Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen elnök asszony beszámolóját. Az előttem szólók nagyjában-egészében egyébként megismételték, amiket elnök asszony elmondott.

Én úgy gondolom, hogy ezzel a beszámolóval nem az a baj, ami benne van, ez egy 250 oldalas, színes-szagos, úgy gondolom, hogy egy jól összeállított kiadvány. Ezzel az a baj, ami nincs benne, mert nincs benne az, ami ma Magyarországon valójában a médiával, a médiumokkal kapcsolatban a közvéleményt igazán foglalkoztatja, de ezekre majd egy kicsit később visszatérek. Először egy-kettő adatban szeretném kiegészíteni azt, amit elnök asszony is elmondott.

Hallottuk, hogy mennyire örömteli az a hír, hogy a helyi érdekeltségű televíziók milyen gyorsan átálltak, 38-ból 37 átállt a digitális platformra, és ez akár 300 millió forintot is felemészthetett volna. Itt két dolgot szeretnék megemlíteni. Nem olyan régen lefolytattuk mi itt az NMHH költségvetésének a vitáját, és az NMHH-nak van egy hatalmas tartaléka, 5 és 6 milliárd forint környéki pénzre tehetjük. Többször rákérdeztünk több ellenzéki képviselőtársammal együtt, hogy vajon mire tartalékolja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság ezt a hatalmas összeget. Nagyon homályos magyarázatokat kaptunk mi a vitában. Egyetlenegy dolog volt az, ami ebből kétszer is kihallatszott és kilátszott a mögül a köd mögül, amit idefújtak elénk a kormánypárti képviselők, azaz, hogy a digitális átállást finanszírozták ebből. Ha ebből csak 300 millió forint jutott a helyiekre, én úgy gondolom, hogy akkor ennél sokkal többet is lehetett volna, nem csak az egyhuszadát ‑ ez az egyik.

A másik: én örülök neki, ha elnök asszony és a kormánypárti képviselőtársaim úgy gondolják, hogy ez egy szép színes paletta, főleg a helyi érdekeltségű médiumokkal, főleg azokkal a médiumokkal, amelyek, hogy így mondjam, a kormánypártoknak nincsenek kézben és nem lehet őket kézből irányítani. Ez a paletta sokat fakult 2010 óta. 2010-ben 80 helyi érdekeltségű televízió volt, ma, ahogyan elmondták, 38 van csak, kevesebb, mint a fele, és ebből is csak 37 állt át a digitális platformra.

A helyi érdekeltségű rádiók tekintetében pedig nem tudom osztani a lelkesedésüket, hogy mennyire fontosak, mennyire jól működnek, és mennyire támogatják önök őket. 7 helyi érdekeltségű rádió az, amely elhallgatott az elmúlt évben, ez kiderült egyébként az NMHH elmúlt évi szakmai beszámolójából is. Esztergom, Tatabánya, Dunaújváros, Kaposvár, Székesfehérvár, Veszprém, Sárbogárd, csak hogy ne a levegőbe beszéljek, itt hallgattak el a helyi érdekeltségű rádiók. És hiába tettem föl a kérdéseket (Tessely Zoltán közbeszól.), hogy mikor sikerül kiírni az új frekvenciapályázatokat, nem sikerült... Nyomjon gombot, képviselőtársam, és akkor majd vitatkozunk egyet (Tessely Zoltán: Jó.); tehát hogy mikor sikerül majd kiírni az új pályázatokat a frekvenciákra.

Én úgy gondolom, hogy ami még kimaradt ebből a jelenlegi jelentésből, ami egyfajta valóságot persze felvázol elénk, csak ha az egészet nem bontjuk ki, akkor ez egy ilyen torz, kicsit párhuzamos valóság marad azzal, ami az általunk és a széles közvélemény által is ismert valóság, azaz, hogy most azért a piacnak egy eléggé komoly átalakítása folyik, hol adókkal, hol szabályozással, hol új csatornák létrehozásával, régiek összevonásával fogalmazódik meg.

Van, amiben persze egyetértünk. Élesen fel kell lépni akkor, ha a TV2 olyat csinál, amit a Szita Bence gyilkosságával csináltak, élesen és keményen fel kell lépni. Élesen és keményen fel kell lépni akkor is, hogyha az állam által az adófizetők pénzéből fenntartott közmédiában kreált hírek vannak, olyan hírek vannak, ahol később kiderül, hogy azt, aki a nyilatkozatot adta, nem úgy hívják, mint ahogyan odaírták a nevét, kiderül, hogy az egy másik tévétársaság riportere vagy éppen az operatőre, és ő egy műfelháborodásban valójában egy színdarabot ad elő, ami nem volna baj, csak ezt a híradóban adják le objektív hírként.

