Vágó Sebestyén (Jobbik)

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Államtitkár úr expozéjában, illetve a fideszes vezérszónoktól is gyakran hallottuk azt, hogy a párhuzamosságokat meg kell szüntetni, ami hasonló, azt együtt kell kezelni, komplexen kell kezelni ezt a kérdést.

Ehhez képest 2010 óta, amióta van szerencsém országgyűlési képviselőként dolgozni, azt tapasztalom, hogy ha a szociális és gyermekvédelmi törvényhez hozzányúlnak, akkor csak toldozgatást és foldozgatást tapasztalunk. Lebegtetve volt éveken keresztül az, hogy lesz egy új szolgáltatási törvény, ami ötvözi ezt a két törvényt ? így lehet a legjobban egyébként a párhuzamosságokat megszüntetni -, de ezt a szolgáltatási törvényt még a kanyarban sem látjuk, pedig lassan szerintem ideje lenne. Ahelyett, hogy tényleg folyamatosan kiveszünk részeket, betesszük, módosítjuk, toldozgatjuk-foldozgatjuk, lehet, hogy tényleg egy új, komplex rendszer felépítésén kellene gondolkozni.

Sorba megyek azokon a módosításokon, amikben vitatkoznék. Az első a lehetőség a hajléktalan­ellátást nyújtó intézmények férőhelyszám-bőví­tésére, különös tekintettel, gondolom, a krízisidőszakra. Csak el kellene már jutni a kormánynak oda, amit már sok, hajléktalanokkal foglalkozó kérdésnél megemlítettünk, hogy a hajléktalankérdés megoldásában, a hajléktalanok problémájának megoldásában nem elsősorban a férőhelyszám-növelés az, ami megoldást jelent, ugyanis azt tapasztalatuk, eddig is megszokott volt az, hogy krízishelyzetben a fagyhalál és az egészségkárosodások elkerülése végett férőhelyszám bővítésére volt lehetőségük az ilyen ellátást nyújtó intézményeknek.

De akkor is tudjuk nagyon jól azt, hogy egy jelentős része van hajléktalan személyeknek, úgy mondanám inkább, hogy az utcalakóknak, akik nem hajlandók igénybe venni a szakosított, illetve az alapellátást sem, hajléktalanellátást egyáltalán nem képesek igénybe venni, nem hajlandóak igénybe venni. Rajtuk nem fog segíteni az sem, ha növeljük a férőhelyszámot. Vannak olyan települések, ahol azt tapasztaljuk, hogy a meghatározott és a megengedett férőhelyszámot fel sem lehet tölteni, ugyanis nincs az adott területen annyi hajléktalan. Tehát itt is inkább azt mondanám, hogy a férőhelyszám-növelés helyett egy komplex intézkedéscsomagra lenne szükség. Ezzel kapcsolatban már az előző felszólalásaimban, amikor ilyen jellegű törvényről volt szó, elég sok mindent mondtam. Tehát nem feltétlenül a férőhelyszámok növelése a kivezető út.

A falugondnoki szolgálatnál nem értem a módosítás lényegét. Azt gondoltam, hogy az ilyetén párhuzamosságokat igyekeztek az utóbbi időben kiküszöbölni. Tehát nem értem azt, hogy miért kell nevesíteni a törvényben azt, hogy a falugondnoki szolgálatnál, ha kistérségi társulás látja el ezt a feladatot, akkor párhuzamosan a törvény által előírt létszám fölött nem teljesíthetnek ilyen szolgálatot falugondnokok vagy tanyagondnokok. Nem értem, hogy ennek miért kell így belekerülnie, mikor a törvény pontosan leírja, hogy milyen lakosságszámnál hány főben lehet ellátni ezt a feladatot. Nem értem, hogy miért kell erre ráerősíteni, és miért kell még egyszer megemlíteni a törvényben.

A támogatott lakhatásról sok szó esett. Egyetértek azzal, hogy a támogatott lakhatás lehet az a forma, ami egyrészről a társadalom befogadóképességét, a társadalom elfogadását megerősítheti, egyfajta érzékenyítési eszköz is lehet egyébként a támogatott lakhatás bevezetése. Azzal is egyetértek, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek akár a fejlesztéséhez, akár a felnőttkori fejlesztéséhez, akár ? elnézést, hogy ilyet mondok, de nagyon sok esetben ez is egy nagy eredmény ? a szinten tartáshoz is nagyon nagy segítséget nyújt a támogatott lakhatás rendszere, de magának a támogatott lakhatásnak a kialakításában tisztább képet nem mutat ez a módosítás. Leírja azt, hogy hol és mikor kell mindenképpen azt alkalmazni, és nem adható meg az engedély más típusú ellátásra, de hogy konkrétan a támogatott lakhatás tág spektrumán belül melyik az az irány, melyik az az út, amit a kormányzat akár célravezetőnek tart, erről egyetlenegy szót nem találunk ebben a törvényben, tehát ezt a részét nem tisztázza a támogatott lakhatás kérdéskörének.

