Dr. Staudt Gábor (Jobbik)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy felszólalásomban egy kicsit távolabbról kezdjem meg a témát, hiszen ahhoz, hogy megérthessük azokat a folyamatokat, amelyek mögöttünk állnak, és megoldandó feladatként tornyosulnak az Országgyűlés előtt, a múltat látni kell.

Itt a múltba való visszamenetelnél 2009-ig mennék vissza, bár vissza lehetne jóval messzebbre is menni. 2009-ben elfogadta az Országgyűlés – egyéb­ként az akkori MSZP-kormányzat és az akkori fideszes szavazatokkal együtt ? az új, minősített adatokról szóló törvényt, és már akkor elmondtuk, hogy ennek a törvénynek az elfogadása valószínűleg az az irányú félelem miatt következett be, hogy nehogy valaki az Országgyűlésbe újonnan bekerülve, itt az új pártok ? Jobbik, LMP és lehetne sorolni ?, akik a programjukban hirdették meg azt, hogy a titkosításokat felül szeretnék vizsgálni és az eddigi rendszert meg szeretnék változtatni, alapvetően olyan információkhoz hozzáférjenek, amelyek a jelenlegi garnitúrának, az akkor húsz éve regnáló garnitúrának az érdekeit sértik.

(20.30)

Hogy mire gondolok itt? Például gondolok arra ? és ezt Mirkóczki képviselőtársam is elmondta ?, hogy ha politikai célból használják a titkosszolgálatokat és titkosszolgálati eljárásokat, az semmiféle jóra nem vezet. Márpedig ezt a különböző kormányok, a mindenkori kormányok megtették politikai ellenfeleikkel szemben. És a 2009-es törvény is ezt tette lehetővé, hiszen hogy ha egy minősített adat nyilvánosságra kerül, akkor csak a titokgazda feljelentésére fognak nyomozni a hatóságok. Mit jelent ez? Hogyha úgy kerül ki ez az adat, hogy a kormányzat vagy a kormányzathoz köthető politikai köröknek érdeke, hogy kikerüljön, nem fog a titokgazda feljelentést tenni; ha viszont más tesz feljelentést, nem történik semmi. Tehát bármit nyilvánosságra lehet hozni, eljárás nem lesz. Ha viszont, mondjuk, valaki az ellenzékből vagy a sajtó részéről hozzájut ilyen adathoz, és szándékosan vagy nem kellő körültekintéssel ezt nyilvánosságra hozza, a legsúlyosabb büntetésnek nézhet elébe. És sorolhatnám, de nem szeretnék mélyebben belemenni, hogy a 2009-es törvény mennyiben teremtette meg a hasonló eljárások lehetőségét.

És akkor jöttek a 2010-es események. A Jobbik bekerült az Országgyűlésbe, és megtörtént az, hogy a Jobbik képviselőit nemzetbiztonsági kockázatnak minősíthették úgy, hogy előtte akár csak az MSZMP-nek később az úgymond demokratikus parlamentbe bekerülő képviselőinél soha ilyen aggály nem merült fel, tehát hazaárulók, a diktatúra működtetői mindig átmehettek ezen a vizsgálaton, de egyébként a jobbikosok esetében mondvacsinált indokokkal el lehetett azt érni, hogy nemzetbiztonsági kockázatot állapítsanak meg. Hogyha ez így van, akkor a rendszer nem jó, és politikai alapon működik, és ezzel valamit tenni kell, és egy objektív kritériumrendszert kell kialakítani. Sajnos azóta ez nem valósult meg.

És most elmondanám, hogy ez a törvény miért nem fog javítani. Bár természetesen az Alkotmánybíróság által kifogásolt és kihúzott részekre egyfajta megoldást próbálnak találni a beterjesztők, de ez nyilvánvalóan abból a kényszerből táplálkozik, hogy az Alkotmánybíróság ezeket a passzusokat megsemmisítette. Ugye ezek a passzusok, ahogy elhangzott, a kormánytól független jogorvoslat lehetősége volt, tehát ennek a megteremtését várja az Országgyűléstől az Alkotmánybíróság, illetőleg a folyamatos ellenőrzéssel kapcsolatosan is aggályokat fejtettek ki.

És akkor nézzük meg, hogy mi az a rendszer, ami újra ? mert azt kell mondjam, újra - működő­képes lesz. A működőképességet inkább a jogi működésre mondanám. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága igaz, hogy majd újra elbírálhatja azokat a panaszokat, amelyeket a miniszter elbírált, azonban a sértett továbbra is fenntartja, hogy jogorvoslatot ő nem talált. Tehát az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága, ahogy azt Mirkóczki képviselőtársam elmondta, egy politikai testület, nem várható el és nem tekintjük olyan független külső szervnek, amely, lévén, hogy többségben van a mindenkori kormánytöbbség ebben a bizottságban, valódi kontrollt tud gyakorolni. És nincs is meg a szakértelem ebben a bizottságban, úgy, ahogy, mondjuk, egy bíróságban meglenne a megfelelő eljárásjogi és a megfelelő mérlegelési lehetőségeket és a megfelelő kapacitást is figyelembe véve, hiszen a bizottság nem tud belemélyedni ezekbe az ügybe. Ezt egyébként a jobbikos képviselők ügyében láthattuk is, gyakorlatilag formális döntések születtek, azt mondta a bizottság akkor, hogy ha valakiről az Alkotmányvédelmi Hivatal azt mondta, akkor az biztosan nemzetbiztonsági kockázat. Ha önök a jövőben is ezt a rendszert szeretnék visszahozni, akkor inkább ne tegyék, mert ilyen formális, álságos eljárásokra egyáltalán nincs szükség a törvényben, és az Alkotmánybíróság döntését sem elégíti ki, hogyha önök így próbálják ezt beemelni. Tehát a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez semmiképp nem mondható független eljárásnak.

