Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Látszólag egy technikai módosítás fekszik előttünk, ami tulajdonképpen egy számot változtat meg, mégis érdemes mögé nézni és azokat az indítékokat feltárni, amelyekkel a kormány ellátta ezt az előterjesztést, hiszen vonzó lehet egy hasonló kötvény. Számos helyen a félmillió eurót is eléri az az összeg, amit ilyenkor le kell tenni az asztalra. Tehát európai és regionális szinten is e megoldás tekintetében „olcsónak” számít a hazai szabályozás, és az az összeg, amit elvárnak az államok, Portugáliában például ingatlanvétel formájában, jellemzően sokkal magasabb, mint a miénk. Tehát érdemes megvizsgálni, hogy az erre támasztott kereslet vajon milyen előnyöket rejt Magyarország számára. A kormányzat indoklása tekintetében talán őszintébb lenne azt mondani, hogy itt egy több tíz milliárdos bevételi tömeg az, ami reális várakozásként jelenik meg, és ennyi az értelme az önök részéről az egésznek. Az úgynevezett államadósság elleni harc egy fejezetéről beszélhetünk ez esetben tehát.

Minket, jobbikosokat sokkal jobban érdekelne az a multiplikátor hatás, amit az így bevont tőke adott esetben kifejt. Erről hatástanulmányokra lenne szükség, legalább kimutatásokra, pontosabban arról, hogy hány munkahely jöhet létre ezen intézménynek köszönhetően. Még fontosabb számomra az, hogy ha bejön egy ilyen tőkeforma, akkor hány magyar munkahely szűnhet meg vagy kerülhet veszélybe, hiszen nem látjuk pontosan, hogy milyen iparágakban és milyen formában jelenik ez meg. Ugyanakkor azt is látnunk kellene, hogy itt nagyon komoly kérdésekre most már második esztendeje nem kapunk választ. Látható, hogy azáltal, hogy közvetítő cégeket bíznak meg a tényleges értékesítésre, amelyek, mint elhangzott, a Kajmán-szigeteken, Máltán, Cipruson bejegyzett cégek, amelyek az adott ország területén szerződnek, adódik a kérdés, hogy mi történne, ha az úgynevezett ügyfél közvetlenül az ÁKK-hoz fordulna, hiszen jelen pillanatban az történik, hogy a letelepedési kötvényt szerezni szándékozó valaki értékpapírokat vásárol meg egy olyan magáncégtől, amely speciális letelepedési kötvényeket vásárol az ÁKK-tól.

Látható, hogy még ha el is fogadnánk ezt a jogintézményt, mint ahogy nem, akkor is nagyon súlyos kérdéseket vet fel, hogy mi szükség van hasonló közvetítőkre. Látható, mint ahogy az állampolgárságot sem lehet adni-venni és nem lehet árucikként kezelni, úgy a letelepedési joggal is hasonló a helyzet álláspontunk szerint. De hát a legfalsabb indoklás talán az volt, hogy az államadósság-csökkentést ily módon is finanszírozzák. Ez szó szerinti idézet volt az eredeti indoklásból.

Nézzük, hogy a valóságban mi történt ezzel szemben! Elégettek majdnem 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyont, az éves akkori GDP majdnem tizedét. És mit csinált az államadósság a nagy harc és a letelepedési kötvényért kapott összeg idefolyatásáért „cserébe”? Az államadósság 2010-ben a repoműveletekkel együtt tulajdonképpen már 20 041 milliárd forintra nőtt, áll az Állami Adósságkezelő Központ jelentésében, ezzel szemben azt látjuk, hogy a 2014 második negyedévi MNB-adatok szerint 25 432 milliárd forintról beszélünk. Tehát az államadósság elleni harcuk ilyen eredményre vezetett, több ezer milliárdos különbség lelhető fel, még egyszer mondom, annak ellenére, hogy az elégetett magán-nyugdíjpénztári vagyon jó része ide került, és annak ellenére, hogy ilyen indoklással látják el még a letelepedési kötvényért beszedett pénzek felhasználhatóságát is, hogy azzal majd csökkentik az államadósságot. Látható, hogy totálisan felsültek ezzel a tervvel.

Érezhető, hogy egy olyan kaput nyit meg az úgynevezett letelepedési kötvény megszerezhetősége vagy annak lehetővé tétele, amely teljesen fölösleges. Nem ez a keleti nyitás, nem ilyen módon képzelte el a Jobbik sem az amúgy nagyon fontos és történelmi stratégiai partnereinkkel való kapcsolaterősítést, hiszen látható, hogy egy kettős prés alá kerül Magyarország. Egyrészt az egész övezetben itt a legolcsóbb a letelepedési jog megszerzése pusztán azáltal, hogy tőkejószágokat tesz le az asztalra egy számunkra ismeretlen hátterű, számunkra adott esetben ismeretlen iparágban és ismeretlen céges közvetítői háttérrel ideérkező valaki, másrészt pedig mi vagyunk az az ország, amely a schengeni zónát illetően a határain keresztül a menekültek számára is a legkönnyebben megközelíthető. Tehát ha arról beszélünk, hogy a Kárpát-medencétől jelen pillanatban idegen gazdálkodó egység vagy akár gazdasági menekült, politikai menekült közelítene felénk, azt látjuk, hogy minden szempontból a legkönnyebb dolga Magyarországot illetően van, hiszen itt a legolcsóbb a letelepedési jog megszerzése, ide a legolcsóbb céges ügyleteken keresztül betörni, gazdasági menekültként itt lehet a legegyszerűbben átlépni a zöldhatárt, itt bánnak talán a leginkább kesztyűs kézzel az úgynevezett menekültekkel, és az látható, hogy itt lehet talán a legkönnyebben eltűnni a hatóságok szeme elől, ha valaki Magyarországra ilyen szándékkal érkezik.

Ezt a nem is kettős, hanem talán többszörös prést semmiképpen nem szabadna kockázati tényezőként meghagyni a magyar közéletben és a magyar életben, éppen ezért a Jobbik egyértelmű elutasításának tud csak hangot adni e javaslat kapcsán. (Taps a Jobbik soraiban.)