Dr. Kepli Lajos (Jobbik)

KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem rövid lenni és összefoglalni azokat a meglátásaimat, amelyek az országos környezeti információs rendszerrel, illetve ezzel a jogszabálytervezettel kapcsolatban kialakultak bennem, illetve a Jobbik-frakcióban.

Alapvetően minden olyan jogszabály-módo­sítást, amely ezt a rendszert egyszerűbbé, átláthatóbbá teszi, támogatunk és támogatni is fogunk, hiszen a cél az, hogy valóban, a környezethasználókról olyan egységes és áttekinthető információk álljanak bármely állampolgár rendelkezésére, amelyekhez az internetről, bárhonnan hozzá tud férni, illetve le tud tölteni szükség esetén.

Mielőtt országgyűlési képviselő lettem, a vállalkozói szférában környezetvédelmi megbízottként jó néhány tucat vállalkozásnak dolgoztam, és mindennapos tapasztalatom volt a különböző adatszolgáltatások kitöltésében, akár a felszín alatti vizes, hulladékos, levegős vagy bármi más rendszeres vagy eseti adatszolgáltatások tekintetében, amelyeket a környezethasználó vállalkozások a környezetvédelmi hatóság felé voltak kötelesek teljesíteni. Azt láttam, hogy egyrészt voltak próbálkozások ennek az elektronizálására vagy elektronikussá tételére, amelyek vagy jobban sikerültek, hol kevésbé jobban, és volt, ami egyébként egészen jól sikerült. De akkor még, eleinte ez csak azt jelentette, hogy elektronikus kitöltő programot hoztak létre az adott adatszolgáltatáshoz, nem kapcsolódott össze azzal, hogy interneten keresztül, elektronikus felületen keresztül be is lehessen nyújtani ? ez nyilván a következő lépés ?, hanem csak az elektronikus kitöltő programban kitöltött programokat kellett kinyomtatni, majd aláírni és kézzel benyújtani a hatósághoz.

Számos olyan párhuzamos adatszolgáltatás volt, amelyet ugyanaz a környezethasználó ugyanazon hatósághoz benyújtott különböző adatszolgáltatásokban köteles volt teljesíteni, ugyanazokat az információkat újra és újra megadni, hiszen a környezetvédelmi hatóságnál külön osztályon foglalkoztak, mondjuk, a FAVI-val és külön osztályon a hulladékos-adatszolgáltatással, és sokszor ezek nem is találkoztak össze, tehát nem is lehetett azt összevetni, hogy vannak-e eltérő vagy azonos információk a kettőben, vagy van-e olyan, ami alapján valami hiba jön ki a rendszerből. Vagy mondjuk, a különböző vállalkozások által benyújtott hulladékos-adat­szolgáltatás, amely mondjuk, a hulladékkezelő cégeknél azt jelentette, hogy adott évben mennyi és milyen minőségű és mennyiségű hulladékot vett át a szolgáltatóktól, illetve a hulladéktermelőktől, ezek az adatok sem találkoztak egymással, márpedig ez a mai korban, a XXI. században rendkívül egyszerűen megoldható.

Reméljük, hogy ebben az irányban már tényleg egy nagy lépést fogunk előre tenni, hogy kiszűrjük azokat a nem tisztességesen dolgozó vállalkozásokat, akik nem a hulladékkezelési engedélyükben foglaltakhoz képest végzik a tevékenységüket, vagy pedig esetleg engedély nélkül. Ez a másik része, amikor azt szerettük volna megtudni vagy szeretnénk megtudni, hogy egy adott vállalkozás ? aki mondjuk, valamilyen beruházásnál dolgozik, és teszem azt, mondjuk, épületet bont, és látjuk fizikailag, hogy szállítja el az azbesztes palát, a tetőt ? rendelkezik-e engedéllyel, mondjuk, veszélyeshulladék-szállítási vagy -kezelői engedéllyel erre a tevékenységre, azt az interneten keresztül, egy webes felületen keresztül bármikor megtehessük, és valóban naprakész és olyan adatokat szolgáltasson, ami az akkori állapotot tükrözi.

Tehát a vállalkozói szféra érdekében és az állampolgárok érdekében, a civil társadalom érdekében ez mindenképpen nagyon fontos, hiszen ők azok, akik kinyerik az információt ezekből a rendszerekből, és kíváncsiak arra, hogy az egyes környezeti elemek egyrészt mennyire terheltek, kik a legnagyobb szennyezők, és milyen szennyezőanyagokkal történik meg az adott környezeti elem terhelése, másrészt pedig, hogy rendelkeznek-e bizonyos vállalkozások engedéllyel arra a környezethasználatra, amit éppen fizikailag végeznek.

Tehát az átláthatóság nagyon fontos volna, mert legtöbbször tényleg azt lehetett tapasztalni, hogy óriási mennyiségű adat érkezik be a környezetvédelmi hatósághoz, amit fizikailag szinte képtelenek voltak feldolgozni. Volt olyan nemegyszer, hogy körülbelül fél évvel az adatszolgáltatás megtétele után került feldolgozásra egy-egy bejelentés, bevallás; nyilvánvaló, hogy ennek megvolt az a következménye, hogy nem lehetett tudni, nem lehetett biztosan tervezni a következő időszakra sem a vállalkozásoknak, sem pedig az engedélyezéssel foglalkozó hatósági ügyintézőknek.

Összefoglalva: a környezetvédelmi információhoz való hozzáférés javítása és folyamatos, egyre jobban elektronikussá tétele fontos, és egyre jobban meg kell hogy szüntessük azokat a párhuzamosságokat, amelyek jelenleg fennállnak, és hogy a különböző nemzetközi és hazai jogi jogszabályoknak megfeleltessük ezeket a rendszereket. Ezt minden esetben mi támogatni fogjuk, akármilyen környezeti adatról, környezetterhelésről is van szó, hiszen hosszú távon ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy adott területen akár, hiszen ezeknek az adatoknak a segítségével statisztikákat is lehet összeállítani, amelyek alapján meg tudjuk mondani, hogy egy adott területre vonatkozóan hogyan tudjuk csökkenteni, mondjuk, a légszennyezést, vagy hogyan tudjuk a talajvíz terhelését hosszú távon csökkenteni. Ehhez ma, a XXI. században talán a legnagyobb kincs az adatbázis, mindig az adatok a legnagyobb értéket jelentő dolgok, és nyilvánvaló, tudni kell, hogyan éljünk ezekkel az információkkal.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy támogatni tudjuk a jogszabályt, és támogatni tudunk minden olyan jogszabályt, ami ennek a rendszernek a fejlesztését tűzi ki célul. Reméljük egyébként, hogy a valóságban is ennek ez lesz a következménye, hogy az országos környezeti információs rendszer hatékonyabb és használhatóbb lesz. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)