Az egyébként meg egészen cinikus, hogy korábban, a 2013-as módosításban még ezt is kivették, tehát még ezt a panaszlehetőséget sem szerették volna megadni. De ahogy elmondtam, és egyébként Mirkóczki képviselőtársam is utalt rá, a bírósági eljárás lenne az indokolt, még a bíróságok a legfüggetlenebb szervek, amelyek kellő szakértelemmel ? akár speciális kijelölt bíróságok ? ezt a feladatot elláthatnák. Persze értem én, hogy ebben az esetben mindenkire vonatkozna az ő döntésük, attól függetlenül, hogy valaki kormánypárti vagy ellenzéki politikus, de ettől nem kellene tartani, hogyha önök valóban tiszta helyzetet szeretnének megteremteni.

Amit a javaslat bevezet, illetve úgy próbálják beállítani, hogy meghatározzák a kritériumrendszerét, hogy mi minősül nemzetbiztonsági kockázatnak, ez megint csak álságos, hiszen egyrészről olyan gumijogszabályokkal van tele, ami tulajdonképpen önmagát magyarázza, vagy amelyek a védendő adatot veszélyeztetik, olyan körülmény áll fenn. Hát, köszönjük szépen, ezt leírás nélkül is ki lehetne találni. Viszont az a meghatározás, hogy olyan személlyel tart kapcsolatot, akinél ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság büntetőjogi felelősséget megállapított, ezt szerintem önök se gondolták át tökéletesen, hogy mit jelent ez. Azt jelenti, hogy például egy közeli hozzátartozó esetében, hiszen a kapcsolattartás erre is vonatkozhat, akár egy gyerek, testvér, szülő esetében akkor fel fogjuk róni valakinek, hogy az ő gyermeke, mondjuk, egy olyan bűncselekményt követett el, amit a büntető törvénykönyv öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntet, és ebben a bíróság megállapította felelősségét. Azt nem írják, hogy a felelősségmegállapítás mi, az lehet egy ejnye-bejnye is a bíróság részéről, vagy mondjuk, egy közmunkát vagy pénzbüntetést is kaphatott, mert ennyire minősült súlyosnak a bíróság előtt. Itt mire lehet gondolni? Akár egy közúti veszélyeztetés vagy egy kábítószer-birtoklás, teljesítményfokozó szerekkel való visszaélés vagy a segítségnyújtás elmulasztása is lehet olyan körülmény, ami megalapozhatja azt, hogy egy ilyet elkövető személynek akár a családtagját fogjuk megbüntetni. Tehát ennek szerintem semmi értelme nincsen. Például a sajtóban megjelent, hogy 2013-ban a bölcsészkaron tartott az Alkotmányvédelmi Hivatal egy toborzót, és ott például elhangzott az ? én ezt a médiában olvastam ?, ott elmondták az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai, hogy az alkalomszerű alkohol- és droghasználat csak akkor jelenthet gondot, hogyha ezt valaki eltitkolja. Tehát nyugodtan, aki akár könnyű drogokkal is él ? fordíthatjuk le ?, az attól még beadhatja az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz a pályázatát, ha ő ezt nem titkolja el, akkor akár még fel is vehetik. Na most, ebben az esetben pedig önök be akarják hozni azt, hogy ha valakinek a gyermeke, mondjuk, a tudtán kívül egy tő vadkendert termelt, és ezért megbukik, és kap egy enyhe büntetést, akkor ő, aki teljesen nem felelős a családtagja által elkövetettekért, akkor ez alapján akár nemzetbiztonsági kockázatnak is tekinthető. Tehát ezt én borzasztóan eltúlzottnak tartom.

