Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vannak a magyar államnak olyan pénzintézetei, amelyek sok-sok milliárd adóforinttal gazdálkodnak, működésükről mégis alig tudunk valamit. A legelső, ami az emberek eszébe jut, a Magyar Fejlesztési Bank, de ugyanígy említhetném az Eximbankot vagy az Exporthitel Biztosítót. Sőt a jelenlegi kormánytöbbség ugyanilyen átláthatatlannak tervezi a Nemzeti Bank gyámkodásában létrehozandó úgynevezett rossz bankot.

Tíz- és százmilliárd forintok folynak el ezen intézményeken keresztül. Időről időre felröppenek botrányos részletek; általában az aktuális kormánynál jól fekvő cégek kapnak gyanús körülmények között segítséget. Azonban a pontos igazság alig-alig ismerhető, hiszen a megkötött szerződéseket üzleti vagy éppen banktitoknak minősítik. Az adófizetők pénze így kerül kétes vállalkozásokhoz vagy egyenesen pénzügyi kalandorokhoz.

Ez a rendszer szinte mindent megtestesít, ami ellen az LMP küzd, a kiváltságosok és hűbéresek garantált hasznát, a politikai szempontú kontraszelekciót, az állampolgárok kiskorúsítását. Véget kell vetnünk ennek a gyakorlatnak, amely a mindenkori kormányok kedvelt eszköze saját kegyeltjeik helyzetbe hozására.

Most egy olyan kormánypárti javaslat fekszik a Ház előtt, ami egy nagyon apró lyukat ütne a kulisszákon: a titokban elköltött adóforintok egy pici szeletére talán rálátást enged a Fidesz. A Magyar Fejlesztési Bank esetében kikerülnének a banktitok leple alól azok a hitelek, amelyeket politikai pártok kaptak székházvásárlásra.

(17.20)

Mit is mondhatnánk minderre? Először is agyrém, hogy eddig ezek a hitelek nem voltak nyilvánosak, éppen úgy, ahogy az MFB, az Eximbank és a Mehib működésének fontos részletei. Természetesen támogatjuk a törvénymódosítást, mert jó irányba mutat, akármilyen csekélység is a probléma egészéhez képest. De egyvalamit senki se felejtsen el: amíg százmilliárdos hitelkeretekről döntenek átláthatatlanul, addig érdemi előrelépés itt nem lesz. Senki ne lepődjön meg, ha az utca embere csalódott, kiábrándult és bizalmatlan. Pont ez, az elszámolás elől menekülés, a barátok és üzletfelek kistafírozása, az igazi döntési szempontok homályban hagyása bőszíti fel az embereket. Ezt a gyakorlatot, a mutyizás táptalaját kell mindenekelőtt felszámolni, hogy a polgárok bízhassanak a választott vezetőkben, a politikusokban.

A most Ház előtt fekvő törvénymódosítás apró, mikroszkopikus lépés a helyes irányba, de ne gondoljuk azt, hogy nincs további teendő ezen a téren. Az LMP álláspontja eddig és ezután is világos ebben a kérdésben. Mi azt sürgetjük, hogy az MFB, illetve a többi közpénz felett döntő állami pénzintézet minden szerződése legyen nyilvános egy ésszerű határidő letelte után. Azt gondolom, hogy az állami szervek felől nézve ez erkölcsi kötelesség, ez lenne a tisztesség minimuma. A szerződések másik oldalát nézve pedig elvárható egy magáncégtől, hogy vállalja ezt a feltételt, ha az adófizetők pénzéért tartja a markát.

Nem csak a magyar politika évek óta tépázott tekintélyének tenne jót az átláthatóság. Egészen biztos vagyok benne, hogy tíz- és százmilliárd forintokat lehetne megtakarítani hasznosabb célokra, például az oktatás és az egészségügy megmentésére, a szegénység elleni harcra vagy a környezetvédelemre. Köszönöm a figyelmet.