majd unokáid felügyeletét, hogy gyermekeid teljes értékű munkát tudjanak végezni munkahelyükön. És nem utolsósorban ne beteg, megfáradt emberként legyél megtűrt a munkahelyeden, élvezd még egészségesen a jól megérdemelt pihenést. Nem felejtem el azóta sem ezeket az ígéreteket, mert félelmeimet ezek segítették legyőzni és meghozni a döntést: igen, vállalom a munkát.

Ma hol is tartok? Elmúlt harminc év, a fiatalságom ma már csak emlék. Egyre többször kell felkeresnem a háziorvosomat, aztán a szakrendelést. Semmi rendkívüli gond, csak a szokásos. Szemüveg nélkül már közlekedni sem tudok. A derékfájás mindennapos vendég, az ízületi fájdalmak kíséretében. A létrára is, a csövek közé is csak erős rákészüléssel tudok felmászni. A modern gépek kezelése egyre nehezebb. A hatósági vizsgák teljesítése is szinte egy egész embert kíván.

Hallom a hírt, hogy megszűnik a korkedvezmény. El vagyok keseredve. Hazudtak nekem, átvertek, hamis ígéreteket kaptam. Most, amikor teljesítettem az elvárásokat, és élvezhetném erőfeszítéseim jutalmát, akkor azt mondják, hogy nem. A kollégáimmal együtt évente 13-14-15 hónapot dolgozunk, adtunk készenlétet, ügyeletet. Jöttünk dolgozni délután és éjjel is. Ha kellett, vasárnap is, karácsonykor, húsvétkor is dolgoztunk. Jöttünk nyáridőben és hóban-fagyban is.

Gyermekeinket sokszor csak az ágyukban láttuk, gyorsan felnőttek, köszönhető feleségem gondos nevelésének és türelmének.

Nem mehetek el korkedvezményes nyugdíjba? Munkanélküli fiamnak nem szabadul fel a helyem? Lassan már az üzemorvos is megkérdezi, hogy nem gondolkodom más munkakörben, mert nem kapom meg a következő évre az alkalmasságit. És ha nem kapom meg, akkor kirúgnak? 58 évesen hol kapok fizikai munkát, amit el is tudok majd végezni? Sorba állok segélyért, közmunkáért? Hát ennyit ért a fiatalságom, az erőm, az egészségem feláldozása? Most, amikor jogos jussomat kérem, ajtót mutatnak: takarodj, büdös melós!

Közben meg azt gondoltam, kérek valamit a kormánytól: hallgasson meg, hallgassa meg kollégáim kérését, ne dobjon minket az utcára, hagyja meg a nyugdíjkorkedvezményünket. Aztán jött a hír, hogy tárgyal a LIGA, de megint nélkülünk, rólunk akarnak dönteni.

Pedig lenne miről gondolkodni, lenne miről tárgyalni. Mi lesz azokkal az 50 év fölöttiekkel, akiknek megromlott a látása, magas a vérnyomása, elkoptak az ízületei, elfogyott az ereje, mert a nehéz munkakörülmények, a folyamatos műszakozás, az állandó túlórázás felemészti a szervezetét?

A paksi emberek szava, véleménye ezek szerint semmit nem számít, csak a felelősségteljes munkájuk kell? Hát nem! A gerincem nem hajlik mindenfajta szélben. A melósé nem. Kiállok az igazamért, nem vagyok hajlandó befogni a számat. Itt vagyok most is, jöttem magamért és kollégáimért is. És eljövök máskor is, ha kell, mert a melós, ha megígér valamit, azt be is tartja. Kár, hogy nekem a korkedvezményes nyugdíjat nem egy melós ígérte meg.”

Ezt a levelet nemcsak a Paksi Atomerőműben lehetett volna megírni, hanem a vasutas kollégák között is, meg a bányászok között is, meg a MOL-os kollégák között is, meg a villamosenergia-ipar számos területén és még sok más helyen.

Gondoljanak bele, kedves képviselőtársaim, ezek az emberek végigdolgozták az életüket, és holnap minden fideszes és kormánypárti képviselő ezektől az emberektől veszi el a korkedvezményes nyugdíjat, és emellett pedig kérik fel őket arra, hogy az erőműbővítésnél tegyenek meg mindent szakmailag, erejükön felül.

Szerintem holnap nem szavazhatja meg a Fidesz ezt a törvényt. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Ikotity István tapsol.)