Az se feltétlenül jó, hogy megadjuk azt a jogkört ? és elég tágra nyitják azt a jogkört ?, hogy hiába állapítanak meg nemzetbiztonsági kockázatot valakivel kapcsolatosan az arra jogosult szervek, de a miniszter, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke vagy akár a legfőbb ügyész is, hogyha úgy gondolja, akkor kinevezheti az ő emberét; tehát mondjuk, a legfőbb ügyész azt az ügyészt, akivel kapcsolatban ez felmerült, és így ő felülírhatja ezeket a döntéseket. Na most, sokkal jobb lenne egy olyan rendszer, amelyben inkább jogorvoslatot biztosítanánk egy nemzetbiztonsági kockázatot megállapító szakvéleménnyel szemben, mondjuk, egy bírósági jogorvoslatot, de ha a bírósági jogorvoslat lefut, és a bíróság hoz egy döntést, akkor az mindenkire vonatkozzon. Tehát se a legfőbb ügyész, se az Országos Bírósági Hivatal elnöke, se mondjuk, az Országgyűlés elnöke egy független bírósági döntés után ne nevezhesse ki azt az embert. Hogyha a jogorvoslati lehetőség adott, akkor ezt be lehetne emelni a törvénybe. Amit önök csinálnak, az az lesz, hogy valakinél majd szigorúan fogják venni, másnál meg ezeket a jogszabályokat át tudják lépni. És ez nem az, amit jogbiztonságnak nevezünk.

Annak örülök, hogy belekerül, hogy arányosnak kell lenni a kockázati tényezőnek, illetve az érintett alapvető jogait legkevésbé korlátozó eszközt kell igénybe vennie a nemzetbiztonsági szolgálatnak az ellenőrzés elvégzése során. Bár, hogy ki fogja azt ellenőrizni, hogy ez így történt, a panaszokon kívül, mert nyilván panasz ? ahogy elmondtam ? benyújtása általában nem vezet ilyen eredményre, ez már egy jobb kérdés. Illetőleg a nemzetbiztonsági kockázatnak a részletes indokolását is meg kellene adni, hiszen az indokolás bármi lehet, két sor is lehet, ezt is megtapasztaltuk.

(20.40)

Illetőleg az sem egyértelmű, hogy abban az esetben, hogyha az illető elé tárják, hogy ő mondjuk, miért jelent nemzetbiztonsági kockázatot, és a törvény úgy szól, hogy majd a minősített adatokra nem terjed ki ez a tájékoztatás, nos, ez esetben akkor megint felmerül, hogy mi minősül minősített adatnak ? amit minősítettek. Tehát hogyha az egészet minősítik vagy annak egy nagy részét, akkor tulajdonképpen az adott személy megint csak nem tudhatja meg, hogy mik azok a körülmények, amelyek vele szemben fennállnak. Annyit fog megtudni, hogy kockázati tényező merült fel, és az, hogy ez pontosan micsoda, ez minősített adat, ezt sajnos nem árulhatjuk el. És hogy egy minősített adatból bármikor is nyílt, megismerhető, nyilvános adat legyen, az gyakorlatilag nagyon ritkán történik meg, tulajdonképpen majdnem hogy örökre el vannak ásva ezek az adatok.

A felülvizsgálati eljárás esetében szintén ? amit már elmondtam ? felmerül az a probléma ? és Mirkóczki képviselőtársam is mondta ?, hogy ha mondjuk, az idegen állampolgárság és a külföldi útlevél ? egyébként helyesen ? kockázatot jelent, és egy új eljárást eredményezhet, akkor országgyűlési képviselők vagy akár egyéb ? a Jobbik az Országgyűlésben több törvényjavaslatot is benyújtott ?, a legfelsőbb állami vezetők esetében ez miért nem valósulhatott meg. Itt is az a kitétel felmerül, hogy nemcsak hogy az ellenőrzött személy, hanem a közeli hozzátartozójával szemben is elég egy büntetőeljárás vagy akár egy elzárással is büntethető szabálysértés megindulása, hogy ő tulajdonképpen újra vizsgálat alá vonható legyen; ez azért elég tág. Ha szintén valakinek, mondjuk, a gyermeke vagy mondjuk, az édesapjával, édesanyjával szemben egy elzárással büntethető szabálysértés indul, akkor az egyébként teljesen vétlen személy ellen újra az eljárást lefolytatni, ez megint csak túlzás. Én azt is mondom, hogy ez már túl van az alkotmányosság garanciáján, hiszen senki nem kötelezhető arra, hogy egyébként ilyen cselekmények esetében ő felelősséget vállaljon a közeli hozzátartozójáért, akivel lehet, hogy egyébként nincs is jó kapcsolatban, az is lehet, hogy az ország más részében él.

A végére ? mert a 15 perces időkeret végén járok ? azért el szeretném mondani, hogy természetesen annak örülünk, hogy bekerül a kérdőívbe, hogy a kitöltővel vagy a közeli hozzátartozójával szemben van-e idegenrendészeti kiutasítás, beutazási vagy tartózkodási tilalom, ennek a gyakorlati ellenőrzése egy másik dolog lesz. Ez valamiféle reakció legalább akkor a kitiltási botrányokra, de azért összességében úgy gondolom, hogy a benyújtott módosító javaslatok döntik el azt, hogy támogatni fogjuk-e a javaslatot.

Én attól tartok ? és itt főleg a bírósági felülvizsgálat intézménye a kérdés ?, hogy ez nem fog (Az elnök csenget.) megértő fülekre találni a kormánynál, és ezért valószínűleg nem tudjuk támogatni a javaslatot, de a módosítóinkat megfogalmazzuk. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)