A kiegyensúlyozottságról azért esett szó, számok nélkül. Mondok számokat: a kiegyensúlyozottság ma úgy néz ki a közmédiában és a médiumokban politika tekintetében, hogy a kormányzati oldal a médiaszereplések 70 százalékát viszi föl. Ez ebben az évben az utolsó négy hónapban meghaladta a 70 százalékot. Akkor még 80 százalékos arányt is mértek a kormánypártok miatt. Én úgy gondolom, hogy nem mehetünk el anélkül e mellett a tény mellett, hogy azért csak volt egy önkormányzati választás ebben az időszakban. Ez egy kampány típusú kiegyensúlyozása volt egyébként az objektív tájékoztatásnak; jó sokat a kormányoldalról, és jó keveset az ellenzéki oldalról. Ebben egyébként élen jár a Class FM rádió, ahol a kormányoldal nem kevesebb, mint 88 százalékot kapott a kiegyensúlyozottság jegyében.

Csak hogy ezt mivel lehet összehasonlítani: egyébként neki a versenytársa ‑ nehéz itt megmaradni a dobogón ‑ az Echo TV, ahol 67,7 százalékot kaptak a kormánypártok. Nyilvánvalóan nem jutott mindenkinek ugyanannyi lehetősége arra, hogy kifejtse a saját véleményét, és elmondja azt, hogy ők hogyan látják a dolgokat. Én úgy gondolom, hogy ez nagy valószínűség szerint alkalmas arra ‑ főleg akkor, ha mellette megszűnik több mint 40 helyi érdekeltségű televízió ‑, hogy a politikai befolyást meg lehessen szerezni, illetve természetesen a politikai érvrendszert minél mélyebben el lehessen ültetni.

(17.40)

De hogy hogyan alakul még át a piac? Ugye van itt nekünk egy reklámtörvényünk, amely most már alig titkoltan arra szolgál, hogy kiszorítsa a magyar piacról az RTL Klubot. A TV2 most már kormánypárti érdekkörök holdudvarába került, az RTL Klub ennek eddig ellenáll, most úgy tűnik, hogy a reklámadó mértékével, a célzatosságával megpróbálják ezt a fajta piaci részesedést kiszorítani. Ha ezzel mégsem sikerül, akkor mégis tettek most egy olyan javaslatot ‑ hogy picit a jövőről is beszéljünk ‑, van most egy olyan javaslat Tuzson Bencéék tollából, hogy az alapcsomagban, ugye, ami a nyolc ingyenes frekvenciát osztja szét, abban a jövőre elinduló kettő új közszolgálati csatornának is helye legyen. Méghozzá, ami eddig természetesen nem így volt, de szokatlanul most nagyon ragaszkodnak hozzá, hogy megfelelő sorrendben legyenek ezek a csatornák. Ez azt jelenti, hogy az M1, az M2, az M3, a két új meg a Duna TV meg a Duna TV-nek a World változata, és akkor majdnem kész is van az alapcsomag. Az, aki kérem szépen, csak az alapcsomagot tudja nézni, neki jól beszűkítjük azt az információs sztrádát a kiegyensúlyozottság és a minél szélesebb ismeretek megszerzésének a jegyében, amelyen ő tájékozódhat. Én úgy gondolom, hogy ilyenkor a Médiatanácsnak fel kell emelnie a szavát. Ilyenkor, azt gondolom, hogy segítségül lehet hívni azokat az elveket, amelyeket elnök asszony elmondott a pulpituson, és úgy gondolom, hogy helyesen mondta el. Segítségül lehet hívni akkor, ha meg akarjuk ítélni ezeket az ügyeket, és azt mondhatná a Médiatanács, hogy ez így akkor most nincsen rendben.

Itt egy állami monopólium van, egy olyan állami monopólium, ahol sem kiegyensúlyozottság nincs, részrehajlás az van, néha még akkor sem emeli fel a szavát a Médiatanács, amikor a Magyar 1-es híradóban egész egyszerűen leszúrják a többi médiát csak azért, mert a kormány sikereiről nem számol be kellő terjedelemben, akkor ilyenkor én úgy gondolom, hogy eléggé sokat tehetnek.

Tudom, hogy 2013, ezért kezdtem úgy a fejezetet a mondatom elején, hogy kicsit beszéljünk a jövőről, csak hogy reflektáljak. Egyébként, ha még egy picit beszélünk a jövőről, akkor a múltból indulok, ugye már a tavalyi évben is úgy volt, meg már korábban is úgy volt, a hirdetési piacon, ahol a legnagyobb szereplő természetesen a magyar állam, hogy mindenki tudta, hogy hol érdemes hirdetni: ott, ahol a nagy magyar állami cégek hirdetnek. Teljesen mindegy, hogy mekkora piaci részesedése és hogyan van annak a médiumnak, amelyben megjelennek ezek a hirdetések. Ez most legalább centralizálásra kerül, hogy a múltból induljak és a jelenbe megérkezzek: azért csak létrejön egy központi kommunikációs hivatal, és egy személyben a Miniszterelnökség lesz az, amelyik ezeknek a pénzeknek az elosztásáról dönt. Ezek súlyos milliárdok, ami a piacnak az átalakításáról szól, mert mindig egy folyamatot látunk, a múltból megérkezünk a jelenbe, és az ugye kijelöl nekünk egy utat a jövőbe.

