Dr. Gyüre Csaba (Jobbik)

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kicsit eltérve az eddigi hozzászólásoktól, az Alaptörvénnyel kezdeném, annak is a 29. cikkével, amely kimondja, hogy „az ügyészség az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője”. Tehát ez az alapja az ügyészi tevékenységnek, ami az Alaptörvényben meghatározódott: a büntetőigény kizárólagos érvényesítése.

Ez egy nagyon komoly jog, egy komoly alkotmányos jog, ami az ügyészséget megilleti, de ez nemcsak egy komoly jog, hanem ez egyben kötelezettség is és hatalmas nagy felelősség is az ügyészség vállán, hiszen ebből következik, ebből a törvényhelyből, illetve az ügyészségi törvényből is, hogy senki másnak nincs joga büntetőigényt érvényesíteni Magyarországon, csak az ügyészségnek. Tehát az ügyészség fogja eldönteni azt, hogy ki ellen emelnek vádat Magyarországon, tehát eldönti azt, hogy kinek van meg az esélye egyáltalán arra, hogy elítéljék, hogy megállapítsa a bíróság a büntetőjogi felelősségét, és kinek nincs; ki az, aki gyakorlatilag kikerülhet ezáltal az ország joghatósága alól is, a büntetőjogi joghatóság alól is, hiszen aki ellen nem emel vádat az ügyészség, az ellen büntetőeljárás a nyomozati szakaszban legkésőbb meg fog szűnni, elítélni őt nem fogják.

(13.20)

Éppen emiatt egy hatalmas felelősség is, és éppen ezért kell az ügyészségnek olyan magatartást folytatnia, hogy a teljes magyar lakosságnak bírja a bizalmát, hogy lássák azt, hogy mind a kötelességét teljesíti, mind pedig a felelősségét is megfelelően viseli ennek.

Éppen ezért több képviselőtársam mai beszédében, illetve a vezérszónoki nyilatkozatokban is elhangzottak olyanok, amelyek kritizálták az ügyészséget abból a szempontból, hogy rengeteg ügyet hallunk, illetve sajnos ez az elmúlt 25 évnek a terméke, hogy rengeteg olyan ügy volt Magyarországon, amelyek a teljes ország közvéleményét felborzolták, de semmilyen konkrét intézkedés nem volt. Nem lettek megtalálva a fő bűnösök, nyomozások ugyan folytak bizonyos esetekben, néha még nem is folytak, de aztán nem került oda nagyon sok ügy, hogy ebből vádemelések lettek, vagy ha voltak is, akkor csak nagyon apró és kicsi bűnösök lettek elfogva, és akik ezeket úgy szervezték annak idején, azok nem. De mondom: ez nem az elmúlt öt év problémája, hanem az elmúlt 25 évnek.

Beszélhetünk itt egészen az MSZP pártvagyonának az eltűnéséről és felszívódásáról, azoknak az átjátszásáról, a rendszerváltást követően hirtelen bizonyos politikusoknak a meggazdagodásáról, akár milliárdossá válásáról, beszélhetünk az autópálya-építésekről, amelyek itt a térség legdrágább autópályái voltak, de ugyanígy a vasúti építések is és a többi. Beszélhetünk arról, amikor azt láttuk és olvastuk mindenhol, hogy bizonyos esetekben polgármesterek vagy politikusok, akik döntési jogkörrel bírnak, 10 százalékosnak vagy 20 százalékosnak nevezi őket már a lakosság, mert tudják, hogy akkor fog valaki megkapni valamilyen megbízást, hogyha bizonyos csúszópénzeket juttat el oda. És amikor mi itt szóvá tettük bármikor, ellenzéki pártok, mindig azt kaptuk a parlamentben, hogy tessenek feljelentést tenni, tessenek hozzá hozni a bizonyítékokat.

