Hende Csaba (Fidesz)

HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örömömre szolgál, hogy többen támogatták a törvényjavaslat egészét, illetve fontos részletrendelkezéseit. Azt természetesnek tartom, hogy más kérdésekben az ellenzék és a kormánypártok között politikai, illetve szakmai nézetkülönbség van. Ez egy többpárti demokrácia keretei között teljesen normálisnak minősíthető.

Mindenképpen szeretném hangsúlyozni, hogy a honvédelmi tárca, amely a mögöttünk hagyott több mint négy évben, szinte kivétel nélkül, elfogadott módosító javaslat nélkül vitte át magas szakmai színvonalon előkészített jogszabályait, törvényeit ‑ és ezért utólag is hálával tartozom az Országgyűlés minden képviselőjének ‑, természetesen bármely olyan kérdésben, amely felveti, felvetheti a bizalom hiányát vagy annak csökkenését a Ház különböző oldalai között, a lehető legudvariasabban meghátrál, és felajánlja a szakmai egyeztetés, konszenzusteremtés lehetőségét.

Engedjék meg, hogy a leglényegesebb kérdésről szóljak. Persze minden fontos ebben a törvényjavaslatban, hiszen csak fontos ügyek tartoznak a törvényalkotás tárgykörébe, de mégis van egy olyan kérdés, amely a bizottsági módosító javaslat tárgyát képezi, ez pedig a válságkezelésre vonatkozó szabályozás.

A tervezett szabályozásról röviden. A Magyar Honvédség egyik fő feladata, hogy lehetőleg sose kelljen alkalmazni, hogy a prevenció legyen a legfontosabb szerepe; ha mégis, akkor elsősorban úgy, hogy a honvédség tevékenysége a lehető legminimálisabb mértében befolyásolja az állampolgárok mindennapi életét. Jelen esetben cél, hogy még ki nem alakult, olyan konfliktus esetén, amikor a nemzetközi helyzet feszültsége megköveteli, de még minősített helyzet kihirdetésére nem kerülhet sor, a honvédség gyorsított, a lehető legkevesebb bürokratikus akadállyal terhelt módon és úton készülhessen fel.

Ez a könnyítés azonban ‑ erre irányult a törvényjavaslat eredeti szövege ‑ kizárólag a döntések előkészítésére vonatkozott volna, egyszerűsített döntési jogról szó sem lehet; itt alkotmányos garanciák vannak, amelyek áthághatatlanok, és amelyeket az első demokratikus kormány idején, az 1990 és 1994 közötti időszakban lefektetett honvédelmi jogrendszer, az új honvédelmi törvény és az alkotmány akkori módosításai alapoznak meg, ezek konszenzust tükröznek. Ezen konszenzus fenntartása olyan fontos érték, amely még félreértések felmerülése esetén is azt a kényszert rója a Honvédelmi Minisztériumra, hogy világítsa meg, alaposabban dolgozza át, és mindenki számára elfogadható formában hozza ide a haza védelméhez egyébként szükséges szabályokat.

Tehát ebben az eredeti javaslatban az alkotmányjogi szempontok szerint az ország és a közigazgatás működése változatlan maradt volna, a döntési jogkörök az Alaptörvényben és a honvédelmi törvényben békeidőszakra meghatározottak maradtak volna. Az így meghozott döntések, a módosítás alapján lehetővé vált döntések kizárólag a Magyar Honvédség vonatkozásában és a honvédelmi törvényben meghatározott feladatai keretén belül érvényesülnének. Valamennyi garanciális elem és a polgári irányítás alkotmányos követelménye azonban változatlanul marad.

A törölt javaslat kulcselemeiről még egyszer: tehát csak krízishelyzetben, célhoz kötöttséggel, mikor még azonban nem szükséges az állampolgárok életét részben befolyásoló vagy azt módosító, különleges jogrend bevezetése, csak ideiglenesen és csak a döntések előkészítésének meggyorsítására lehetne felhasználni a válsághelyzetre vonatkozó, új szabályozást. Így tehát sem önkényes, sem illegitim, sem illegális döntéshozatal kérdése nem merülhet fel.

