Dr. Schiffer András (LMP)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kapcsolódóan ahhoz, amit az imént ellenzéki képviselőtársaim már elmondtak a kancelláriaminiszter minapi nyilatkozatával kapcsolatban, szeretném azt világossá tenni, hogy amikor a Miniszterelnökség vagy éppen az Országgyűlés munkakörülményeiről van szó, arról van szó, hogy mennyire családbarátan működik, mondjuk, a parlament vagy a Miniszterelnökség, akkor nem arról van szó, hogy a politikai elitnek milyen kiváltságai legyenek. Arról van szó, hogy ha a legfontosabb hivatalok, az államigazgatás csúcsán lévő közhivatal valamilyen magatartást felmutat, az továbbsugárzik az egész közigazgatásra és továbbsugárzik az egész munkaerőpiacra. Tehát ha nem családbarát a legfontosabb közigazgatási intézmény, akkor nagyon nehéz elvárni egyébként bármilyen más foglalkoztatótól, hogy családbarát legyen.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt négy évben azt természetesen mindenki megtapasztalhatta ebben az országban, hogy a rugalmas munkaerőpiac fideszes nyelven azt jelenti, hogy a magyar munkavállalókat szabadon és könnyedén ki lehet rúgni a munkahelyükről. Szabadon bizonytalanságban lehet tartani a magyar munkavállalókat. Ezt jelentette 2011 óta a rugalmas munkaerőpiac. A rugalmas munkaerőpiac viszont szerencsésebb országokban egészen mást jelent. Amit a törvényjavaslattal szeretnénk bevezetni, az például a munkaidő, a munkavégzés tekintetében jelent rugalmasságot, tudniillik, hogy éppen egyedi élethelyzetekhez, szükségletekhez igazodva lehessen például visszaintegrálni a munkaerőpiacra kisgyermekes szülőket. Rugalmas munkaerőpiacról beszélünk akkor, ha például a gyermekvállaláshoz, a kisgyermekes szülők, nemcsak nők, férfiak élethelyzetéhez kötődően próbáljuk a munkavégzési feltételeket alakítani, és természetesen rugalmas a munkaerőpiac akkor is, ha 40-50 éves emberek szabadon tudnak szakmát váltani. Ma erre nincsenek források.

Azt gondolom, minden olyan javaslatról tárgyalnia kell az Országgyűlésnek, amely valóban a rugalmas munkaerőpiac irányába mutat, és nem növeli, hanem csökkenti a magyar munkavállalók létbizonytalanságát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm.