Czibere Károly

CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony, Képviselő Urak! Hadd folytassam ezt. Azt gondolom, minden jó szándékú és jó érzésű ember fülét és lelkét sérti az, hogy holokausztipar, ez ebben a Házban, ebben az országban elfogadhatatlan. A kormány nevében határozottan minden ilyen típusú megszólalást visszautasítunk. Sérti az, hogy Imre Kertész; ő Kertész Imre, és magyar Nobel-díjas író. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiból.) Nem ezzel terveztem foglalkozni, de azt gondolom, ezt meg kell tenni minden ilyen alkalommal.

A voltaképpeni téma pedig a felzárkózásügy. Teleki képviselő úr felszólalásához szeretnék csatlakozni vagy azt kiegészíteni. Szeretném megköszönni azokat a javaslatokat, amelyeket tett. Azt gondolom, hogy azonos ügy vezérel bennünket. Az, hogy tényleg a gyermekek, a hátrányos helyzetű családban élő gyermekek tényleg időben és olyan komplexitású segítséget kapjanak akár pénzbeli támogatás, akár természetbeli támogatás, akár szolgáltatás tekintetében, amelyek ‑ ez nagyon fontos kifejezés volt a hozzászólásában ‑ össze vannak fésülve, tudnak egymásról, koordináltan jelentkeznek. Azt gondolom, a kormányzat az elmúlt négy évben közel 100 milliárd forintot költött hazai és uniós forrásokból a felzárkózáspolitikára, és ezeknek a legfőbb eleme a közfoglalkoztatás vagy az aktivizálás mellett pontosan az volt, hogy a kora gyermekkorban, a születés pillanatától kezdve próbálják azt megteremteni, hogy a szegénység újratermelődésének a körét megakadályozza, hogy generációkon ne öröklődjön túl.

Azt, hogy ma 115 „Biztos kezdet” gyerekház van, amelyben azért több ezer gyermek tud mindennap… ‑ épp a napokban látogattam. Igen, volt egy ilyen kérdés, hogy szoktam-e a valóságban... ‑ igen, romatelepre is szoktam látogatni, igen, „Biztos kezdet” gyerekházba is szoktam látogatni, igen, kamerán kívül is szoktam látogatni, éppen azért, mert ez az ember feladata, ez a küldetése meg a szenvedélye is, azt gondolom. Tehát a „Biztos kezdet” gyerekházak pontosan az egyik legfontosabb eszköz ebben, amikor 3 év alatt, még az intézményes segítség és szolgáltatás bejövetele előtt elindul egy olyan segítség, ahol a gyermek és az anyukája egy helyen, egyszerre kap olyan segítséget, amely eredményes tud lenni, és ezen keresztül meg lehet akadályozni azt, hogy ez a kiilleszkedési vagy kirekesztődési folyamat elinduljon.

Az, hogy 23 gyerekesélyprogram van, ezt ön is jól tudja. Ez 32 ezer gyermeket ért el az elmúlt 3 évben, és még további 57 ezer, ez azt jelenti, hogy még további 15 ezer anyát, anyukát, szülőt. Ezek olyan adatok, amelyek azt mutatják, hogy ezeknek a pénzeknek a felhasználása hatékony és célzott, de tényleg a szegregátumok mellé vannak ezek a szolgáltatások, ön is pontosan tudja, a kijelölésnél nagyon figyelünk erre. Pontosan olyan típusú szolgáltatásokat tartalmaznak a „Biztos kezdet” gyerekházak is, amelyekre ezeknek a gyerekeknek szükségük van, és a gyerekesélyprogram legfontosabb része pontosan az, ami a gyermekjóléti rendszer feladata, hogy a szakembereket egymás mellé ültesse, hogy pedagógus, védőnő, szociális munkás, családgondozó együtt, egy asztalnál ugyanarról a családról beszéljen.

Éppen most volt három hete az elmúlt két év gyerekesélyprogramjainak az értékelése, és ott bizonyosodott be, hogy akkor, amikor a szakemberek le tudnak ülni így egymás mellé, és elbeszélik, hogy kinek milyen a tapasztalata a családról, és összeadják ezeket a tudásokat, ezek tudnak igazán hasznosulni a gyermek számára. Tehát ez a fajta komplexitás, amit a hozzászólásában jelölt, azt gondolom, a gyerek­esélyprogramokban kiválóan tetten érhető. Azt gondolom, a következő időszakban az a fontos, hogy azokat a gyerekesélyprogramokat, amelyek beváltották a reményeket, folytassák, ezeket a következő időszakba be is terveztük, és továbbiak is lehetőséget kapjanak. Reméljük, sikerül őket továbbterjeszteni.

