Dr. Harangozó Tamás (MSZP)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Darák Elnök Úr! Meghívott Vendégek, Vezetők! Az MSZP képviselőcsoportjának álláspontja szerint a Kúria elnökének beszámolója a törvényi kötelezettségnek megfelelő és alapos. Ezért a beszámolóért és az emögött meghúzódó szakmai munkáért elismerés és köszönet illeti elnök urat, a Kúria bíráit és munkatársait. A legfőbb bíró beszámolója emellett megfelelő alkalmat teremt arra, hogy az elmúlt időszak tapasztalatai fényében áttekintsük és véleményt alkossunk a bíróságok működéséről.

Az elmúlt órákban ugyanezt az értékelést az ügyészség tekintetében is megtettük, és nem rejtettük véka alá lesújtó véleményünket. A bíróságok működését megvizsgálva egészen más következtetésekre jutottunk. Az általunk többször kritizált szervezeti átalakítás, az alkotmányos rend felforgatása és az illiberális demokrácia kialakítására irányuló törekvés dacára a bíróságok továbbra is megmaradtak a jogállamiság és az alkotmányosság őrzőiként. A gyakorlatban is bebizonyosodott, mekkora erőt jelent az ítélkező bírói függetlenség.

Ma már nyilvánvaló, sok mindent elrontott a rendszerváltó nemzedék, de egyetlen területen biztosan nincs ok szégyenkezésre: a függetlenségükre és a szakmai felkészültségükre méltán büszke bírák nemcsak a magánjog és közjog évszázados jogelveit és szabályait, de a jogállamiság és az alkotmányosság kultúráját is magukba szívták az elmúlt évtizedekben. Ez a többi közhatalmat gyakorló intézményünkre sajnos kevéssé volt elmondható.

Ezért történhetett meg, hogy 2010 után a kétharmados többséggel visszaélve végrehajtott alkotmányos puccs lényegében az egész államszervezetet egy szűk hatalmi elit önkényének eszközévé tette. A bíróságok azonban megőrizték értékeiket, és továbbra is betöltik funkciójukat. Mindez az öntudatos, felkészült bíróknak köszönhető. Mint oly sokszor, most is bebizonyosodott Montesquieu igazsága: „hatalomnak csak hatalom tud gátat szabni”. A bírák nem politizálnak, csupán a jog elveit és szabályait alkalmazzák. Mégis az elmúlt évek túlkapásait leginkább a bíróságok tudták határok közé szorítani.

A bíróságok számtalan alkalommal bizonyították, hogy az önkénnyel szemben továbbra is kiállnak a jogállamiság elve, a jog uralma mellett. Mint azt az elmúlt órákban itt az Országgyűlés ülésén bemutattuk, az ügyészség koncepciós jellegű eljárásai rendre a bíróságokon törnek meg. De nemcsak a büntetőügyek, hanem például a személyiségi jogi perek vagy az információszabadság tárgyában indított perek tömegei is bizonyítják, hogy politikai megfontolások helyett a bíróságok továbbra is a jog szelleme és betűje szerint ítélkeznek. Tiszteletre méltó az a szakmai elhivatottság és alázat, amiről a kedvezőtlen körülmények ellenére az egész bírói kar tanúbizonyságot tett az elmúlt években.

Mindezért köszönettel tartozik az egész magyar társadalom. Természetesen ez a köszönet és elismerés a bírósági rendszer csúcsán álló Kúriát megilleti. A beszámolóból világosan látszanak a szakmai munka fejlesztésére és a jogi kultúra megőrzésére vonatkozó erőfeszítések is. Ezek az eredmények különösen figyelemre méltóak, ha a működési körülményekkel is tisztában vagyunk. Itt elsősorban nem is az elavult épületekre és informatikai eszközparkra vagy a hosszú évek óta befagyasztott bírói illetményekre gondolunk ‑ bár persze ezeken is lenne mit javítani ‑, hanem arra a döbbenetes tényre, hogy a fideszes hatalom a legtapasztaltabb vezető bírákat pályájuk csúcsán kényszernyugdíjazás előírásával távolította el. Ez nemcsak az érintettekkel szemben volt rendkívül méltánytalan lépés, hanem óriási bűn volt a magyar bírói szervezetrendszer egészével szemben is. A beszámolóból is kiolvasható, hogy ez az intézkedés jelentős fennakadásokat okozott a bíróságok működésében. Ennek következményeitől persze nemcsak a bírák, hanem a jogkereső állampolgárok is szenvednek. Erre a későbbiekben részletesen is ki fogok térni. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy ha ezzel a gyalázatos intézkedéssel a kormánypárti többség a bíróságok szakmai munkáját, a szervezetrendszer erkölcsi tartását akarta megtörni, akkor kudarcot vallottak.

