Vona Gábor (Jobbik)

VONA GÁBOR (Jobbik): Hát, nagyon sajnálom, miniszterelnök úr, hogy ön továbbra is menekül. (Derültség a kormánypártok soraiból.) Minthogy már a vége felé tartunk, azt is hadd mondjam el, hogy azt is nagyon sajnálom, hogy az elmúlt időszakban az én kérdéseimre ön rendszeresen sértegetéssel és gúnyolódással válaszolt, higgye el, miniszterelnök úr, ez nem méltó egy kormányfőhöz. Én azt tudom önnek mondani, miniszterelnök úr, hogy ha esetleg ez megnyugtatja önt, ön nem tud engem megsérteni. Ön belőlem már csupán egyetlenegy érzést tud kiváltani, ez az érzés pedig nem más, mint a szánalom érzése. Én szánom önt, ahogy foggal és körömmel kapaszkodik a hatalmába, én szánom önt azért, hogy sportszerű eszközök híján már csak aljas eszközökkel tud küzdeni, és szánom önt azért, mert egy ifjú, fiatal, lánglelkű demokratából egy kiégett és méltóságát veszített despota lett, miniszterelnök úr.

Ezért fog veszíteni 2018-ban. És tudja, mi fog önnek a legjobban fájni? Nem az, hogy visszavesszük a lopott vagyont, és odaadjuk az embereknek majd, ez is fájni fog; a legjobban az fog fájni, hogy amit ön elmulasztott, bár lehetősége lett volna rá, azt mi meg fogjuk tenni: fel fogjuk emelni Magyarországot magyar szívvel, józan ésszel és tiszta szívvel, ön pedig végig fogja nézni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)