Csak azt is látni kell, hogy nem mi, országgyűlési képviselők vagyunk a nyomozó hatóság, nem mi vagyunk az, akiknek ott áll a rendőrség a rendelkezésére, akiknek a bizonyítékokat így hozzák azok az emberek, akiknek ez a feladatuk, akik évtizedeken keresztül ebben nőttek fel, megfelelő tapasztalatuk van. Tehát nekünk nincsen meg az a nyomozati jogkörünk, amivel mi ezeket tudnánk hozni. Éppen ezért lenne nagyon fontos az, hogy ezekben a kirívó ügyekben az ügyészség bizony hivatalból lépjen fel, és rengeteg közelmúltbeli példát is említettek a képviselőtársaink, csak példálózó jelleggel.

Szó volt itt már a Margit híd felújításáról, amit éppen Schiffer képviselőtársam, illetve Staudt Gábor képviselőtársam is említett, a trafikmutyikról, a közgépes pályázatokról, a közbeszerzési pályázatokról, az állami földek gyanús átjátszásáról, a milliárdos áfacsalásokról és a többi. És mi történik ezekben az ügyekben? Azt látjuk, hogy a média ezeket felkapja, a média foglalkozik vele, és milyen eredményeket kapunk? Gyakorlatilag semmilyet. Semmilyen eredmények ezekben nincsenek. Beszélünk róla, a média megírja, aztán majd évek múlva, évtizedek múlva ugyanúgy elfelejtődnek, mint ahogy az olajügyek elfelejtődtek annak idején, ugyanúgy nem fognak vele az emberek foglalkozni. Akik ebből milliárdokat szedtek össze, azok nyugodtan ülnek a babérjaikon. És mi lesz ezzel, milyen kép alakul ki az ügyészségről, milyen kép alakul ki Magyarország kormányáról, a Magyar Országgyűlésről, amikor azt fogják mondani, hogy hát, milyen országban élünk mi? Egy banánköztársaságban élünk, ahol nem történik meg az ügyeknek a feltárása, az ügyeknek a kivizsgálása? Ha korrupciós ügyről beszélünk, hogyha politikusok is érintettek benne, akkor abból már semmi nem lesz, hiszen úgyis valahol ezt majd el fogják kaszálni, és valahol majd el fog tűnni, el fog sikkadni az az ügy.

És akkor hallottuk, valaki itt említette, hogy ha valaki a Marsról jött volna és végighallgatta volna a mai felszólalásokat, akkor az MSZP-s képviselők felszólalása alapján úgy tűnne, minthogyha lenne itt egy nagyon-nagyon csúnya jelenlegi kormánypárt, aki az elmúlt négy és fél évben bevezette a korrupciót Magyarországon, amit ők mélységesen elítélnek, és nem beszélnek az azt megelőző évekről, amikor ők voltak kormányon, amikor rengeteg korrupciós ügyről hallottunk, ahol ugyanúgy nem történt meg ezeknek a kivizsgálása, ugyanúgy nem történt meg ezeknek a feltárása. Amikor arról beszélnek, és itt felelősségre akarják vonni a legfőbb ügyészt és mindenkit, aki ezen a téren nem tett semmit, és halljuk ezeket a történeteket itt sorban, hogy milyen visszaélések vannak, hogy folyamatosan a bíróság felmenti, mert az ügyészség másfajta irányba megy el, nem olyan tevékenységet végez; itt nem az ügyészséget akarom védeni, csak azt akarom érzékeltetni, hogy mennyire arra játszik rá ez az ellenzéki párt, hogy az embereknek a politikai emlékezete csak bizonyos rövid időre terjed ki, és nem nézi a 8 évvel, 15 évvel ezelőtt történteket, minthogyha itt egy olyan párt lenne, amely gyakorlatilag semmit sem tett.