A belépési hozzájárulásról már volt szó. Én sem tudok egyetérteni ezzel az intézkedéssel, mégpedig azért nem tudok egyetérteni vele, mert nagyon jól tudjuk azt, hogy amilyen anyagi állapotban, anyagi helyzetben vannak a jelenlegi támogatási rendszer, sőt még azt is mondhatnám, hogy a céltámogatási rendszer mellett bentlakást nyújtó intézmények, azt lehet mondani, hogy majdnem hogy az életben maradásukat fogja jelenteni, hogy ezt a belépési hozzájárulást elkérik-e vagy nem. Egyébként a diszkriminációt én sem értem, hogy miért van különbség állami és egyházi fenntartók között, de gondolom, erre a választ megkapjuk.

De azonkívül, hogy az intézmény fenntartását valószínűleg nagyon sok esetben az fogja lehetővé tenni, hogy ezt a hozzájárulási díjat elkérik, ezenkívül nem nagyon számíthatunk arra, hogy az ellátás minőségének a javítására lehetőségük lesz ezeknek az intézményeknek ebből az összegből fordítani, ugyanis így fogják tudni a törvény által előírt dolgozói létszámot, egyéb feltéteket megteremteni. Félek attól, hogy ebből az összegből nem marad akár az ellátás színvonalának tárgyi fejlesztésére vagy akár az ellátás különböző projektjeinek, újításainak, új módszerek bevezetésének a foganatosítására.

A másik anomáliája pedig az, hogy vegyünk akár idősellátást, akár fogyatékosellátást, van egy ellátott, aki bekerül egy ilyen bentlakást nyújtó intézménybe, befizeti a belépési hozzájárulását, de akár az életkörülményeiben, akár az egészségi állapotában olyan változás történik ? akár a három éven belül is egyébként, amikor részarányosan a visszatérítés megilleti ?, hogy neki sajnos egy másik intézménybe kell átmennie. Ebben az esetben mi történik? Ha abban a másik intézményben is bekerülési hozzájárulási díjat kérnek, akkor az már tényleg fizikai képtelenség, hogy az az ellátott másodszorra is ki fogja tudni fizetni ezt a bekerülési hozzájárulást. És ha már, mondjuk, a három évből eltelt két év, akkor az azt jelenti, hogy tulajdonképpen, ha ezt a 8 milliós összeget vesszük, csak 2,5 millió forinttal tud gazdálkodni, és ehhez kellene hozzátenni a további összeget.

(19.50)

Tehát valahogy nagyon nagy buktatókat látok én is ebben a rendszerben, és egy ilyen helyzetben egy ellátott olyan helyzetbe kerülhet, hogy az ő állapotának már nem megfelelő az az intézmény, ahol van, de továbblépni nem tud, ugyanis a másodszori hozzájárulási díjat nem fogja tudni kifizetni, az ő életkörülményeiben, akár a hozzátartozó vagyoni helyzetében változás nem történt. Tehát ha kialakítják majd a szempontrendszert, hogy mi alapján adható meg a mentesítés, ő tulajdonképpen ugyanott marad, ugyan­ott lesz a szempontrendszer alapján, csak éppenséggel továbblépni nem tud.

A közfeladatot ellátó személyek körét bővítik. Én ezt egyébként jó dolognak tartom, csak amíg a közfeladatot ellátó személyek a megfelelő jogszabályi védelmet nem kapják meg, addig ez semmi más, csak egy kitűző, amit kitűzhetnek a hajtókájukra, de ugyanúgy akár a feladatellátásuk során veszélyeztetve lehetnek, ha olyan városrészre, olyan településrészre kell elmenniük ellátni a feladatokat; akár veszünk egy gyermekjóléti munkatársat, akár még vehetjük egyébként a gyámhivatal dolgozóját is, és sorolhatnám. Ehhez, hogy a közfeladatot ellátó személlyé válásuk hatékony legyen, tovább kell szigorítani akár a Btk.-t, akár az egyéb törvényeket, hogy a törvények által a védelmüket még jobban meg tudjuk erősíteni.

Ugyanis nagyon sok esetben a hatékony intézkedésnek vagy akár a jelzőrendszer működésének is az lehet az akadálya, hogy ? kimondom őszintén ? a benne dolgozó és a benne részt vevő személyek veszélyeztetve érzik magukat, és nagyon jól tudják azt, hogy a következő héten is arra a szegregált településrészre, komfort nélküli házakból álló településrészre vissza kell menniük, és ha az ő jelzésük következtében egy család úgy érzi, hogy őt sérelem érte, akkor számíthatnak arra, hogy több család összefogásában őket akár fizikai atrocitás is érheti.

Az iskolai szociális munka bekerült a törvénybe. Persze mondhatjuk azt, hogy kétéves csúszással, ugyanis a törvény szerint 2012. december 31-ig kellett volna létrehozni ezt az intézményt, és 2013. szeptember 1-jén az iskolai szociális munkásoknak már szolgálatba kellett volna állniuk. Már az előző vitában is elmondtam, hogy az iskolai szociális munkást nem úgy tudom elképzelni inkább, hogy a gyermekjóléti szolgálat fogja ezt ellátni, hanem én célravezetőbbnek tartanék az oktatási intézményen belül egy ilyen státust létrehozni ? ez az egyik, amit vitatnék ebben a témában.

