Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Röviden szeretném elmondani az LMP álláspontját a törvényjavaslatról és a módosító javaslatok kapcsán, mert azt látjuk, hogy a módosítók sajnos nem érintik azt a részt, amivel kapcsolatban megfogalmaztuk az aggályainkat. Ez pedig a magán- és közszolgáltatás szétválasztása, ami megoldatlanul hagyja az egészségügy alulfinanszírozottságának, az ellátás színvonalának és a hosszú kórházi várólistának a problémáját.

A módosítás kimondja, hogy a finanszírozási szerződéssel rendelkező egészségügyi szolgáltató nem kérhet térítési díjat a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásért. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha van felesleges műtő- vagy diagnosztikai kapacitás, akkor azt a teljesítményvolumen-korláton felül nem értékesítheti az adott intézmény. Azt is jelenti, hogy részben közfinanszírozott egészségügyi magáncég nem nyújthat fizetős szolgáltatást is, tehát de facto kiveszi őket az OEP finanszírozásából.

Ezzel a legnagyobb probléma az, hogy továbbra sem a beteg lesz biztosítva, hanem az intézmény, aminek fizet havonta valamennyi összeget az OEP, amiből el kell látnia a területi betegeket, de azon felül senkit sem láthat el. Az intézménynek nem lehet pluszbevétele ebből, azaz anyagilag ő rosszabbul jár. A diagnosztika területén a szűkös állami kapacitások miatt az eddiginél is hosszabb várakozási listák alakulhatnak ki.

Üdvözlendő, hogy a szolidaritás alapú és a kötelező társadalombiztosítási rendszer mellett teszi le a voksot a kormány, ahogy az elhangzott a vitában is. Egyetértünk azzal is, hogy aggasztóvá vált a magyar egészségügyi rendszerben az a folyamat, ami tisztázatlan helyzetet teremt az állami és magán-egészségügyi keveredés által. De ehhez hozzá kell tenni azt, hogy a helyzet az egészségügy alulfinanszírozottsága miatt alakult ki, amiatt, hogy a kórházak bele lettek kényszerítve egy olyan helyzetbe, hogy egyre nagyobb teret adjanak a magánforrások bevonásának.

Ma a kormány nem biztosít elég forrást az intézmények kapacitásainak jobb kihasználására, miközben a betegek ellátásért állnak sorba. Ahogy egy egészségügyi szakértő fogalmazott, egy perverz ösztönzőrendszer alakult ki az egészségügyben. Az állami finanszírozás csökkenésével a kórházak egyre inkább érdekeltté válnak abban, hogy beengedjék a magánszolgáltatókat, és a fizetős szolgáltatások felé tereljék a betegeket.

Valójában rossz ez a rendszer, mert bár a várólisták alapvetően nem a fizetős betegek miatt nagyobbak, mivel azonos erőforrásokat használnak ‑ ugyanazt a nővért, orvost, gyógyszert, kötszert ‑, a gyakorlatban tényleg megtörténik, hogy ennek kárát az OEP-beteg látja. Erre a jelenlegi rossz rendszerre nem az a jó válasz, amit a kormány ad, és ami látszólag megszünteti ezeket a házon belüli különbségeket, feszültségeket azzal, hogy áttereli a fizetős betegeket külön épületekbe.

(20.00)

Olyan megoldást kellene erre a helyzetre találni, amely a betegeket biztosítja, az ő gyógyulási esélyeiket próbálja meg kiegyenlíteni.

Az állami és a magánszolgáltatás szétválasztása csak úgy mehet végbe, hogy a betegek érdekei ne sérüljenek. Ehhez az kellene, hogy a közintézményeknek mindaddig legyen lehetőségük magánszolgáltatásokat nyújtani, amíg a kormány nem biztosít elegendő forrást közfeladataik ellátására. Ha ez nem történik meg, akkor tovább romlik az ellátás színvonala, még hosszabbak lesznek a várólisták, a magánszolgáltatók elszívják a munkaerőt, a közellátásban felerősödik a szakemberhiány; az egyenlőtlenség növekszik, a teljes populációt tekintve pedig összességében rosszabbul fog teljesíteni az ország minden főbb betegségmutatóban.

Ezekre nincsen válasza a kormányzatnak, így ezt a módosítást részünkről nyugodt szívvel nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek tapsol.)