A beszámoló szűkebben vett szakmai tartalmára rátérve jól látható az a helyeselhető törekvés, hogy a Kúria még nagyobb erőforrást és energiát igyekszik fordítani a joggyakorlat elemzésére és egységesítésére. Ennek megfelelően a beszámoló kiemeli, hogy ezt a munkát a joggyakorlat-elemző csoportok segítették. Mint ahogy elhangzott itt ma már, kilenc ilyen csoport jött létre, többek között a jogorvoslati bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlatának vizsgálatára.

2013-ban joggyakorlat-elemző csoport vizsgálta a közigazgatási perjog szabályait is, elsősorban abból a célból, hogy megfelelő szakmai elemzőanyag álljon rendelkezésre az önálló közigazgatási perrendtartás szabályainak megalkotásához. Részletes összefoglaló vélemény született az önálló közigazgatási perrendtartás szükségességéről, ennek szabályozási alapelveiről, irányairól, a szükséges új pertípusokról és az eljárási szabályokról. Bízzunk benne, hogy ennek a vizsgálatnak az eredményét az új polgári perrendtartás szabályainak megfogalmazásakor a kormányzati kodifikációban is hasznosítani fogják.

A Kúria elvi határozatai és döntései jelentősen formálták az ítélkezőtevékenységet. A Kúria Büntető Elvi Közzétételi Tanácsa 2013-ban 24 elvi határozatot és egy elvi döntést tett közzé. A jogegységi tanácsok jogegységi határozatai közül véleményünk szerint kiemelt figyelmet érdemel a Büntető Jogegységi Tanácsnak a jogos védelem kérdéseiről hozott határozata. Szintén fontosnak tartjuk a Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium jogegységi határozatát, ami szerint a közigazgatási perekben a felek részére a bíróság által felülvizsgált határozatokban felhasznált adótitok teljes körű megismerését biztosítani kell. Amennyiben ezt nem teszik lehetővé, úgy a meg nem ismerhető adótitok bizonyítékként nem használható fel. A Polgári-Gazdasági Jogegységi Tanács a tevékenysége során öt jogegységi határozatot, a kollégium mint jogegységi tanács pedig egy határozatot hozott.

Közérdeklődés mellett alakította ki a Kúria az álláspontját a devizaalapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések kapcsán is.

(15.20)

Itt meg kell jegyeznünk, kifejezetten bátor döntést hozott a bíróság ebben az ügyben, és azt is szeretnénk hozzátenni ‑ nekünk, legalább országgyűlési képviselőknek ezt be kell vallanunk ‑, hogy ez a Kúria-döntés alapozott meg minden további kormányzati intézkedést és parlamenti döntést, annak az irányát és annak a határait ez a Kúria-döntés szabta meg, ezért ennek a jelentőségét és az ezért való elismerést, azt gondolom, az érintettek tekintetében nem elég hangsúlyozni.

Tisztelt Országgyűlés! Természetesen a Kúria elnökének beszámolójából sem hiányozhat az ítélkező­­tevékenység időszerűségének vizsgálata. Ebben a vonatkozásban ismét szeretnék kitérni a kényszernyugdíjazások és az ítélkezőtevékenység időszerűségének kapcsolatára. A beszámoló erre vonatkozóan a következő megállapítást teszi ‑ idézem szó szerint: „Figyelemmel a bírói felső korhatárt érintő 2012. évi jogszabályi rendelkezések időközbeni megsemmisítésére, 2013. évben több kúriai bíró szolgálati viszonya helyreállt, és többek között ez segítette elő az időszerűségi mutatók javítását. A 62 éves nyugdíjkorhatárt betöltött bírák 2010-ben megkezdett, majd 2012-ben véghez is vitt, nyilvánvalóan jogellenes kényszernyugdíjazása az Európai Unió Bíróságának Magyarországot elmarasztaló döntése, illetve az Alkotmánybíróság kényszernyugdíjról szóló rendelkezések megsemmisítéséről szóló határozatának kihirdetése után sem rendeződött megnyugtatóan.”

