Demeter Márta (MSZP)

DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Legfőbb Ügyész Úr! Engedjék meg, hogy idézzek a Népszabadság 2013. február 28-án megjelent cikkéből: „A Kaposvári Törvényszék felmentette a tábornokperként elhíresült eljárás tizenöt vádlottját. Az elsőfokú ítélet súlyos vereség az ügyészségnek, a bíróság ugyanis kemény kritikával illette a vádhatóság elhibázott és törvénytelen módszereit. A vádlottak közül többen azt állítják: az ügyészség megzsarolta őket, hogy tegyenek terhelő vallomást szocialista politikusokra, s akkor megússzák a büntetést.”

A 2010-es parlamenti választást követően O. János ‑ aki 2009-ben a Honvédelmi Minisztérium egyik főigazgatója, és korábban beismerte a vesztegetést ‑ módosította a vallomását, és immár azt állította, hogy a pénz javát továbbadta feletteseinek. Ezt követően ő még több, HM-ben dolgozó tisztre és polgári személyre tett terhelő vallomást, akik kivétel nélkül tagadták, hogy részt vettek volna a vesztegetésekben. Az ügyészség ennek ellenére megvádolt 17 minisztériumi alkalmazottat, akik közül 14 ellen nem volt más bizonyíték, csupán az ő vallomása.

A fentiek okán már fél évvel ezelőtt az idézett újság arról írt, hogy összeomolni látszik a tábornokper vádja, a törvényszéken ugyanis O. János nem szólalt meg, az ügyészségen tett vallomásáról meg kiderült, hogy azt a nyomozó hatóság egy valótlan ígérettel szerezte be. Az előzetes letartóztatásban lévő O. Jánosnak ugyanis azt ígérték, ha új bűncselekményeket feltárva feletteseire terhelő vallomást tesz, akkor nem zárják börtönbe. A tábornok ennek hatására mártotta be társait.

Az ítéletet hozó háromtagú katonai tanács elnöke indokolásában hosszan kitért arra, hogy az ügyészség milyen hibákat követett el a nyomozás során, a valótlan, ígérettel kikényszerített vallomást a demokratikus jogállammal összeegyeztethetetlen módszernek minősítette. A bíró keményen bírálta az ügyészséget azért, hogy más bizonyítási módszert meg sem próbáltak bevetni, így nem jártak utána, hogy az állítólagos vesztegetések hol, mikor és hogyan történtek, nem ellenőrizték a pénz állítólagos átadását esetleg alátámasztó banki pénzmozgásokat, nem végezték el a pénzhez jutók vagyonosodási vizsgálatát, nem kérték le a vádlottak híváslistáját.

(10.50)

Ami végképp érthetetlen volt a bíró számára, hogy az ügyészség meg se próbált operatív eszközöket ‑ például lehallgatást ‑ bevetni, holott az ilyen ügyekben ez az egyik legalapvetőbb módszer. A bíró azt feltételezte, hogy az ügyészség talán azért kerülte ezeket a technikákat, mert maga sem volt meggyőződve a vád valódiságáról, s csak abban bízott, hogy egy ember kierőltetett vallomása elég lesz a perben. Bár a bíró ezt nem mondta, szavaiból az is kihallható, hogy a tábornokper vádja nagyobbrészt konstruált volt. Ezt egyébként az ártatlansága mellett végig kitartó 11 vádlott nyíltan elmondta. Szerintük az ügyész azt ismételgette, tegyenek terhelő vallomást a volt szocialista kormánytagokra, s akkor szabadon engedik őket. Mivel ezt nem tették meg, hosszú hónapokig előzetes letartóztatásban voltak. Volt, aki több mint egy évig nem hagyhatta el a börtönt, s volt, akit a börtönőrök megvertek, azt kiabálva, hogy most már tudja, mi a dolga; ebben az ügyben egyébként büntetőeljárás is folyt.

