Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő költségvetésnek eddig nem tudnám megmondani, hogy hány nevet sikerült adni. Ez a szegény költségvetés lassan nem fog önmagára ismerni, annyi neve van már. Valahol azok között kellene eligazodni. Miért lennék én kivétel? Polgári kisgazdaként mi is úgy gondoljuk, hogy van ennek a költségvetésnek neve, ez a realitások költségvetése. (Gőgös Zoltán: Polgári kisgazda. Nem fából vaskarika?) Az én meggyőződésem szerint most ilyen költségvetést lehetett és kellett készíteni. Mire alapozom?

Teljesen világos, hogy Magyarország csak azt költheti el, ami forrásokban a rendelkezésére áll, de ez így van minden országgal. Hogy ezek a források rendelkezésre álljanak, bizonyos feltételeknek teljesülniük kell. A 3 százalékon belüli GDP-arányos hiány nem lehet több. El kell érni, hogy a következő évben is növekedés legyen, mert ha nincs GDP-növekedés, akkor nincs mit felosztani. És el kell érni, hogy csökkenjen a munkanélküliség, mert ha nem csökken a munkanélküliség, ebben az esetben nincs adózás, és ha nincs adózás, akkor azt kell mondanom, megint nincs mit felosztani. Meggyőződésem szerint teljesen világos, hogy a teljes adósságunk csökkentésére is folyamatosan sor kell kerüljön, még akkor is, ha a reméltnél és kívántnál ez egy kicsit lassabban megy.

Tisztelt Ház! Ugyanakkor ez a költségvetés az én reményeim és hitem szerint ? inkább hitem szerint ez idő szerint ? a családok költségvetése is. Szászfalvi képviselő úr itt számadatokkal igen pontosan alátámasztottan elmondotta mindazokat a valóságos adatokat, amelyek azt igazolják, hogy ez a költségvetés szolgálja a családokat. Ez az én meggyőződésem szerint az egyik sarkos és alapvető nemzeti feladat. Miért? Mert az, ami minket ma a leginkább fenyeget, az a nemzet fogyatkozása. Az a fogyatkozás, amely hosszú ideje megállíthatatlannak látszott, és amelynek a megfordítása, de legalább az átmeneti megállítása, majd innen egy fordulat elérése elkerülhetetlen. Hiábavaló mindenféle vagyon és mindenféle vagyongyűjtögetés, hiábavalók a nagy célok, ha a nemzet fogyatkozását nem tudjuk csökkenteni, megállítani, majd visszafordítani.

Ez az ország, ha a mostani tendenciák folytatódnak, 30-50 év múlva már nem ugyanaz a Magyarország lesz. Ez az ország akkor már itt aligha lesz olyan ország, ahol azt mondhatjuk, hogy mi magyar nemzet vagyunk. Ezért a költségvetésnek alapvetően kell szolgálnia a családokat, és biztosítani kell, hogy a családok az elkövetkezendő időben megerősödjenek, és ezeknek a családoknak meglegyen a jövője, és hogy megszülessenek a gyermekek.

Egy furcsa dolog, amikor először olvastam, hogy lesz ez az első házasok adókedvezménye. Ne vegyék rossz néven, de már annyi minden komoly dolgot mondtunk; azért hadd mondjam el, hogy a harmincas években volt egy sajnálatos hullám, amikor nagyon sokan öngyilkosok lettek.

(16.10)

A legtöbben a Margit hídról ugrottak le, és aki leugrott és elment a rendőrségre, kapott tíz pengőt. Volt, aki egy héten háromszor leugrott. De azért, kedves barátaim, arra ne számítsunk, hogy majd attól, hogy van ez a kedvezmény, valaki elmegy és megházasodik. Nem így kell tekinteni erre a kedvezményre. Erre a kedvezményre úgy kell tekinteni, hogy minden olyan lehetőség, amely a fiataloknak az indulásnál valamilyen segítséget ad, az feltétlenül kedvező, ezért a magam részéről támogatom. Ez tehát egy olyan lehetőség, amely jó, csak éppen nem elégséges.

