Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetést megalapozó salátatörvény több ponton módosítja az oktatással kapcsolatos szabályozásokat is. Néhány apróbb technikai átvezetést leszámítva sajnos ismét negatív irányba változik a jogszabályi környezet. A vezérszónokimban elhangzott a pedagógusbérek automatikus emelésének kiiktatása, erről szeretnék egy kicsit részletesebben szólni.

(12.50)

A legfontosabb negatív változás véleményünk szerint ebben a salátatörvényben a pedagógusok automatikus béremelésének kiiktatása. Az LMP most is szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a kormány ismét megszegi a pedagógusoknak tett ígéretét, a pedagógusok illetményét az életpályamodell bevezetésekor ugyanis a minimálbérhez igazították.

Az LMP üdvözölte ezt a lépést annak idején. Ez volt ugyanis az életpályamodell és a hozzá kapcsolódó béremelés egyik sarokpontja. Erre azért van szükség, hogy a pedagógusok a minimálbér emelkedésével évről évre legalább egy minimális béremelést kapjanak, ne következzen be az, ami a szocialista kormányok alatt megtörtént: a 2002-es közalkalmazotti béremelés után az elmaradó korrekciók miatt néhány év alatt teljesen elértéktelenedett a korábbi emelés összege.

A jövő évi pedagógusbér-emelés így csak annak lesz köszönhető, hogy a kormány a korábbi ígéretét sem tartotta be, és négyéves részletben adják csak oda az eredetileg betervezett fizetésnövekedést. Ez sem kevés, de mi lesz akkor, ha végre sikerül majd 2017-ben teljesíteni ezeket az eredeti terveket? Onnantól vajon újraindul az elértéktelenedés? Merthogy emelkedés nem történik, tehát várhatóan befagy.

Amikor mindezt tegnap felhoztuk a parlamentben, csak a szokásos kormányzati arroganciával és cinizmussal találkoztunk ‑ most éppen Rétvári Bence államtitkár előadásában. Azt mondta, hogy sok ágazat cserélne a pedagógusokkal, és örüljenek annak, hogy minden pedagógus egyharmadával többet visz haza. Ez utóbbi állítás ráadásul nem is igaz. Ráadásul más megvilágításba kerül az egész történet, ha a fizetések 2008-2012 között elszenvedett értékcsökkenését nézzük.

Más megvilágításba kerül akkor is, ha a pedagógusterhek, az óraszámok növekedését nézzük. Akárhogy is, az automatikus béremelés kiiktatása az egyik fő tartópillérét rúgja ki a pedagógus-életpálya­modellnek és a hozzá tartozó anyagi megbecsülésnek. Teljesen értetlenül állunk azon kormányzati szándék előtt, ami a pedagógusokra vonatkozik, és állandó bizonytalanságban tartja őket. Hiszen az életpályamodellnek pont az lenne a legfontosabb célja, hogy a pedagógusok ne abban a helyzetben legyenek, amiben jelenleg vannak: egy dolgot tudnak biztosan, azt, hogy semmi sem biztos a fizetésüket illetően is. Ez biztonságot adna nekik. Ezt nem kapják meg, ehelyett állandó bizonytalanságban kell élniük, és nyilván ebből következő stresszben, ami nyilvánvalóan nincs jó hatással sem a teljesítményükre, sem az egész hozzáállásukra ahhoz, miképpen végzik ezt a rendkívül fontos és a nemzet szempontjából is kiemelkedően fontos feladatot, az oktatást.

Ezért kérdezzük: vajon miért van szükség arra, hogy ezt az apró kis biztonságot is kivegyék a pedagógus-életpályamodellből? Köszönöm a szót. (Taps az LMP padsoraiban.)