Boldog István (Fidesz)

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Három napja figyelem a vitát, és meg kell mondjam őszintén, hogy minden úgy zajlik, mint 24 éve mindig. Azért két időszakot összehasonlítanék: 2006-2010 és 2010-2014. A 2006-2010 közötti időszakkal az a helyzet, hogy amit az ellenzék mondott, az sajnos bejött, és sikerült csődhelyzetbe vinni az országot az akkori kormánynak. Míg az elmúlt négy évben szinte ugyanazt mondták állandóan, amit ma mondanak az ellenzéki képviselők, és érdekes módon, az ország gazdasági teljesítménye jobb.

Ami más, mint eddig volt, az a hangnem és a stílus. Én mindenkinek erősen felhívnám a figyelmét arra, hogy a magyar Országház épületében van, és ebben az épületben az én hitem szerint illik kulturáltan beszélni, még akkor is, hogyha egyes képviselőtársaimnak a tüntetések hangneme, például az utolsó tüntetés hangneme biztos nagyon tetszett, főleg az elköszönés. Mégis azt gondolom, hogy egymás megszólításában, az egymásról való véleménymondásban illik tisztességesen és kulturáltan beszélni. Eddig ezt nem tapasztaltam, az elmúlt három napban ma volt az, amikor többen is, főleg a szocialista oldalról, azt gondolom, hogy nem teljesen úgy fejezték ki magukat, ahogy illik ebben a Házban.

Egy időutazásra hívnám önöket. 2010 máju­sában olyan állapotban volt az ország, ahogy önök itt hagyták, csődhelyzetben: 84 százalékon állt az államadósság, 6 százalék fölötti volt a hiány, növekvő volt a munkanélküliség 12 százaléknál, csökkentek a nyugdíjak és a bérek. Ekkor jött az Orbán-kormány. 2010 májusában nem hiszem, hogy sokan lettek volna ebben a Házban, akik azt mondták volna, hogy 2014-re az államháztartási hiány 3 százalék alatt lesz, kikerülünk a túlzottdeficit-eljárásból, béreket növelünk, nyugdíjakat növelünk, az inflációt szinte nulla százalékra, de mindenképpen 1 százalék alá csökkentjük, és olyan távlati terveket tehetünk magunkévá, mint a 2015-ös költségvetésben van, mint például a rendvédelmi dolgozók béremelése. Nem hiszem, hogy akkor, ha elmondjuk ezeket, hogy ez fog történni 2014. év végére, akkor lett volna olyan, aki ne nézett volna bennünket kicsit őrültnek. Mert bizony, ez egy olyan cél volt, amit akkor képtelenség volt látni. Persze lehet azt mondani most, hogy kérem szépen, több pénzt kell adni ? ugye, ezt mondják a jobbikosok ? az egészségügyre, mindenre, a szocialista frakcióból is folyamatosan ezt hajtják; az LMP-sek, úgy látom, már be se járnak a Házba, nekik mindig az a problémájuk, hogy keveset beszélhetnek; most még van több mint 28 percük, de be se jöttek.

(20.50)

Szóval, lehet itt mindenre több pénzt kérni, azért egy dologra fölhívnám a figyelmüket. Az a helyzet, hogy az, amit a kormány eltervezett az eddigi években, az elmúlt négy évben, az mindig megvalósult, és ez így lesz 2015-ben is hitem szerint. Pontosan azért, amit államtitkár úr mondott, mert ők teljes szakmai becsülettel állnak a kormány mögött, és olyan költségvetést állítottak össze, ami végrehajtható.