A válságkezelés lényege pontosan az, hogy ez nem egy nevesített, különleges jogrend, például a kialakult ukrán helyzet vagy akár az ebolajárvány miatt nem kell különleges jogrendet kihirdetni, a lakosságot frusztrálni, nem szükséges a magyar állampolgárokat mindennapi életükben érintő, különleges szabályozás bevezetése, ugyanakkor célszerű a rugalmas válasz alapjának a megteremtése. A válságkezelést ‑ és most egy NATO-szabványt, egy NATO-dokumentumot idéznék ‑ ”a NATO alapvető biztonsági feladatának tekinti, amely magában foglalja a katonai és nem katonai intézkedések lehetőségét a fenyegetés elhárítására, a nemzetközi béke és biztonság megőrzése vagy helyreállítása érdekében. A NATO értelmezésében a válság lehet politikai, katonai vagy humanitárius, és oka lehet politikai vagy fegyveres konfliktus, ipari vagy természeti katasztrófa.”

Erről beszélünk. Ezekre a helyzetekre kell felkészülnünk úgy, ahogy azt az élet és a történelem elénk hozta.

(10.50)

Ha még folytathatom: a Magyar Honvédség Műveletszabványosítási és Doktrinális Bizottsága 2014 novemberében szintén elfogadott egy definíciót a válság kapcsán, amely úgy hangzik: „A válság olyan helyzet, amely a nemzet biztonságát, érdekeit vagy a nemzetközi békét, a stabilitást veszélyezteti, és amely döntéshozatalt vagy tevékeny fellépést igényel. A válsághelyzetek a feszültségek olyan eszközökkel történő növelésével jönnek létre, amelyek még a háború szintje alatt maradnak.” Ennyi tehát a szakmai indokolása annak a javaslatnak, amely ellenzéki oldalról némi értetlenséggel lett fogadva. Mi ezt megértjük, ezért felajánljuk a szakmai egyeztetés lehetőségét, és azt, hogy a lehető legcélszerűbb keretek között alkalmas időben térjünk vissza erre a problémára. Mindazonáltal köszönettel tartozom az ellenzéki képviselőknek azért, hogy behatóan foglalkoztak a javaslatunkkal és elemezték azt. Bízom abban, hogy módosító javaslatuknak bizottsági módosítóként a kormány részéről való támogatásával a bizalmatlanság legtávolabbi jele vagy szikrája is eltűnt, és készen állnak ‑ ahogy ezt képviselő asszony hangoztatta is ‑ a további egyeztetésekre.

A további felszólalások tekintetében: Kónya Péter vicces felszólalására nem feltétlenül szeretnék reagálni. A Honvédelmi Minisztériumban 511-en dolgoznak, részben katonák, részben kormánytisztviselők. A ruházati előírások a kormányzat egészére irányadó dresszkódnak felelnek meg. Az pedig, hogy a munkatársak esztétikai szempontból kielégítik Kónya Péter kényes ízlését, örömmel tölt el engem.

Az életpályamodell, illetve az illetményemelés kapcsán szeretném még felhívni a képviselőtársak figyelmét arra, hogy legyenek kedvesek a költségvetési törvényt tanulmányozni. Az a 11 milliárd forint, a július 1-jétől, jövő év nyarától sorra kerülő illetményemelés, amely 30 százalékos lesz a bértömeget tekintve ‑ tehát átlagosan ekkora emelést jelent a katonák illetményében ‑, benne van a költségvetési törvényben. Ne próbáljanak úgy tenni, mint ha ez egy bizonytalan kérdés lenne, ami vagy lesz, vagy nem lesz, ki tudja, hogyan lesz! Lesz illetményemelés, ennek a törvényi garanciái rendelkezésre állnak, a kormány a szükséges döntéseket meghozta, és mindennek a szabályozás nyelvére fordítása jelenleg folyamatban van. Úgyhogy tessenek megnyugodni, az Orbán-kormány jövőre 30 százalékkal, aztán a 2016-17-18-19-es év január 1-jével további 5-5 százalékkal emelni fogja a katonák illetményét, így összesen 50 százalékos emelést hajt végre, nagyjából ugyanakkorát, amekkorát 2002-ben; akkor is az Orbán-kormány hajtott végre ilyen mérvű katonai illetményemelést. Fájdalom, hogy az önök nyolcéves kormányzása alatt nem volt mód, nem volt lehetőség ezek szerint vagy szándék hasonló mértékű javításra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)