Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A köznevelési törvény sokadik módosításának értünk most a végére. Ezt a törvénymódosítás is bebizonyította, hogy mennyire előkészületlenül reformálták meg 2011 végén a közoktatás rendszerét, mennyire nincs kitalálva az államosított, központosított iskolarendszer mind a mai napig sem. Erre egyértelmű bizonyíték az, hogy még most, 2014 végén is a rendszer olyan alapelemét farigcsálják, mint például a működtetés fogalma. Nemcsak a beterjesztett eredeti módosítás változtat a működés meghatározásán és keretein, de a módosításhoz beterjesztett kormánypártiak is változtatni akarnak rajta.

Az iskolarendszer alapköveit érintő jogalkotás igen esetlegessé és ötletszerűvé vált nemcsak az elmúlt években, de még most is ezt tapasztaljuk. Ez az egész törvénymódosítás most sem szól másról, mint az újabb farigcsálásról, egy alapjaiban téves koncepciót módosítanak újra és újra. A folyamatos farigcsálások mellett az egész folyamatot egy nagyfokú átláthatatlanság is jellemzi.

Továbbra sem egyeztetnek senkivel. Azt már sajnos megszoktuk, hogy sem a szakmai szereplőkkel, sem a szakszervezetekkel nem működnek együtt, de többek között az erre a célra létrehozott Nemzeti Pedagógus Karral sem sikerült előzetesen megismertetni a kormányzati elképzeléseket. Elég csak a Pedagógus Kar hétvégi tiltakozására gondolni.

Az átláthatatlanság mellett a kapkodás is velünk maradt az elmúlt évek elhibázott jogalkotási gyakorlatából. A kapkodásra jó példa, hogy a bizottsági módosító javaslat és az összegző módosító javaslat tucatnyi nyelvhelyességi, helyesírási korrekciót tartalmaz.

A nagy sietség miatt a beterjesztett törvényjavaslatok nyelvtanilag sem stimmelnek. Azt hiszem, ez sok mindent elárul a törvényalkotás minőségéről. Már csak azért is érdemes lenne nem derült égből villámcsapásként beterjeszteni az irományokat, mert ha többen is rá tudnának nézni az érintettek, szakértők közül, akkor ki lehetne szűrni ezeket a hibákat, és nem kellene szétmódosítózni a javaslatokat.

A törvényjavaslat fontos pontja vonatkozott az egyenlő bánásmódról szóló törvény kiegészítésére, pontosabban a kormány újabb rendeletalkotási jogot kap. Az LMP szerint erre a változtatásra nincs szükség, az összegző módosító javaslatban szereplő félmondatos kiegészítésnek pedig igazából nincs nagy jelentősége.

De a végén hadd mondjunk valami pozitívumot is: az eredetileg beterjesztett javaslathoz képest kismértékben sikerült javítani a törvénymódosításon. Úgy látszik, mégsem enyhítenek a pedagógiai szakértők és szaktanácsadók foglalkoztatási feltételein. A kormány szerencsére visszakozik, és nem akarja olyan személyek számára is megnyitni a lehetőséget különböző szakértői feladatokban való közreműködésre, akik elszakadtak az iskolai gyakorlattól. Maradnak a szigorúbb alkalmazási feltételek.

Az eredetileg beterjesztett iromány erre vonatkozó pontjait ugyanakkor még úgy indokolta a kormány, hogy a feltételek lazítására a szakemberigény kielégítése érdekében van szükség. Csak azt nem értjük, hogy vajon mitől gondolták most meg magukat. Mégsem beszélhetünk szakemberhiányról? Vagy más módon kívánják ezt enyhíteni? Várjuk a kormány képviselőjének erre vonatkozó válaszát.

A beterjesztett módosító javaslatokban és azok bizottsági megszavazásában volt egyébként valami reménykeltő. A Fidesz-frakció tagjai végre mertek saját véleményt formálni és szembemenni a köznevelési államtitkárság ajánlásaival is. Végre nem azt tapasztaltuk, amit az elmúlt négy évben, hogy sokszor fogcsikorgatva, de végül csak megszavaznak mindent, amit az államtitkár elképzelt.

Félreértés ne essék, a korábbiakhoz képest sokkal kisebb jelentőségű dolgokról volt itt szó, de talán egy pozitív folyamat reménykeltő kezdete. Még azt is meg lehet talán kockáztatni, hogy a jövőben akár ellenzéki javaslatokat is befogadnak majd. Köszönöm a figyelmet.