Nem akarok én semmi másra ezzel kapcsolatban utalni, de azért szeretnék egy példát felhozni az elmúlt négyéves ciklusból, ami szerintem eléggé botrányos volt, és egy olyan eseménye volt az elmúlt négyéves ciklusnak, ez pedig a T/6391-es törvényjavaslat volt, amely az országgyűlési törvénynek a módosításáról szólt, és amiért kiemelném, az a 9. számú módosító javaslat volt. Ennek az a lényege, hogy beszélünk a korrupcióról, és itt a rendszerváltáskor, 1990-ben olyan jogszabály-módosítások történtek, amelyben a nagy jelentőségű korrupciós ügyekben lehetősége volt a Magyar Országgyűlésnek, hogy azokat kivizsgálja. Eseti bizottságokat állíthatott fel abban az esetben, amikor a rendőrség már nem tudott eljutni, mert a politika letette azokat a sorompókat, amin nem tudott továbblépni, akár az ügyészségnél, akár a rendőrségnél, és abban az esetben legalább az ellenzéknek joga volt arra, hogy vizsgálóbizottságot állíthasson fel, és kivizsgálhassa ezeket a korrupciós ügyeket. Majd 2012 márciusában éppen az MSZP-s politikusok voltak azok, akik beadtak egy törvényjavaslatot, amelyben jelentősen leszűkítették ezeknek a vizsgálóbizottságoknak a lehetőségét. Én azért név szerint is felolvasnám, hogy kik voltak azok a politikusok: Ujhelyi István, Harangozó Tamás, Lamperth Mónika, Mesterházy Attila, Simon Gábor és Bárándy Gergely, akik azt a törvényjavaslatot nyújtották be az országgyűlési törvény 24. § (1) bekezdéséhez, amely szerint az Országgyűlés a közérdekű interpellációval, kérdéssel, azonnali kérdéssel nem tisztázható ügyekben állíthat fel csak egyedi vizsgálóbizottságot.

Tehát leszűkítették, márpedig interpellációt, azonnali kérdést bármivel kapcsolatban be lehet adni, tehát ami abban nem tisztázható szerintük, tehát itt már beszűkítették a lehetőséget. Nem hozhat létre vizsgálóbizottságot egyedi jogi felelősségek megállapítása ügyében, nem terjedhet ki a vizsgálat olyan ügyekre, amelyeknek folyamatban lévő büntető-, szabálysértési, polgári vagy hatósági eljárás a tárgya. És mi történt? Gyakorlatilag azóta minden olyan ügyben, ami korrupciós ügy itt felmerül a parlamentben, amiben vizsgálóbizottságot szeretnénk felállítani, akkor erre a jogszabályra hivatkozva szépen a kétharmados többség lesöpri.

És mit tapasztaltunk? Az, hogy az MSZP benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, ezt a módosító javaslatot, az csak egy dolog, mert nem kötelező elfogadni, és azt is láttuk az elmúlt négy év gyakorlatában, hogy gyakorlatilag az ellenzéknek bármilyen javaslata volt, azt a kétharmados többség így söpörte le. Hát, nagyon véletlen, hogy volt egy pont, ahol éppen találkozott a kétharmados többségnek az akarata, meg az akkor volt, korábbi kormányzó többségnek az akarata abban, hogy felejtsük el a múltban tett bűncselekmények kivizsgálásának a lehetőségét itt a parlamentben, hogy ne tudjunk a korrupcióval kapcsolatban vizsgálóbizottságokat felállítani, és ez úgy látom, hogy mind a két pártnak, amely itt Magyarországot kormányozta az elmúlt 25 évben, együttesen érdeke.

Sajnos, ebben semmilyen változás nincsen. Ezért élhet ma is a korrupció. Ezért nincs az ügyészségen egy olyan valódi, ütőképes szervezet, amelynek az lenne a feladata, hogy feltárja a jelenlegi politikai ügyekben is azokat a szálakat, amelyeket itt több képviselőtársam is elmondott, és hivatkozott Horvátországra és más olyan országokra, ahol bizony kiválóan tud működni. Itt abban a pillanatban, amikor valamilyen politikai érdekekbe ütközik a nyomozás, akkor itt az lesz vizsgálva, hogy vajon kinek az érdeke, mehetünk-e tovább, nem mehetünk tovább.

Amíg ez Magyarországon így működik, addig Magyarországon a korrupció felszámolásáról nem beszélhetünk, addig sajnos Magyarország a korrupció posványába fog süllyedni itt, Európa közepén, és ezen kell változtatni. Legfőbb ügyész úr, nagyon jó munkát kívánok ehhez! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)