Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Onnan folytatom, ahol az elnök úr abbahagyta, amikor felült a székre. A családbarát intézkedésekről beszéltek önök. Azt a mondatot mondtam tartalmilag, hogy családbarátnak tekinthető‑e egy olyan intézkedés, amely gyakorlatilag nyerészkedés az emberek kárára; nyerészkedés az emberek kárára, hiszen nagyságrendileg mintegy 300 milliárd forintos nagyságrendű pénz nem az embereknél landolt, nem az ő terheik kiváltását szolgálta, hanem a Magyar Nemzeti Bank gyakorlatilag a magáévá tette akkor, amikor a svájci frank és az euró átváltása megtörtént. Nyilván nem a felvételkori árfolyamon történő átváltásra, forintosításra került sor.

Szeretném jelezni, hogy ennek a 300 milliárd forintnak a sorsa egyébként úgy alakult, hogy alapítványok feltőkésítésére használták. Itt most már át lehetne térni ennek kapcsán a „közpénz elveszíti a közpénzjellegét” című történetre, Kósa Lajostól sokan másokig. Azt szeretném ezzel érzékeltetni önöknek, hogy ahelyett, hogy azoknak az embereknek nyújtottak volna kézzelfogható segítséget, akik elszenvedték 2001-ben a devizahitelezéssel kapcsolatos intézkedéseik tartalmiságát ‑ mondom, Orbán, Matolcsy, Járai, ismerik a neveket, ugye ‑, önök olyan irányba vitték, hogy hol, hogyan, miképpen lehet ezeket a pénzeket olyanná tenni, hogy egyrészt, ha lehet, láthatatlanok legyenek, másrészt, ha lehet, olyanok érdekét szolgálják, akik erre abszolút módon nincsenek rászorulva azokkal szemben, akik pedig mértékadó módon igényt nyújthattak volna be a segítségre.

Önöket ez nem érdekelte, önöket csak az érdekelte, hogy igazságtalan módon azokat segítsék, akik önöknek kedvesek. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. ‑ Mesterházy Attila: Így van!)