Úgy gondolom, hogy ha azokat az elveket, amelyeket elnök asszony ilyen helyesen elmondott, ilyen kifacsartan próbáljuk meg értelmezni, akkor jutunk el oda ‑ sajnos ‑, ahol most tartunk, hogy a köz­szol­gálatiság tényleg már csak egy címke, mindenfajta tartalom nélkül. Akkor jutunk el odáig, hogy elkészülhetnek olyan riportok, ahol nincs riportalany, hanem valamelyik másik tévétársaságnak az operatőre az, aki éppen felháborodik valamelyik intézkedésen vagy felháborodik bármi máson, éppen azokkal szemben, akik éppen most a kormánynak nem kedveznek. Ez a fajta torz alkalmazkodás pedig és ez a fajta torz világkép, aminek hiányzik az egyik oldala, amit elénk tettek, ez szül egy ilyen megfelelési kényszert. Itt nem azokkal van baj, akik ezeket legyártják. Azzal is van. Azzal van baj, hogy ők egy megfelelési kényszer alatt teszik, akik ezt leadják műsorban szerkesztők, ők is egy megfelelési kényszer alatt teszik, mert különben úgy érzik, hogy bajuk lesz. Még ha önök azt is állítják, hogy nem lesz, de ők úgy érzik, hogy ebből őnekik bajuk lehet, és torz híreket kapunk, és ami miatt ma itt vagyunk, hogy a Médiatanácsnak a beszámolóját meghallgassuk, következmények nélkül, elnök asszony. Nem voltak ennek következményei. Nagyon helyesen el tudnak járni bizonyos olyan ügyekben, amiben én is egyetértek természetesen, hogy meg kell bírságolni az ilyen tévétársaságokat, csak akkor úgy gondolom, hogy nem kell kettős mércével mérni. Ha más ilyen történik, akkor kérem, ott is ugyanezen hangzatos elvek alapján erősen és egyenesen lépjenek föl.

Javaslom annak az áttekintését, hogy a piac jelenlegi átrendezése, annak a fajta monopóliumnak a megszerzése, a kereskedelmi médiumoknak a piacról való kiszorítása, ez milyen piaci, milyen társadalmi és milyen egyéb következményekkel jár. Én nem állítom, hogy mindegyik káros, de azt sem lehet állítani, hogy mindegyik üdvös ezek közül a következmények közül. Én úgy gondolom, hogy a Médiatanácsnak akkor, amikor megtervez és figyelemmel kísér egy ilyen ingatlanportfóliót, akkor ez a dolga. Nem az a dolga, hogy elleplezze, hogy a közszolgálati médiumok a kormány szócsövei, nem az a dolga, hogy elénk tegyen egy olyan beszámolót, amelyben csak a szép és a jó dolgokat írjuk le, hanem az a dolga, hogy pártatlanul, mindegyik fél irányában megfogalmazza azokat a kritikáit és észrevételeit, amelyek, én úgy gondolom, hogy helyesek. Ennek az egyik fele elmaradt, ennek az egyik fele elmaradt, és én úgy gondolom, ahogyan látom a folyamatokat, hogy ha a jövőbe nézünk, akkor ez a jövőben is el fog maradni. Éppen ezért azt kell mondjuk, hogy önök most megőrizték a demokráciának azt a fajta látszatát, hogy beszámol a hivatal. Mi legutóbb is egyébként, akár az Állami Számvevőszéknél, akár a Nemzeti Médiahatóságnál is javasoltunk egy olyan módosítást, hogy eleget tesz az Országgyűlés felé való beszámolási kötelezettségének. Formailag teljesen megfelel, időben is van, a megfelelő bizottságok meg is tárgyalták. Tartalmilag, úgy gondolom, hogy az egyik fele hiányzik, és egy torz párhuzamos világot hoz elénk, ezért úgy gondolom, hogy ne csak formailag, tartalmilag is tegyünk eleget annak a törvény által önökre bízott, és úgy gondolom, hogy mindenki által joggal elvárt pártatlanságnak és ítélőképességnek, ennek tegyen eleget a tanács, és akkor mindenki sokkal szívesebben vesz ebben részt és vesz részt ebben a vitában.

Ne csökkenjen a helyi médiumok száma, újra legyen nyolcvan, legyen száz; támogassák őket jobban! Most már a tavalyi évvel együtt már 11 milliárd forint van az NMHH-ban. Álljanak ki mellettük, hadd legyenek ők is nagyobbak, hadd tudjanak fejleszteni, hadd lehessen a helyi lakosságot jobban tájékoztatni! Azt én értem, hogy ez a kormánynak nem érdeke, mert ők azt szeretik, ha egycsatornásan sok mindent lehet sulykolni. Önöknek nem ez az érdeke. Önöknek az az érdeke, hogy pártatlanok legyenek, hogy kiegyensúlyozott tájékoztatás legyen. Ha ez nem teremthető meg országos szinten, akkor teremtsük meg helyi szinten! Ez az önök érdeke is, és úgy gondolom, hogy azoknak az elveknek is az érdeke, amelyeket ön itt nagyon szépen elmondott. Ez úgy kerek, hogy ha erre hivatkozunk, akkor utána ezeket alkalmazzuk is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)