Engedjenek meg újabb idézeteket egy egy évvel későbbi, 2014. februári Népszabadság-cikkből: „Az elsőrendű vádlott a bíróság előtt kijelentette, azzal fenyegették, ha nem tesz beismerő vallomást, akkor neki annyi.” L. dandártábornok szerint az első kihallgatása során elhangzott az is, hogy „az ügyész bemocskolja a múltamat, teljesen szétzilálja a jelenemet, az egzisztenciámat, és elveszi mindenem, amim van, tönkre fogja tenni a családomat, ha viszont együttműködöm, kilátásba helyezték, hogy a súlyos, 10 év körüli büntetésemet 7 évre, de akár 5 évre is enyhíthetik”.

Más vallomásokból szintén kiderült, hogy az ügyészség a szabadságelvonás lehetőségét kifejezetten szankcióként említette, hogy a gyanúsítottakat a vélelmezett cselekmények beismerésére ösztönözze. Ennél azonban a vádlottak által elmondottak alapján még tovább mentek, azzal ugyanis, hogy a kihallgatások egy részén nem vehetett részt ügyvéd, korlátozták a gyanúsítottak védelemhez való jogát. „A nyomozás kétségkívül koncepciós jelleget öltött.” - nyi­latkozta ennek a lapnak még 2012 őszén Zamecsnik Péter, a tábornokper elsőrendű vádlottjának jogi képviselője. Szerinte tehát először döntöttek a bűnösség kérdéséről, majd a gyanú alátámasztására utólag próbáltak meg bizonyítékokat találni.

Az ügyvéd szakmai álláspontja egyértelmű, az eljárás során számos törvénysértés történt. A kihallgatások körülményei önmagukban felvethetik a kényszervallatás gyanúját, de Zamecsnik csak akkor lépett, amikor kiderült, hogy nemcsak saját védence, hanem többen is hasonló módon számoltak be a nyomozás során történtekről. Ezért a Kaposvári Törvényszéken még márciusban indítványozta, hogy a két katonai ügyészt zárják ki az eljárásból. Ehhez a 16-ból még 6 vádlott képviselője csatlakozott.

De a nyomozás során követtek el más súlyos hibát is. O. tábornokot először azzal vették rá a beismerő vallomásra, amelyre gyakorlatilag az egész vádat alapozták, hogy büntetlenséget ígértek számára. Ez vesztegetési ügyben igaz is lehet, ha valaki olyan visszaéléseket tár föl, amelyről a hatóság még nem szerzett tudomást, de erről a kitételről a gyanúsítottat állítólag „elfelejtették” tájékoztatni, vagyis abban a hitben nyilatkozott, hogy elkerülheti a felelősségre vonást. Ezeket az idézeteket szerettem volna ismertetni a sajtóból.

Azt mindenképpen szeretném hangsúlyozni, legfőbb ügyész úrnak címezve, hogy egy valódi jogállamban a legfőbb ügyész már egyetlen ilyen botrány után eltávolítaná a visszaélésben érintett, a koncepciós eljárások előkészítésében részt vevő ügyészeket, vagy ha erre képtelen, becsületből, tisztességből lemondatná azokat. Ön mikor teszi meg, mikor fog lemondani?

Egy nagyon fontos idézettel szeretném zárni a felszólalásomat. Abból a válaszból idéznék, amit legfőbb ügyész úr adott Harangozó Tamás képviselőtársam azonnali kérdésére még 2013. március 4-én. Az idézet a következő: „Azt gondolom, hogy valamennyiünk érdeke, alapvetően a társadalom érdeke, hogy korrupciómentesen éljünk. Az ügyészség ezt szolgálta, ezt szolgálja és a jövőben is ezt fogja szolgálni.” ‑ ezt mondta legfőbb ügyész úr. Tehát innentől kezdve csak egyetlen költői kérdésem maradt, az, hogy vajon a legfőbb ügyész tévedett, téved és tévedni fog, vagy pedig az a több tízezer ember téved-e, akik az utcán demonstrálnak nap mint nap, mert úgy látják, hogy feltáratlan a rendszerszintű korrupció Magyarországon. Tehát ki is veszítette el a realitásérzékét? Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)