Meggyőződésem szerint ebben a költségvetésben a legfontosabb és a legnagyobb tétel, és amit én nagyon szeretném, ha nem halasztanánk, ez a kétgyermekes családoknak a támogatása, adókedvezménye. Ezt meggyőződésem szerint nem 2016-ra kell halasztani (Bangóné Borbély Ildikó: 2015-ben?), ennek 2015-ben el kellene indulnia. (Gőgös Zoltán: Így rendben van, így helyes!)

Hogy világos legyen, tisztelt hölgyeim és uraim, már a család az nem úgy kezdődik, a legritkább esetben, Isten jóvoltából néha ugyan három gyerek születik egyszerre, de ez azért nagyon kivétel, még a kettő is kivétel, hanem először születik egy gyermek, és valahogy el kell érni, hogy meglegyen a második. Ezért nagyon-nagyon jó gondolatnak tartom, olyan gondolatnak, amely nagyot fog lendíteni azon a népességpolitikán, amelyen nem sikerült eddig igazán nagyot lendíteni, az, hogyha a második gyermek tekintetében megadjuk a kedvezményeket. Meg kell találni a forrásokat ehhez, és szerintem benne van a költségvetésben. Akár én is meg tudnék néhányat jelölni, de hát én már csak egy olyan óvatos ember vagyok, nem jelölöm meg, hanem úgy gondolom, hogy a kormány ezt meg tudja találni.

Ebből az következik, hogy az elkövetkezendő időket egészen másként indíthatjuk el. 2016 valahogy egy ígéret, és ugye, kedves hölgyeim és uraim, különösen kormánypárti képviselőtársaim, minden kormány legnagyobb és legerősebb talpköve nemcsak a hit meg a remény, hanem a bizalom. És a bizalmat meggyőződésem szerint nem elég egyszer elnyerni, azt folyamatosan erősíteni kell. Ezért el kell tudni érnünk azt, hogy az elkövetkezendő 2015, mondjuk, második félévétől kezdődően lehet, hogy kisebb mértékben, de az első akciók induljanak el a kétgyermekes családok javára. Induljanak el, mert ez azt jelenti a fiatalok számára, hogy ha ez a kormány azt mondja, hogy lehet és szabad több gyermekben gondolkodni, és nem fogja az a te jövődet és a te életedet tönkretenni, ellenkezőleg, az ország figyelni fog rád, meggyőződésem szerint ez már elindíthat egy kedvező folyamatot.

Én szeretném, ha senki nem gondolna valami másra, amikor ezt elmondtam, hanem csak arra, hogy ennek az országnak ez a fajta célkitűzése olyan közös cél kell legyen, amely meggyőződésem szerint mozgósíthatja az ország nagyobbik részét és a jobbik részét.

Valamit még talán engedjenek meg, hogy elmondjak, hiszen kisgazda vagyok, végül is talán azért is kértem ma szót, mert az elmúlt, a rendszerváltás óta elmúlt egyetlenegy költségvetési vita se telt úgy el, hogy kisgazda ne szólalt volna meg. Ezért aztán, ha meg is kellett érte küzdeni, ma mégiscsak szót kértem és szót kaptam, és elmondhattam az alapvető gondolatainkat.

Keveset vagy semmit nem beszéltem a mezőgazdaságról, pedig hát mindig ? ceterum censeo ? ez szokott lenni az a téma, amelyet elő szoktunk hozni. Nos, egy rövid tőmondat.

A magyar mezőgazdaság ma forrás tekintetében valóban olyan helyzetben van, amilyenben korábban talán még soha. A források tekintetében a magyar mezőgazdaságnak most lehetősége van arra, hogy akár kitörési pontokat is elindítson. Ezért meggyőződésem szerint mindazoknak, akik ezekkel a forrásokkal rendelkeznek, hatalmas felelőssége van, és ezt a felelősséget csak úgy szabad gyakorolni az én meggyőződésem szerint, hogy a mezőgazdaság ne egy helyben, jól teljesítsen önmagához képest, az előző évhez képest, hanem egy kitörési pont legyen, ami után Magyarország azt mondhatja, hogy az agrárium nem egyszer, nem kétszer, hanem folyamatosan húzóágazata tud lenni ennek a magyar gazdaságnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)