Czibere Károly

CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak! A következőre szeretnék reagálni az elhangzottak kapcsán. Elsőként arra, hogy a szociális kiadások csökkennek. Ezt jó lenne számokkal alátámasztani. Ha megnézzük a szociális szolgáltatási kasszát, ha megnézzük a gyermekétkeztetési kasszát, ha megnézzük a szociális támogatási kasszát, a közfoglalkoztatási kasszát, mindenütt növekedés van. Tehát azt nagyon egyértelműen be kell tudni bizonyítani (Bangóné Borbély Ildikó: Akkor felolvasom!), hogy hol is vannak ezek a csökkenések, a szociális kiadások csökkenései.

Az OECD-statisztikákkal is óvatosan kell bánni, hiszen a statisztikák egy része bizonyos elemeit, például az oktatásügyet beveszi, mást nem. Tehát ezt, hogy mi tartozik a szociális kiadások közé és mi nem, itt most a szociális támogatási, szolgáltatási, gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszerről beszélgetünk, másról nem.

A szegénység nő. Múlt héten jelent meg a KSH kiadványa. (Bangóné Borbély Ildikó: Jaj!) Igen? Mert? A KSH kiadványa ’14 áprilisában lett felvéve. ’14 áprilisában! A ’14 áprilisi felvétel azt mutatta, hogy negyedmillióval csökkent a szegénységnek kitett emberek száma Magyarországon, ’13-ról ’14-re. (Heringes Anita: Ez nem igaz! ‑ Bangóné Borbély Ildikó: Vidéken is el meri mondani?) Ez tény! (Az elnök csenget.) Az Eurostat ugyanezeket az adatokat használja.

Fontos lenne, hogy a számoknak legalább higgyünk. A szegénységnek kitett, a szegénység által veszélyeztetett emberek száma az elmúlt 12 hónapban 241 ezerrel csökkent, negyedmillióval csökkent. Ezt fontos leszögezni.

A harmadik kijelentés az volt, hogy a jövedelmi olló nő. Benne volt ugyanebben a statisztikában, hogy 2013-ról 2014-re ugyanúgy 28 százalékon áll a jövedelemegyenlőtlenségi mutató. Egy dekát sem növekedett a jövedelemegyenlőtlenség az elmúlt 12-18 hónapban. A számoknak illik hinni.

(Gelencsér Attila elfoglalja a jegyzői széket.)

A következő kérdés, hogy a szegényeket hagyja cserben. A Taigetosz is felmerült. Ezeket szeretném egy az egyben visszautasítani! Az elkerülte az önök figyelmét, hogy a rendszer átalakítása úgy történik, és ezért nincs igaza Vágó Sebestyén képviselő úrnak, ha a létfenntartás veszélybe kerül, pontosan az az alapelve a szociális támogatási rendszer átalakításának, hogy a jövedelemkompenzáló létfenntartás, jövedelempótló támogatás mindkét fajtáját, tehát a foglalkoztatást helyettesítő támogatást is és az egyt-t, egészségkárosodotti és gyermekfelügyeleti támogatást megemeli a kormányzat és elemeli az önkormányzatoktól. Ez egy nagyon fontos dolog. Lehet, hogy ez elkerülte a figyelmüket. Ezt kétféleképpen is elemeli az önkormányzatoktól és a képviselő-testületektől a kormányzat. Egyrészt járási szintre emeli. (Bangóné Borbély Ildikó: A járás biztosan jobban tudja, mint az önkormányzat!) Másrészt pedig száz százalékban állami támogatásúvá, központi költségvetésitámogatásúvá alakítja át. Tehát az önkormányzatoknál kizárólag kiadáskompenzáló támogatások maradnak és ezek alakulnak át települési támogatássá.

A kompenzációs rendszerről beszéltünk. Azt szeretném ismételten leszögezni, bármilyen összeesküvés-elméletet kizárva, hogy a szociális támogatási rendszer átalakítása nem lehet egy önkormányzatnak sem hivatkozási alap bármilyen új sarc kivetésére vagy régi sarc megemelésére. Ez teljesen egyértelmű. Folyamatosan vannak önkormányzatokkal egyeztetések. Tegnap a Belügyminisztériumban egy rendkívül széles körű egyeztetés volt polgármesterekkel. Semmilyen ilyen típusú észrevételt vagy kifogást nem emeltek a szociális támogatási rendszer átalakításával kapcsolatban.

Vágó Sebestyén képviselő úr említette a szubszidiaritás elvét. Így van, ez egy nagyon fontos cél volt ’93-ban, a szociális törvény megalkotásakor is és most is egy nagyon fontos cél. Valóban azt a fajta célzottságot, amit a képviselő úr említett, ezzel lehet megteremteni. Valóban azok döntsenek, akik ismerik a helyi településen élők problémáit.

Teljesen egyetértünk abban is, hogy mi a decentralizáció lényege. A decentralizáció lényege az, hogy pontosan a krízis fogalma egészen más Budapesten, mint egy kis tanyán. De akkor ehhez illendő az ön által is említett mozgásteret szélesebbre venni. Teljesen egyetértünk abban is, hogy a decentralizációnak lehetnek káros hatásai. Tehát egész egyszerűen az, a szakirodalom lábbal szavazásnak nevezi, amikor elindulnak egyik településről a másikra. Igen ám, de azzal, hogy a létfenntartáshoz kapcsolódó támogatások a járási szintre kerülnek és csak a kiadáskompenzálók maradnak önkormányzati szinten, ez a veszély lényegesen csökkenni fog. A kormányzat az elmúlt években is folyamatosan figyelemmel kísérte a segélyezési gyakorlatát az egyes önkormányzatoknak, a rendeleteket és a jogalkalmazást. Volt egy visszatekintő indexálás a segélyezés kialakításában, amely folyamatosan figyelemmel kísérte azt, hogy ki mire fordítja azokat a forrásokat, amelyeket a központi költségvetés erre a célra ad. Ezért én nem látom, hogy a képviselő úr által említett következmények bekövetkeznének, vagy ezzel fenyegetnének, elmondván, hogy miként is alakul át ez a rendszer.

Végezetül még a rezsicsökkentésre és a szegénységi statisztikára visszatérve, azt gondolom, azért is fontos és legitim érv a rezsicsökkentés hangoztatása és emlegetése ebben az összefüggésben, mert pontosan ez a KSH-kiadvány, amely múlt héten jelent meg, mutatja azt is, hogy a szegénységi kockázat csökkenésének egyik legfontosabb eleme vagy attribútuma vagy dimenziója, az pontosan a lakásukat adekvát módon kifűteni képesek vagy nem képesek arányának alakulásában áll. Ez 12 hónap alatt 18 százalékkal csökkent. Tehát azok aránya, akik azt mondják Magyarországon, hogy nem képesek a lakásukat megfelelő módon kifűteni, 18 százalékkal csökkent.

Ez az egyik legfontosabb tényező a szegénységi kockázat csökkenésében. Ezek objektív számok, kérem ezeknek a megfontolását. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)