Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ivóvízhez való jog az élethez és az emberi méltósághoz való joghoz kapcsolódik. 2010-ben a víz világnapján az Európai Unió megerősítette, hogy valamennyi államnak kötelessége a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés biztosítása, amely víznek rendelkezésre kell állnia, továbbá fizikailag elérhetőnek, megfizethetőnek és elfogadhatónak kell lennie. Magyarország e téren hosszú évtizedekig élenjáró volt, és az állampolgárok ehhez való jogát az Alaptörvény is elismeri, mégis, mintha az utóbbi években az egészségesivóvíz-szolgáltatásban bizonytalanságok és új keletű problémák mutatkoznának, dacára a hangzatos, bár a végrehajtást tekintve folyamatosan halasztott programoknak és a jelentős EU-források bevonásának.

Magyarország az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK irányelv alapján korábban országos ivóvízminőség-javító programot indított. Azóta sok év telt el, a határidők lejártak. A Fidesz immár harmadik ciklusban is felelőse az előrehaladásnak, de az eredetileg kitűzött célt mégsem érték el, a megvalósítás számos sebből vérzik, miközben már tovább kellene haladni az infrastruktúra halaszthatatlan rekonstrukciós feladata irányába. Még ahol nagy nehezen be is fejezték a sok milliárdos korszerűsítéseket, ott sem mindig zajlik minden tökéletesen, gondok vannak az új vízminőség körül akár technológiai, akár biológiai szempontból ‑ Szeged, Hortobágy, Makó, Szentes vagy akár Baja és környéke.

Az NFM tájékoztatása szerint is az ivóvízminőség-javító projektek kapcsán országosan 32 projektnél összesen 46 esetben állapítottak meg szabálytalanságot. Önkormányzati és víziközmű-szakemberek panaszkodnak a megvalósítás, a tenderek, alkalmazott technológiák, a közbeszerzésben kiválasztott cégek és a műszaki átvétel és ellenőrzés nem­meg­felelőségéről. A lakosság pedig arról, hogy a fejlesztések végére nem színes, szagos, zavaros, élvezhetetlen vízre vágytak, de azt kapták, és sok helyen a megfelelő szolgáltatás helyett zacskós, lajtos vízzel kell beérniük.

Kérdésem: hogyan folyik és hol áll az EU-for­rások által támogatott ivóvízminőség-javító beruházások végrehajtása és ellenőrzése, a hibákat elkövetők számonkérése? Ki és miből fedezi a szükséges korrekciót, pótlólagos fejlesztések költségeit? Megállapították‑e bármely kivitelező felelősségét? Mi a következménye a szabálytalanságoknak?

Az EU az ivóvízminőség-javítás támogatásának feltételéül szabta, hogy a kiépített rendszerek 30 éves élettartama alatt a díjak fedezzék a szükséges pótlásokat, fenntartható legyen a rendszer. Ezt a lehetőséget azonban a díjképzés jelenlegi szabályozása és a működtetők gyakori kényszerhelyzete veszélyezteti. Ezzel a feladattal mi lesz? Várom államtitkár úr válaszát.