Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Végre a Jobbik által kezdeményezett vitanapon lehet beszélni részletesebben a Ház falai között olyanról, amit eddig rejtegettünk, titkolgattunk. A kérdés az egészségügyi dolgozók elvándorlása, ugyanis ez bénítja a kórházi, szakrendelői, háziorvosi, de már a fogászati, sőt lassan a gyógyszerészeti rendszert is. Az elvándorlás az alulfinanszírozás után az egészségügy legégetőbb top hármas kérdése, azok közül is talán az első.

Az egészségügy eddigi működését már semmi más nem szavatolja, mint ahogy Vona Gábor elnök úr elmondta, mint az egészségügyben dolgozók lelkiismerete, szakmai elhivatottsága, mert a pénzhiány és az elvándorlás olyan fojtogató, hogy nem túlzás azt állítani, az ellátás kritikus pontjánál tartunk. Az elvándorlásra nehéz rálátni és nagyon pontos számokat mondani. Az egyik mutatóként emlegetett, az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal által vezetett statisztikákról szóló, leegyszerűsítő cikkekkel és lebutított adatokkal szemben pontosan azt érdemes látni, hogy hány fő orvos, fogorvos és szakdolgozó kér képesítéséről hatósági bizonyítványt.

Természetesen a statisztikákban benne vannak azok is, akik már külföldön élnek, de országot váltanak, vagy már korábban meglévő szakvizsgájukat akarják szintén elismertetni. Tehát ez torzítja a meglévő képet. Másrészről a statisztikák azért sem helyesen szoktak megjelenni az újságokban, mert elfelejtenek levonni belőle külföldi állampolgárokat, akik eleve ugródeszkaként használják országunkat, így helyesen az ő számukat ki kell vonni az elvándorlók közül, bár távozásuk szintén azt támasztja alá, hogy nem vonzó a magyar egészségügyben dolgozni, még olyanok számára sem, akik szegényebb országokból érkeznek.

Helyes értelmezése tehát a statisztikáknak, például 2012-ben 1708 magyar állampolgár kérte hatósági bizonyítványát, míg 353 külföldi kérte hasonló kiadását. Így hát egy bizonyos szám csökkentésével megállapítható, hogy a helyes szám hozzávetőleg 950 körül kellene hogy legyen. Egyébként is érdekes tünet, és erre is fontos felhívni a figyelmet, hogy a külföldi gyógyítók magyarországi munkavállalási hajlandósága is romlik. Míg 2006-ban 169 külföldi orvos honosíttatta magyarországi munkavégzéséhez diplomáját, addig 2010-ben már csak 35.

Természetesen a statisztikák így is rémes trendet vázolnak. A legutolsó statisztikai adatok négy évre vetítve, 2010-es adatokból nézve, ugyanazokat vázolják föl, amiket már korábban lehetett hallani, általánosságban 2010-ben az összkérelmezők száma 1777 fő volt, ami folyamatos emelkedést mutatott 2012-ig, majd a 2013-as évre egy picit mérséklődött. A trendeket nézve az orvosok száma ingadozó volt, de a 2010. évi 1111-hez képest 1200-ig emelkedett, majd utána csökkent 955-re. A fogorvosok száma folyamatosan, apránként nőtt, az ápolóké pedig 2012-ben egy kiugró nagy emelkedéssel állt be az 536 fős arányra.

(14.30)

Még szörnyűbb a statisztikák közül azokat látni, amelyek a nemek szerinti megoszlásra vonatkoznak, ugyanis itt azt láthatjuk, hogy összességében a nők élnek többségében azzal a lehetőséggel, hogy bizonyítványaikat kikérik, ezzel szemben viszont az általános orvosok területén a férfiak vannak túlsúlyban. Tehát megállapítható, hogy összességében több férfi orvos kérelmező van, így több férfi orvos hagyhatja el Magyarországot.

De mi állhat a hátterében, és milyen megoldások vannak rá? Természetesen másként érinti az elvándorlás az egészségügyi szakmákban a nagyobb klinikai központokat, nagyvárosi kórházakat és a kis kórházakat. Úgy látjuk, hogy ezen a szinten is az elvándorlás során a vidék Magyarországa a vesztes, főként kis- és középméretű városokban.

Az elvándorlás okairól tisztán és érthetően írnak az orvosmigrációs kutatások. Ilyen okok lehetnek: alacsony fizetés, rossz megbecsülés, nehéz előrejutás a szakmán belül, ápolói téren alacsony bérek, túlhajszoltság, de sajnos előkelő ok a szakképzés színvonalának romlása is. Korábbi személyes tapasztalataimból szűrtem le, hogy mindegyik megjelölt indok valós, a megoldás éppen ezek rendezésével érhető el. Tehát a megoldási javaslatok röviden annyiban állnak, hogy a kormánynak feltétlenül be kell indítania az életpályamodellt, illetve megfelelően kell a szakképzést megoldania. Így hát a megoldási javaslatokra azt tudjuk mondani: ha értik, tudják, mire várnak még? Hány vitanapot kell még a cselekvéshez tenni?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)