Ez igaz a tanodákra is, a tanoda a következő lépés. Ugyanígy 4,2 milliárd forintot szánunk a következő három évben a tanodákra. Azt gondolom, a tanodák az egyik legjobban bizonyított ‑ egyetértek önnel ‑ szolgáltatás, tehát nem a visszafejlesztés az érdek, a közös érdek az, hogy ezeket továbbfejlesszük. A tanodákban 3100 diák kapott segítséget. Ezek kézzelfogható eredmények, és fontos a közvélemény felé is ezt kommunikálni, hogy a felzárkózásra fordított pénz nem kidobott pénz, nem majd egyszer lesznek eredmények, most vannak kézzelfogható eredmények.

A következő, az iskola kapcsán: 1800 általános iskolában működik ma integrált pedagógiai program, 1800 iskolában. Azt gondolom, ez 75 ezer általános iskolás, és az óvodára is ki van terjesztve az integrált program, 25 ezer óvodás van benne. Tehát azt gondolom, hogy 100 ezer kiskorú hátrányos helyzetű gyermeket el tudunk érni, és az integráció felé tudjuk őket segíteni az óvodában és az általános iskolában. Ezek megint olyan programok, amelyek alapvetően a helyi tantestület által vannak kitalálva, végigvezényelve, és valamennyi esetben azt látjuk, arról számolnak be, hogy ezek eredményesek voltak.

Ehhez illeszkedik azután az Útravaló-program is, amely 15 ezer gyermeket segít 3 milliárd forint értékben, ezt is továbbvisszük. Tehát azt gondolom, ha a kiskorúakat, a hátrányos helyzetű gyermekeket és a hátrányos helyzetű gyermekeket gondozó családok segítését nézzük, ami a felzárkózáspolitika központi eleme, hogy a nyomor körét minél hamarabb meg lehessen törni, akkor ebben igenis vannak eredmények. Az a fontos, hogy közösen levonjuk a tanulságokat, értékeljük ezeket a programokat. Van olyan program is, ezt nem kell elhallgatni, amely nem oda lett telepítve, nem olyan szakemberek vettek részt benne, vagy valamilyen installációs hiba volt, akkor itt le kell vonni a tanulságot, de a következő időszak tervezésében ezeket a tanulságokat le fogjuk vonni, ehhez várjuk is az önök javaslatát, hogyan lehet ezeket bővíteni, továbbmélyíteni és ezzel intenzívebbé tenni.

A következő: a képviselő asszonynak részben válaszoltam a gyermekszegénységgel kapcsolatos kérdésére. Azt gondolom, a gyermekszegénység elleni küzdelem közös ügy. Itt az előbbiekben a képviselő urakkal, a képviselő asszonnyal való KSH-vitában, azt gondolom, az a fontos, hogy amíg egy gyermek is szegény, amíg egy ember is szegény, addig közös ügy van, és addig az a feladat, hogy lehet célzottan és hatékonyan nekik segíteni, de ebben mind a három kérdés benne van, tehát a szociális támogatási rendszer, a természetbeni juttatási rendszer és a szolgáltatási rendszer összefésülése, egymásra figyelése és koordinált helybe juttatása.

Azt gondolom, itt nem csak olyan elemekre van szükség, amelyek úgynevezett rászorultsági elvűek, tehát a szegénységet kelljen bizonyítani ahhoz, hogy valaki segítséget kapjon. Tehát a gyermekétkeztetésben több esetben is szeretnénk abba az irányba menni, hogy egyre kevésbé a gyermekebéd-kedvezmény és a hasonló típusú juttatások, egyebek meghatározóak ezen a területen, hanem tudjuk ezeket jobban bővíteni. Azok az intézkedések, például a rezsicsökkentés, az ingyenes tankönyv vagy az étkezési térítések is ebbe az irányba mennek, ezek is fontos részei a szociális biztonságnak, amely, meggyőződésem, hogy közös ügyünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(16.00)