A vitában többen is az elmúlt három napban a közmunkát és a közmunkásokat próbálták meg bántani. Ma például feudális földesúri rendszernek nevezték. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mert az.) Kérem szépen, miért lenne feudális földesúri rendszer az, amikor a Start-munkában részt vevő emberek paradicsomot, paprikát termelnek, gyógynövényeket termelnek, állattartásban vesznek részt, esetlegesen a megtermelt javakból egyébként hazavihetnek, vagy ha az önkormányzat ezt értékesíti, akkor továbbfejleszti a Start-munkát, netalántán még szociális szövetkezetet alakít, és végleges munkahelyet teremt ezeknek az embereknek? Nem hiszem, hogy ez feudális rendszer lenne. Ezeknek az embereknek meg kell becsülni a munkáját, és minél több embernek kell így munkát biztosítani, hogy utána el tudjon helyezkedni a versenyszférában. Én csak a saját településem példáját tudom mondani: 90 munkanélkülivel indítottuk az évet, 70 közmunkásunk volt, ma nem tudunk már fölvenni Start-munkában embert, mert nincs olyan, akit fölvegyünk, és több mint húszan helyezkedtek el a versenyszférában az elmúlt egy évben. Elfogytak a munkanélkülijeink öt hónapja. Azt gondolom, hogy ez is azt mutatja, ez egy kis falu példája, de ez is azt mutatja, hogy jó úton járunk.

Az iparűzési adó sávosítását is emlegette az egyik képviselőtársam. Ne haragudjon meg, de nem tudom, mi lenne az olyan kis falukkal, mint amiről az előbb beszéltem, ahol nem lehet iparűzési adót beszedni ? és ilyen legalább 1500 darab vanMagyar­országon ?, ha nem lenne sávosítva az iparűzési adó, és ahol nincs iparűzési adó, ott nem kapnának pénzt. Teljesen nyilvánvaló, hogy azért kell sávosítani, hogy azok a települések, ahol nagyon nagy mennyiségű iparűzési adót tudnak beszedni, szolidaritást vállaljanak a kisebb településekkel, és ebből ők is részesüljenek.

Az önkormányzatiság. Azt szeretném, ha látnák azt, hogy az önkormányzatok sokkal jobban jártak azzal, hogy feladatfinanszírozás van. Ezt önkormányzati vezetőként mondom. Nem tökéletes még a helyzet, de sokkal kevesebb problémájuk van, mint előtte volt. Mert előtte kaptak finanszírozást, mondjuk, egy iskolai és óvodai oktatásra 40 százalékot, ma pedig az óvodai oktatásuk teljes mértékben le van finanszírozva. Még egyszer mondom, nem tökéletes még a helyzet, de teljesen jó irányba megy, és sokkal kisebbek a gondok a településeken, a kistelepüléseken is.

Ami pedig Z. Kárpát Dániel úr mondatait illeti: külföldre mennek a fiatalok. Nézze, ’96-ban voltam Dublinban. Akkor is rengeteg fiatal ment külföldre. A repülőn olyan buszsofőrrel utaztam, aki három-négy hónapra kiment buszt vezetni. Ez ’96-ban volt, nem ma volt. Nem 2010 óta mennek a fiatalok külföldre meg a magyar emberek külföldre dolgozni, hanem az az igazság, hogy amióta megtehetik, a rendszerváltás óta.

Azt mondta, hogy ha 2010-ben átváltottuk volna a devizahiteleket, akkor 1000 milliárd forint jutott volna a devizahiteleseknek. Jelentem, 1000 milliárd forintnál több jut a devizahiteleseknek vissza azzal, hogy most elszámoltatjuk a bankokat. Tehát azt a célt, amit ön szeretett volna elérni a hozzászólásával, azt teljes mértékig elértük.

Nem szeretem, amikor valaki gyarmatnak emlegeti Magyarországot. Én mint itt élő magyar állampolgár és mint a magyar nemzet egy képviselője itt az Országházban, kikérem magamnak, hogy az én országomat gyarmatnak nevezzék. (Közbeszólások az MSZP és a Jobbik soraiból.) Nem gyarmat ez az ország, ebben az országban független emberek élnek. Független emberek élnek ebben az országban, azt gondolom, aki gyarmatnak gondolja az országát, az nem biztos, hogy jó helyen ül itt a parlamentben. (Szilágyi György közbeszólása.) Még egyszer mondom ? én szívesen meghallgatom önt ?, ha ön gyarmatnak gondolja a hazáját, akkor szerintem nem biztos, hogy jó helyen van. (Derültség és közbeszólások a Jobbik soraiból.)

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)