A másik pedig az a hiba, amit nagyon sok törvénynél elkövetett már a kormány, ez pedig a feltételes mód alkalmazása. Nem értem, hogy itt miért kell feltételes mód. Nagyon jól tudjuk, hogy a mai gyerekek milyen szociális, mentális, akár pszichés, akár veszélyeztetett helyzetben lehetnek. Ha ezt figyelembe vesszük, én akkor azt mondom, hogy luxus benne hagyni a feltételes módot, és nem azt kell kimondanunk, hogy ezt a feladatot elláthatja, hanem ezt a feladatot el kell látnia. Persze, ha látjuk a jövő évi költségvetést, és látjuk azt, hogy a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok szakmai programjainak fejlesztésére, továbbvitelére kevesebb költségvetési normatívát kapnak, illetve hogy maga a rendszer is kevesebb pénzből kell hogy gazdálkodjon, nehéz azt elképzelni, hogy majd a gyerekjóléti és családgondozó szolgálatok újabb létszámbővítéssel meg tudják oldani ezt a problémát.

Nem látom azt, hogy milyen forrást tesznek oda ehhez a rendszerhez, és ha a feltételes mód ott van, és mondjuk, még a forrást sem kapják meg a gyermekjóléti szolgálatok, akkor azt lehet mondani, hogy a törvényi kötelezettségének eleget tett a kormány, és a rendelete szerint létrehozta a szociális munkás intézményét, csak éppen ellátni nem fogja senki forráshiány miatt és azért, mert feltételes módban szerepel a törvényben.

Amit még el szerettem volna mondani, az az, hogy örülök, amikor eredményét látom a munkámnak, örülök annak, amikor akár egy írásbeli kérdéssel egy problémára fel tudom hívni a kormány figyelmét. Ez pedig az az igazságtalanság és az a diszkrimináció, amit tapasztaltunk a szociális szférában dolgozó egyik ember és másik ember között. Nevesítve: sok esetben azonos munkakörben, azonos szolgálati idővel, azonos végzettséggel kevesebbet keresnek a közalkalmazotti bértábla szerint kereső, állami szférában dolgozók és az egyéb munkahelyeken dolgozók. Az írásbeli kérdésemben egyébként akkor arra is utaltam, hogy nagyon sok esetben előfordult az is, hogy nem vette figyelembe a ledolgozott éveket az egyik munkáltató a másikkal szemben munkahelyváltáskor. Úgy látom, hogy ez a módosítás egyébként most kiküszöböli ezt a problémát, egyenlő­ségjelet mond, és teljesen mindegy, maga a közfeladat ellátása az, ami meghatározza, hogy milyen szempontrendszer alapján kell a megfelelő béreket kifizetni.

És még egy dolog, amiről szeretnék beszélni, ez pedig a javítóintézetek kérdése. Valamilyen szinten értem a logikáját annak, hogy a nagykorúság életbelépése mikor történik meg javítóintézeti nevelés során, ugyanis ha már elkezdenek egy komplex programot azzal a bűnelkövető fiatallal, azt szeretnék végigvinni, és nem szeretnék azt elérni, hogy mivel a nagykorúságát elérte, esetleg éppen ezért a javítóintézet helyett a fiatalkorúak börtönébe kelljen menni, és azt a szocializációs munkát, amit a javítóintézetben végeztek, lehet, hogy két hét alatt a fiatalkorúak börtönében lerombolják, ezt megértem.

Ha viszont ennyire komplexen kezeli a kérdést ez a módosító indítvány, illetve ez a törvény, akkor hogyan lehet az, hogy a javítóintézet feladatai közül a legfőbb feladatok kimaradtak? Ugyanis felsorolja, hogy a neveléséről, gondozásáról, ellátásáról, higiénés feladatokról és a többiről gondoskodnia kell a javítóintézetnek, csak a legfontosabb nincs benne: a reszocializációs feladata, az újbóli bűnismétlés elkövetésének megakadályozása, amit tulajdonképpen a javítóintézet neve magában is foglal; a javító, ilyetén jellegű nevelő feladat nincsen nevesítve a javítóintézet feladatai között.

Elképzelhető, hogy ez csak véletlenül maradt ki, egyébként módosító indítvánnyal megpróbáljuk korrigálni ezt a hibát, ami remélem, feledékenység; vagy komplex törvényről van szó, tehát elképzelhető, hogy véletlenül maradt ki. Kérem, hogy akkor ezt vegyék figyelembe, és segítsük, hogy ha már leírjuk egy javítóintézet feladatát, hatáskörét és a célját, akkor ez a legfontosabb, amiért tulajdonképpen egy javítóintézet létrejött, szerepeljen benne. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)