A beszámoló egyébként is több helyen utal arra, hogy a nyugdíjazott bírák közül néhánynak a visszatérése javított az ítélkezési munka mutatóin. Úgy gondolom, hogy ennek a helyzetnek a korrekt értékelése elismerésre érdemes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miután új feladatról van szó, külön említést kíván a Kúria önkormányzati normakontroll-tevékenysége, annál is inkább, mivel ez a terület a jövőben a közvélemény érdeklődésére tarthat számot. Érdekes adat, hogy 2013-ban a Kúria Önkormányzati Tanácsa 54 döntést hozott, amelyből 29 törvényellenességet megállapító, megsemmisítő és/vagy alkalmazási tilalmat kimondó döntés, 3 helyi önkormányzat törvényalkotói feladatának elmulasztását megállapító határozat, 2 határozat született rendeletpótlás tárgyában, 8 határozat az indítványt elutasította, 12 esetben pedig az Önkormányzati Tanács eljárást megszüntető vagy érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzést hozott. Az 54 elbírált ügyből 34 kormányhivatali indítványra, 16 bírói kezdeményezésre, 2 pedig az alapvető jogok biztosa indítványára született. Két esetben indítványozási joggal nem rendelkező magánszemély kérelmét utasította el érdemi vizsgálat nélkül a tanács.

Az összes ügyhöz képest a bírói kezdeményezések száma is határozott növekedést mutat, a 2012. évi 3 elbírált kezdeményezéshez képest 2013-ban már 16 ügyben döntött a Kúria bírói kezdeményezés tárgyában.

Kedvező fejlemény, hogy a Kúria normakontroll-eljárása során alkalmazza a személyes meghallgatás lehetőségét. Ezáltal a Kúria megpróbálta a normakontroll-eljárást a peres eljáráshoz közelíteni, a közvetlenség elvét érvényesíteni a normakontroll-eljárásokban, ami szintén helyes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Kúria 2014. évi szakmai célkitűzései között szerepel a kisajátítási perek gyakorlata vagy a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatainak bírósági felülvizsgálata. A célkitűzéseket modern módszerekkel igyekszik a Kúria megvalósítani. Figyelemre méltó megoldás, hogy a doktori iskolák hallgatói közül kikerülő gyakornokok a Kúria ítélkező tanácsai mellett fognak működni. A beosztást az érintett gyakornokok kutatási témája határozza majd meg. A doktoranduszhallgatók a bírák munkáját segíthetik azáltal, hogy a tanácsra kiosztott ügyekben felmerülő és a hallgató doktori témájához kapcsolódó jogkérdésekben kutatást végeznek, tudományos szakvéleményt adnak.

A Kúria intézményi stratégiájának szerves részét képezi egy olyan igazságügyi alkalmazotti struktúra kialakítása, amely alkalmas arra, hogy a bírák munkáját a leghatékonyabb módon segítse. A célkitűzés az, hogy a megfelelő létszámú és a szükséges kompetenciával rendelkező igazságügyi alkalmazottak közreműködésével a bírák munkaterhe csökkenjen, a munkavégzésük során az érdemi feladatokra tudjanak összpontosítani.

Célkitűzés továbbá az is, hogy az egyes munkaköröket annak ellátásához feltétlenül szükséges végzettséggel rendelkező személy lássa el. A beszámoló szerint célkitűzés az, hogy minden ítélkező tanács munkáját egy-egy főtanácsadó segítse, ami összesen 19 főtanácsadói státus létesítését jelenti. Reméljük, hogy ehhez a költségvetési forrás is rendelkezésre áll majd jövőre.

Végül egy kritikai megjegyzés. Nem teljesen bizonyos az egyetértés közöttünk a Kúriának a régi Igazságügyi Palotába való visszatérése kapcsán. Egyfelől kérdéses, hogy a kormány által az előkészítésre biztosított 50 millió forint felhasználásakor milyen szakmai szempontokat lehet érvényesíteni. Az ugyanis kevésbé szakmai célkitűzés, hogy a Kúria elhelyezése alkalmas legyen az ítélkezési tevékenység folytatására.

Nem véletlen, hogy a beszámoló azt rögzíti ‑ idé­zem -: „Figyelemmel arra, hogy fejezeti kezelésű előirányzatról van szó, az előkészítő munkálatok megszervezése és pénzügyi lebonyolítása az Országos Bírósági Hivatal feladata, ugyanakkor a Kúria mint érintett intézmény képviselői folyamatosan jelen vagyunk az épületbejárásokon és a konzultációkon.” Helyes, hogy az információ benne van a beszámolóban, de nem a szakmai célkitűzések között lenne a helye.

Összefoglalva, a Kúria elnökének beszámolója korrekt szakmai munkáról ad számot, ami egybevág a mi véleményünkkel és tapasztalatainkkal. A beszámolót ezért jó szívvel fogjuk támogatni, és köszönetünket fejezzük ki a teljes bírói karnak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)