Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Az erőszak, a bántalmazás lehet‑e a mindennapjaink része? Lehet‑e az egyénnek, a közösségnek, a hatalomnak sze­met hunynia az erőszak, a bántalmazás felett? Önök szerint igen.

A családon belüli erőszak maradjon családon, kapun belül. Önök szerint ez így van jól. Az erőszak a hatalom napi szintű alkalmazásáról, érvényesítéséről szól. Azt jelenti, hogy a tulajdonom vagy, azt csinálok veled, amit akarok.

Magyarország 2014 márciusában írta alá az Európai Tanács egyezményét, az isztambuli egyezményt. A magyar jogrendbe emelése, ratifikálása máig nem történt meg. Az elmúlt években már több verziót és időpontot hallhattunk az egyezmény ratifikálására. Önök végig hazudtak.

Két hete a mindentudó Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke azt mondta: amíg fideszes többségű parlament működik Magyarországon, addig esélytelen, hogy az egyezmény átmenjen a Házon, soha nem fognak olyan egyezményt támogatni, ami a hagyományos családmodellt támadja.

Nem értjük, hogy az isztambuli egyezményhez hogy jön a hagyományos családmodell, hacsak nem az önök fejében összeköti az, hogy a pénz számolva, az asszony verve jó. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

A gyilkosságok több mint 40 százaléka családban történik. A nők 20 százaléka volt már áldozata szexuális erőszaknak, a nők több mint 20 százaléka ellen kíséreltek meg nemi erőszakot. Az édesanyák ellen elkövetett bántalmazások elszenvedői a családban felnövő gyerekek. Több százezerre tehető a bántalmazott gyermekek száma ma Magyarországon. Évente több mint 20 gyermeket vernek agyon a szülei, legtöbb esetben az édesapja. A megismert adatok alapján, 2014-16 között 314 nő vesztette életét, és több mint 50 gyermek. Minek kell még történnie, miniszterelnök úr?

Miniszterelnök Úr! Világos választ várok. Ön az áldozatok vagy a bűnözők pártján áll? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)